Új párt létrehozását jelenti ma be Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció egyéves születésnapján. Balközép, vagyis a centrum felé nyitott polgári pártot kezdünk el építeni – nyilatkozta a Vasárnapi Híreknek. Úgy fogalmazott: azt a polgári reformpolitikát akarják képviselni, aminek 2010-ben nem volt többsége, de az illúziók elmúltával még lehet.

Gyurcsány Ferenc: amit eddig egy pártban képviseltünk, most kettőben fogjuk

- – Kép 1/5

– Eldöntötte? Szakít?

– Én? Ugyan! Maradok párkapcsolatban. De nem akarom elviccelni. Ez nem az én ügyem, hanem a Demokratikus Koalícióé.

– Akkor pontosabban: eldöntötték? Szakítanak?

– A Demokratikus Koalíció vezető testületei pénteken úgy határoztak, hogy nyitott, tisztességes és egymást kölcsönösen tisztelő módon különválnak útjaink az MSZP-től és új pártot hozunk létre. A végső döntést, annak részleteit szombaton jelentjük be, nagyjából akkor, amikor olvasóik kezükbe veszik az újságot.

– Mi lesz az új párt neve?

– Látom, elég kitartó. De szombatig várnia kell a válaszra.

– Hát jó. Mi volt az a pont, amikor az ön számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem megy közösen?

– Lassan érett meg a felismerés. De gondok akkor kezdődtek, amikor láttuk, hogy a vezetés többsége utólag sem ért egyet a 2006 után követett reformpolitika és költségvetési kiigazítás alapvető irányával. Vagy amikor a túlnyomó többség megszavazta a határon túli magyarok kettős állampolgárságát. Egyre világosabb lett, hogy két egyre nehezebben összeilleszthető gondolkodás, kultúra áll egymással szemben.

– Ugyanezek a kulturális különbségek akkor is megvoltak, amikor ön volt a miniszterelnök és az MSZP elnöke.

– Persze. És sokáig hittem, hogy meg tudom változtatni. Ma már nem hiszem.

– Mit visz el a szocialista pártból?

– Semmit. Egy gombostűt sem. És természetesen a Táncsics Alapítvány vezetéséről is lemondok.

– Fel sem merült önben, hogy visszavonuljon és – hogy is mondta az őszödi beszédben? – írjon ki…ott jó könyveket a baloldalról?

– Írni nagyon jó, de cselekedni fontosabb. És gyanítom, hogy az írás meg fog várni, és a kötcsei almafák sem futnak el. Lesz még időm kitanulni a metszésük fortélyait.

– Új párt lesz tehát, a nevét csak szombaton tudjuk meg. Van azonban a névnél is fontosabb feltétele egy új párt létrehozásának. Vegyük sorba! Kell ugyebár egy program.

– Balközép, vagyis a centrum felé nyitott polgári pártot kezdünk el építeni.

– Miben különbözik ez a szocialista párttól?

– Az összes parlamenti párttól különbözni fogunk a legfontosabban: nem bódítani szeretnénk a választókat, hanem felébreszteni. Felébreszteni abból a hamis álomból, hogy erőfeszítés nélkül lehet boldogulni. Hogy jobb szakács lehet valaki csak attól, ha nézi a Paprika tévét. Hogy izmokat lehet növeszteni attól, ha valaki nézi a sportközvetítéseket. Nem lehetünk sikeresek, ha folyamatosan támadjuk, tagadjuk a szabadságra épülő Magyarország alapját, a szociális piacgazdaságot és a liberális demokráciát. Mert bármennyire is sok javítani való van ezek működésében, nincs helyettük jobb rendszer, amit ajánlhatnánk önmagunknak. Mi 2006-ban tettünk egy kísérletet, hogy megértessük Magyarországgal: a változás elkerülhetetlen, ahogy eddig berendeztük az életünket, az már nem fenntartható, mert újratermeli az igazságtalanságokat és pénzünk sincs hozzá elég. Ezért hozzá kell hozzányúlni az egészségügyhöz, a felsőoktatáshoz. Ezt akkor Magyarország többsége elutasította, mert elhitette vele a Fidesz, hogy meg lehet úszni az időnként fájdalmas, de mindannyiszor kényelmetlen változásokat. A kijózanodás most már elkerülhetetlen. Mi háromszáz forintos vizitdíjat javasoltunk, az ezt elutáló Fidesz most egy százalékkal emeli a munkavállalói járulékot, ami a minimálbérnél is havi kilencszáz forint. És ez csak egy példa az elhazudott és megbuktatott igazságokra. Igen, mi továbbra is azt a polgári reformpolitikát akarjuk képviselni, aminek 2010-ben nem volt többsége, de egyszer talán, az illúziók elmúltával, a hamis álomból való ébredés után még lehet.

