Aggasztó képet fest az iskolások egészségi állapotáról az Országos Gyermekegészségügyi Intézet felmérése: folyamatosan nő a tanulási nehézségekkel, alvás-, illetve evészavarokkal küzdő iskolások száma.
Egyre gyakoribb a csont-, izom-, kötőszövet elváltozása és az asztma is. Egyre több fiúnak magas a vérnyomása, lúdtalpa a gyerekek 20-27 százalékának van, már a 2. osztályosoknál ezer gyerek közül 7 szenved valamilyen fokú halláscsökkenésben. Tíz év alatt egyes korosztályokban megháromszorozódott a táplálékintolerancia és -allergia aránya. A 2010/11-es tanévben végzett felmérés szerint minden korosztályban a gyermekek – főleg a fiúk – 10-12 százaléka elhízott, de mind gyakoribb a kórosan sovány gyermekek aránya: a 16 évesek körében 10 év alatt több mint négyszeresére nőtt a számuk. Minden korosztály esetében növekedett az iskolai teljesítmény zavaraival, illetve a magatartási és emocionális zavarokkal küzdő gyermekek aránya.
A törvényileg kötelező iskolai egészségügyi rendszerben a rendellenességek jelentős részét kiszűrik, de azután sokszor semmi sem történik a gyerekekkel: a szülői jelenlét hiányában többnyire meg sem mutatják otthon az eredményeket. A rendszerben dolgozók iskolaorvosok túlnyomó többsége másodállásban, főként az általános iskolákban egy-két órában foglalkozik a számára így ismeretlen gyerekekkel, a bizalmi viszony, illetve szülői jelenlét nélkül pedig, különösen olyan érzékeny területeken, mint a lelki állapot, vagy a testi fejlettség, szinte reménytelen a hatékony munka.
„Az orvos beugrik másodállásban, még jó, ha egyáltalán gyermekorvos, majd átvizsgálja úgy a diákokat, hogy keveset tud az előéletéről, de nyomon sem tudja követni, van-e bármi következménye, annak, ha valamit megállapított” – mondja dr. Kovács Julianna, országos szakfelügyelő. „Látható és érezhető, hogy lényeges különbség lehet a feladatra fordított idő, energia és figyelem tekintetében, így a munka színvonalában is a rész- és főfoglalkozású iskolaorvosok között: a középiskolákban, szakmunkásképző intézményekben főállású iskolaorvosok lehetőségei és tevékenysége, felkészültségük, rutinjuk is jobb, mint a részállásúaké. Sok helyen, főként a falvakban viszont gyermekorvosi szakvizsgával sem rendelkező háziorvos végzi az iskolások ellátását, ilyenkor érdemi iskolaorvosi tevékenységről nem is beszélhetünk” – folytatja a vezető. Ráadásul nemhogy a feltételek, de még az elvárások sincsenek megfogalmazva – ezt már az ombudsman is megállapította: még az sincs szabályozva, hogy az iskolaorvosnak, védőnőnek mennyi időt kell az iskolában tartózkodnia. Az orvosok ráadásul bruttó 40(!) forintot kapnak havonta egy diák után.
„A fogorvosi ellátás kimerül az 1-2 perces szűrésből, de a gyerekek tényleges fogászati kezelésben szülői jóváhagyás hiányában nem részesülnek. A szülőknek gyakran fogalmuk sincs arról, az iskolaorvosi rendelőkben mi is történik. Sok szülő és tanuló nem is tud az iskolaorvos, az iskolavédőnő elérhetőségéről, a szűrővizsgálatokról, és az orvosok sem kapnak visszajelzést arról, hogy diagnózisuk alapján a szülők elvitték-e szakorvosi kivizsgálásra a gyermeket. Az iskola sem túl együttműködő: a kötelezően elvégzendő szűrővizsgálatokhoz szükséges időt az óraszámból kellene felszabadítaniuk az intézményeknek” – sorolja a gondokat a szakfelügyelő. Az iskola-egészségügyben dolgozó házi gyermekorvosok azt kezdeményezik, hogy az iskola egészségügyi ellátás körében végzett orvosi szűrővizsgálatok ebben a formában szűnjenek meg, helyette a megerősített főállású iskolai védőnőellátással együtt a kétévente kötelező teljes körű fizikális vizsgálatok a választott házi gyermekorvoshoz kerüljenek. Az ellátás pedig lehetőleg a szülő jelenlétében történjen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!