Már megint nincs felelős. Márpedig az a borzalom, ami három szigetszentmiklósi kisgyerekkel történt, aligha maradhat következmények nélkül. Félelem, túlterheltség, pénzhiány és bürokrácia – a gyermekvédelmi jelzőrendszer mostani csődjét magyarázzák ezekkel a szavakkal a hozzáértők. A problémák és a kifogások évek óta változatlanok.
Elképesztő borzalmak kerültek napvilágra a héten: a gyermekbántalmazás legsötétebb módjairól érkeztek a tudósítások. A legszörnyűbb, hogy úgy tűnik, mindez a hatóságok asszisztálásával történt. Az embereket sokkoló tények mellett a szakemberek is tehetetlenül állnak. Igaz, azt valamennyien tudják: a gyermekvédelmi rendszerrel súlyos gondok vannak, a hibák pedig gyermeksorsokról döntenek. Végzetesen.
Rendszeresen verték, megerőszakolták őket, esti mese helyett pornófilmeket nézettek velük, majd az ott látottakat az apa el is „játszotta” a kicsikkel – az anya segédletével. Emberi ürülékkel, patkánnyal és csótánnyal etették őket; nemegyszer előfordult, hogy a szexuális erőszak következtében eszméletüket vesztették. De az sem volt egyedi eset, ha az aktus előtt félholtra verték őket. A gyerekek egészen addig a napig, amíg állami gondnokság alá nem kerültek, nem fürödtek! A fogkefét és a fogmosás fogalmát nem ismerték. Az ételekkel sem voltak tisztában. A családtól korábban három másik gyereküket már elvették, gaztetteiket így már a két fiún és az egy kislányon végezhették tovább…
Három szigetszentmiklósi kisgyermek pokoljárásán hüledezik ma a fél ország. Az emberi agy, lélek számára felfoghatatlan rémtettekről az állami „jelzőrendszer” állítólag mindent tudott. Arról biztosan, hogy Rudolf és felesége, Andrea mára 8, 9 és 10 éves gyerekeiket finoman szólva sem felelősségteljes, szerető szülőként neveli. Hiszen mindenki tudta, látta a környéken, hogy a kicsik koszosak, kiéhezettek, az óvodában, majd az iskolában minden alkalommal fürdetéssel indult a nap. Nehéz is lenne elképzelni, hogy ne tudtak volna semmiről, mivel az óvoda 10, a háziorvos és a védőnői szolgálat 100 méterre van a rémtettek házától. De panaszaikat hallották az iskolában is, már évekkel ezelőtt szóltak az őket ért bántalmakról, erőszakról a tanároknak, mire az iskola lépéseket is tett. Négy éven át küzdöttek a gyermekvédelmi rendszer keretein belül azért, hogy a bántalmazott gyerekeket kiemeljék a családból. Hiába.
Az elmúlt héten valamennyi sajtóorgánum próbálta megtalálni az okokat, nevesíteni a felelősöket: hogyan is működhet a gyermekvédelmi rendszer itt, Szigetszentmiklóson? Az index.hu a helyi gyámhivatal, valamint a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat éves beszámolóját idézi, miszerint minden erőfeszítésük ellenére egyre nagyobb méreteket öltenek a gyermekeket érintő problémák. „Nagyon sokan élnek a gyermek fejlődését nehezítő körülmények között, nélkülözésekkel küszködve. A problémák egyre összetettebbek, súlyosabbak. (…) Egyre gyakoribbak a családon belüli erőszak különböző formái…” – olvasható az értékelésben, amely megállapítja azt is: a jelzőrendszerrel való kapcsolatuk kölcsönösnek, erősnek és eredményesnek mondható. Az ügy figyelmet érdemlő különlegessége, hogy a szigetszentmiklósi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjét a szakmabeliek jó szakembernek tartják és épp egy, a gyermekbántalmazás felismeréséhez háziorvosoknak, védőnőknek készült kézikönyv szerzőtársa. De ezen felül: egy laikusról, pláne szakemberről, aki az életét a gyermekvédelemnek szentelte, aligha hihető, hogy ilyen dolgokat megengedjen! Hogyha tudomása van róla, ne lépjen azonnal! És ekkor megfogalmazódik a kérdés: mégis kinek a hibájából történhet meg, hogy a rendszer szereplőinek szeme láttára kínlódik három kisgyerek?