– De ehhez a politikához az ön kormányában az MSZP adta a hátországot. Miért nem lehet ezt a szocialista párton belül képviselni?

– Mert ennek a mai MSZP-ben sincsen többsége.

– Minek van?

– Az MSZP nyolcéves kormányzása két, egymástól jól elkülönülő ciklusra bomlik, két egymástól markánsan különböző politikai filozófia jellemezte ezt az időszakot. 2002 és 2006 között ez a száznapos programoknak a filozófiája volt. Nevezhetjük ezt hagyományos szociáldemokrata programnak is: szedjünk be sok adót, és ebből osszunk sok pénzt, finanszírozzuk a jóléti programokat, nagyobb részt alanyi jogon. Teszem hozzá rögtön: mi akkor adót is csökkentettünk, de a nagy jóléti rendszereken mégsem változtattunk. 2006 után éles váltással azt mondtuk: próbáljunk meg közös erőfeszítéssel alkalmazkodni a minket körülvevő valósághoz, és így erősebbnek lenni. A szocialista pártban nagyon sokan azt gondolják, hogy oda kell visszatérni, azt kell folytatni, ami 2002 és 2006 között történt, a „forduljunk balra” mentalitást képviselve…

– …a baloldal nagy világméretű útkeresésében sok nyugat-európai szociáldemokrata pártnak is éppen ez a válasza.

– Követem ezeket a vitákat. És nem is vitatom, hogy ez egy legitim, respektálható válasz. Csak nem értek vele egyet, mert arra szerintem nincs járható út. Az elvi alapok tekintetében nincs vita ezzel a hagyományos felfogással: mindenkiért viselünk felelősséget, a nemzeti közösség, a köztársaságban megformált politikai közösség az szociális közösség is, és demokratikusan szervezett kulturális közösség is. Ez nem változott. Csak már nincsenek zárt, kulturálisan homogén, érdekhelyzetében azonos társadalmi osztályok. Ezért aztán nem lehet ugyanazokkal az eszközökkel fellépni, mint amelyeket a hagyományos baloldali politika használt. Mondom én. De hozzáteszem: nem a szocialista párttal van e tekintetben sem a legnagyobb baj. Ugyan. Hiszen a Fidesz a lehető legrosszabb eszközöket választja, az LMP sem hajlandó szembenézni az átalakult valósággal, hogy a Jobbikot számra se vegyem.

– Ha jól értem, ön azt mondja, az MSZP a Medgyessy-kormány örököse kíván lenni, az új párt pedig az ön által 2006 után vezetett kormány politikáját folytatná.

– Nem a konkrét intézkedések tekintetében, hanem a politikai mentalitását tekintve, igen.

– De hiszen ön a most meghaladni kívánt Medgyessy-kormánynak is tagja volt…

– Sokunkban élt az az illúzió 2002-ben, hogy ha több pénzt adunk az embereknek, akkor az ő megnövekedett vásárlásaik nyomán a gazdaság is felpöröghet. Zárójelben jegyzem meg, a Fidesz is valami ilyesmivel próbálkozott tavaly, amikor bevezette az egykulcsos adót. És akkor tegyük hozzá, ahogy elbukott a 2002-es Medgyessy-program, úgy bukik el szemünk láttára Orbán gazdaságpolitikája is. Az adók már növekednek, a költségvetés mégis állandó egyensúlyi gondokkal küzd, soha nem látott mértékben növekszik az államadósság és nincsenek új munkahelyek. A csőd felé haladunk. Én megtanultam a leckét, Orbán meg nem. Ez a különbség.

– Nézzük, mi kell még egy párthoz. Nem árt, ha jelen van a politika legfontosabb színpadán, a parlamentben, ahhoz pedig frakció kell. Ahhoz pedig tíz képviselő. Lesz?

– Lesz. Teszem hozzá: értek már meglepetések és csalódások az elmúlt napokban. Volt, aki a kezembe csapott, aztán másnap meggondolta magát. És volt, aki eleve kizárta, hogy velünk tartson, aztán változott a véleménye. És persze volt olyan is, aki jött volna, de mi inkább lebeszéltük erről. Szóval, úgy pontos: beszélgetésünk pillanatában a frakcióalakításhoz szükséges számú képviselőnek bírjuk az egyetértését.

– Név szerint?

– Jaj, ne! Tudja, hogy nem mondhatom ma még el. De hadd jegyezzem meg: én végig azt vallottam, szétválás ügyében nem az a sorsdöntő, hogy van-e frakciónk, vagy nincs. Egy ilyen kétharmados többséggel szemben, az ellenzéki pártok politikacsinálási lehetősége ugyanis szimbolikussá egyszerűsödött a mai parlamentben.

– Mégis az a látszat, hogy addig húzták az időt az elválással, amíg sikerült összeszedni egy frakciónyi embert.

– A látszat sokszor csal. Ha pártütők lennénk, akkor csendben, titokban előkészítettünk volna mindent, és hirtelen bejelentéssel elváltunk volna. De nekünk hatezer tagunk van, akiknek érteniük kell, hogy mit teszünk. Meg hát tartozunk az MSZP-nek is. Így aztán a szétválás folyamata nyitott és nyilvános. A Demokratikus Koalíció vezetése a múlt héten úgy döntött, hogy akkor is a szétválást támogatja, ha nem csatlakozik hozzánk legalább tíz képviselő.

– Igen ám, de akad itt egy erkölcsi dilemma. Ha otthagyják az MSZP-t, miért nem mondanak le a mandátumokról? Korábban erre szólították fel a pártból távozó Szili Katalint és a casus bellinek számító javaslatuk is arról szólt, hogy a jelenlegi képviselők is kérjenek újra bizalmat az őket delegálóktól. Szóval, nem lenne tisztább helyzet visszaadni a mandátumot a szocialista pártnak, amelytől kapták?

– Mi nem elhagyjuk a pártot, és különösen nem állunk át a Fideszhez, hanem a párt szellemi, politikai örökségének egy részét, teszem hozzá, a többség által elhagyott részét visszük tovább, a párt sok tagjával együtt. Amit eddig egy pártban képviseltünk, azt valószínűleg mostantól kettőben fogjuk képviselni.

– Kellenek még egy párthoz politikusok, és vezetők, akik képviselik. Az ön esetében adódik a kérdés: mitől több ez, mint egy Gyurcsány-párt? Mitől több ez, mint az ön baráti köre?

– Ugye nem gondolja, hogy Vitányi Iván vagy Molnár Csaba politikai báb lenne? Az új párt sokaké lesz. Azt remélem, hogy 2014-re milliónál is több szavazóé.

– Mi lesz a funkciója az új pártban?

– Biztosan nem leszek frakcióvezető.

– És elnök?

– Az tűnik valószínűnek. Napokon belül döntünk.

– De hát ezt az egész szerveződést az ön személye adja el.

– Az eladónál fontosabb a portéka. Az, hogy mit gondolunk Magyarországról. Nem a személyes revánsvágy, a visszatérés lehetősége mozgat. Az mozgat, hogy segítsek észhez téríteni ezt az országot, visszaadni a képességét, hogy józan maradjon. Ennek a pártnak a felépítésében, a politikájának a meghatározásában, képviseletében érdemi befolyásom lesz. De az elmúlt egy évben a Demokratikus Koalíció egy valóságos, egymásra vigyázó politikai közösség lett, komolyan vesszük a dolgunkat és egymást is. Nem írtak arról még, hogy mi történik a mi belső életünkben, nem feszítenek szét bennünket rosszhiszemű pletykák, szándékok. Jó ezekkel az emberekkel együtt lenni. Sok tehetséges fiatalt látok körülöttünk, akik a lehetőségre várnak és most megkaphatják. Szóval, megígérhetem azt is: egészen biztos, hogy nem leszek miniszterelnök-jelölt.

– Ilyen optimista, hogy ön szerint ez valódi kérdés?