Szakemberek egész sorát, de még házi gyermekorvosokat is megkérdeztük, vajon ők miként tartják ezt elképzelhetőnek. Leginkább a félelmet, a túlterheltséget és a túlzott adminisztrációt említették elsőként, részleteiben viszont valamennyien más képet festettek. Lénárt Borbála, a Sziget Gyermekotthon szakembere húsz éve dolgozik a gyermekvédelemben, azt mondja: ahonnan három gyermeket kiemelnek, ott komoly rizikót vállalnak azzal, ha a többit a családban hagyják. Ott komoly családgondozásnak kell történnie, a gyámhivatalnak folyamatosan felülvizsgálnia. Ezen a területen viszont a szakemberek tapasztalatai szerint 24-szeres a látencia, szóval: örüljünk, hogy legalább kiderült! „Ilyen dolog valószínűleg úgy történhet meg, hogy a gyereket a kutya nem nézi meg. Még ha ki is mennek a családhoz, legfeljebb a szülőkkel beszélnek, vagyis úgy töltik ki a papírokat, láttamozzák az ügyet, hogy érdemi munka nem történt. Mert a gyerek viselkedésén még a laikusnak is, nemhogy a szakértő szem számára, pontosan látszanak a jelek” – állítja a szakember, aki százával ismer hasonló történeteket, olyanokat, amelyek emberi ésszel felfoghatatlanok.
„Gyakran tartanak állati sorban gyerekeket. Amikor egy koraszülött pici babát hagynak egyedül a kicsi testvérrel, koszban, mocsokban, ezek után még a szülők kívánságát is meg kell hallgatni? Hát ne legyen már nekik kívánságuk, mikor a gyerekeket életveszélynek teszik ki!” – fakad ki a szakember, aki szerint a jelzőrendszer is túlontúl óvatos. Az például rendszeres, hogy az alkoholproblémát nem említik az adatlapon, amikor egy veszélyeztetett gyerek ügye kerül az asztalra. De a családsegítők, gyermekjóléti szolgálatban dolgozók lehetetlen körülményeiről is beszél. „Megdöbbentő, hogy miközben mind több és súlyosabb esettel találkoznak, éppen innen vonnak el folyamatosan forrásokat. A rendszer elképesztő módon túlterhelt, az meg nonszensz, hogy lakosságszám alapján osztják a pénzeket, eszközöket és a kapacitásokat. Mindenki tudja, hogy Szigetszentmiklós, de vehetjük, mondjuk, Ráckevét, a Pokolhegyet, az egész térséget, ezrével küzd lehetetlen körülmények között élő, súlyosan hátrányos helyzetű családokkal. Ide szorultak, szorulnak ki a fővárosból is a leginkább lecsúszottak. Ehhez képest ide éppen annyi szakember jut, mint, mondjuk, az I. vagy a II. kerületbe” – sorolja a gondokat Lénárt Borbála, aki szerint egy ennyire leterhelt rendszer magában hordozza a hiba lehetőségét. Ám ez még nem adhat mentséget magára a hibára! – tehetnénk hozzá.
Révész Magda, a Fióka Gyermek- és Ifjúságjóléti Központ vezetője, aki a gyermekvédelmi rendszert többször is monitorozta, a konkrét ügytől elvonatkoztatva állítja: a pénzhiány nem tehet felelőtlenebbé. Megbocsáthatatlan, ha egy szakember, bármennyire leterhelt is, nem lép, tesz az adott ügy, a gyerekek érdekében! „Csak az én gyakorlatomban volt és van is olyan kolléga, akire száz család jut, ezek állandó ellenőrzése emberfeletti munka. De nem találkoztam még olyannal, aki emiatt ne tett volna lépéseket egy gyerek védelmében. Aki itt dolgozik, biztos, hogy megszállott. A mi fülünk és szemünk maga a jelzőrendszer. Az viszont tény: gyakori, hogy valaki nem mer jelezni, gondolja, hogy majd megteszi a másik. Vagy, ha leír valamit, óvatosan teszi, amiből ki sem derül, valójában milyen súlyos is a probléma” – sorolja tovább Révész Magda, akinek volt is éppen elég konfliktusa orvossal, pedagógussal, akik nem jelezték megfelelően a bajt. „Mindig megkérdezem, hogyan tudtak nyugodtan aludni, abban a tudatban, hogy a gyereket, mondjuk, visszaengedték abba a családba, ahol őt bántják, elhanyagolják?” Ebben nem ismer pardont: ha bármelyik kollégáján a kiégés jeleit látja, azonnal intézkedik, gyerek ugyanis emiatt nem eshet ki a védőhálón! Vagy – láthatóan – mégis?
Az ügyben az ombudsmani hivatal sürgős eljárásban vizsgálatot indított, ez nem az első a hivatal berkein belül. Korábban még Szabó Máté állapította meg: a gyámhivatal munkatársai a veszélyeztetettség fogalmát személyiségük, ismereteik, az adott területen szerzett szakmai gyakorlatuk alapján eltérően értelmezhetik. Ennek következtében időközönként kikerülhet a gyermekvédelmi rendszer látószögéből egy veszélyhelyzetben lévő gyermek és annak családja. Vizsgálódása alapján úgy érezte: nincs meg a gyerekek jogbiztonsága ezen a területen. Akkor az illetékesek közbenjárását kérte a jogszabályi előírások egyértelmű, a veszélyeztetettségi helyzet meghatározását pontosító, a felelősségi köröket meghatározó módosítása érdekében. Hogy a veszélyeztetettsége ne a hivatalnok szubjektív ítélete, hanem pontosan nyomon követhető sztenderdek alapján lehessen és kelljen meghatározni. Ennek már három éve…
Csepeli György és Örkény Antal szociológusok már a ’90-es évek végén végzett kutatásaik során felfigyeltek arra, hogy a magyarok nemzetközi összehasonlításban kirívóan alacsony arányban számolnak be igazságtalanságélményekről. „Nálunk a családi erőszakot sem tartják igazságtalanságnak az emberek, míg másutt már az is annak számít, ha egy kiscicát kitesznek az utcára és magára hagyják” – fogalmazott a szociológus.
Csepeli György elmondta: a kutatások szerint a vér látványa, a beteg test, a rendkívüli viselkedés irtózatot vált ki az emberekből, ami gátolja őket a segítségnyújtásban. „Ez a tényező nyilván belejátszik a hajléktalanokkal szemben mutatott ellenségességbe, akiknek a szenvedése túl konkrét, túl érzékletes. Ugyancsak gátló hatású, ha sok a potenciális segítő, ilyenkor mindenki a másikra vár. Ezt nevezi Hankiss Elemér a »hiányzó hős« csapdájának” – magyarázta. Ha viszont a szenvedés absztrakt, távoli és drámai mértékű, akkor megindul a tömeges segítség. Ilyesmire példa az árvízkárosultak megsegítése, vagy a földrengések áldozatai iránt mutatott őszinte szolidaritás. Ám a nemes nekibuzdulás ilyen esetei, amilyen gyorsan feltámadnak, ugyanolyan gyorsan el is apadnak. Hiába is hinnénk, a „hiányzó hős” nem unikum, viszont Csepeli György szerint az absztrakt szenvedéssel kapcsolatos hullámzó felbuzdulás már inkább tekinthető magyar sajátosságnak.
A szociológus éppen most dolgozik egy projekten, amely az együttérzést, a csoportközi empátiát fokozza. Magyarországon többen fogtak hasonló próbálkozásba, ezek eredményeit megtalálhatjuk az interneten (nalunknem.org) is. Az új kísérlet lényege az, hogy a bizalom, a segítőkészség, az empátia a közösségből jön, a közösségek maguk dönthetik el, hogy a kirekesztés, az intolerancia és a szenvtelenség útjára lépnek, avagy inkább megpróbálkoznak a befogadással, a megértéssel, a lélektől lélekig ívelő hidak építésével. „Mert nincs harmadik út” – figyelmeztetett a szociológus. (D.-H. N.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