– Persze, hogy optimista vagyok. Különben miért csinálnám?

– Lesz elnök, lesz frakcióvezető, ezek szerint még miniszterelnök-jelölt is. De lesz-e elég szavazó? Az MSZP-nek most körülbelül egymillió szavazója van. Az egyik állítás szerint eredmény, hogy ennyit meg tudott őrizni a párt minden vihar ellenére. A másik állítás szerint ez kevés, mert az elmúlt másfél évben sem tudott új szavazókat szerezni, nem tudta megszólítani a Fideszből kiábrándultakat. Hogyan lesz tehát egy adott szavazóbázis kettéválásából több támogató? Lehet osztással gyarapodni?

– Ön is tudja, hogy nem. De mi abban hiszünk, hogy a szétválás után, ha az MSZP is és mi is markánsabban tudjuk megmutatni a politikánkat, akkor mindketten tudunk új szavazókat megszólítani, vonzani. Vannak, akiknek ez a mai párt nem volt elég baloldali. Ők azt a szocialista pártot, amelyben mi nem vagyunk ott, könnyebben magukénak érezhetik. Vannak, akik számára a szocialista párt eddig nem volt elég modern, elég nyugatos, elég polgári, elég centrista. Számukra az új balközép karakterű erő elfogadható lesz, ők az új pártban lelhetnek politikai otthonra. A szétválás akkor lesz sikertörténet, ha ketten együtt az MSZP-vel szélesebb kört fedünk le, nem egyszerűen osztozunk a mai bázison.

– Hiszi, hogy így lesz?

– Persze, hogy hiszem. Különösen hiszek abban, hogy a választók sokasága keres egy mérsékelt, józan, nyugatos, polgári pártot, amely hazafias és nem nacionalista, amely együtt képviseli a szabadság és szolidaritás ügyét. Ma nincs ilyen párt. De lesz. És hiszek egy ilyen párt sikerében. Sok a bizonytalan szavazó, a Fidesz is elvesztett több mint egymillió szavazót…

– …de az MSZP ebből nem nyert egyet sem…

– …ez is mutatja, hogy akkor valami mást kell csinálni. Ráadásul cudar idők jönnek. Magyarországon utoljára a hatvanas években volt olyan, hogy nem volt tanítás az iskolában, mert nincs fűtés. A nemzet színészeinek apanázsát sem tudják kifizetni. Huszadika után nincsen műtét a vidéki kórházak jelentős részében. Tanároknak nem fizetik ki a bérüket. És még nagyon messze vagyunk a kőkemény, zord 2012-es évtől. Örülhetünk, hogy ha ez a kormány nem dönti romba az országot. Nekünk is volt nehéz, megszorításokkal terhelt költségvetésünk, de az ország működőképessége fennmaradt. Ennek a kormánynak nagyon fel kell kötnie a gatyáját, ha ezzel a gyalázatos teljesítménnyel meg akarja őrizni a választók támogatását. Nekünk meg az a dolgunk, hogy újrafogalmazzuk önmagunkat. És érdemi kihívást intézzünk Orbán romboló, pusztító, közben észveszejtően dilettáns rendszere ellen. Ezt tesszük.

– Még egy dologról nem beszéltünk, ami bizonyosan kell egy komolyan vehető párthoz. A pénz.

– Egy komolyan vehető párthoz leginkább a párt ügyében hívő, tenni akaró sokaság kell, ők eddig bennünket el is tartottak. Adományokból, pár ezer forintos támogatásból, könyvek, pólók ellenértékéből tartottuk eddig el magunkat. Minden fillérről nyilvánosan be- és elszámolva. Igen, így is lehet csinálni, és nem muszáj beleköltözni egyetlen pénzember zsebébe sem, nem muszáj elvtelen, bűnös kompromisszumokat kötni senkivel. Igen rossz véleményem van arról, ami történik a politikában a pénzekkel. A Fidesz-kormány intézményesítette a korrupciót, elképesztő, gyomorforgató történetek jönnek szembe nap mint nap. És nincs lelkiismeret-furdalásom, hogy a kampány- és a pártfinanszírozás átalakításában én sem tudtam miniszterelnökként áttörni a falakat, mert amit tehettem, azt megtettem. De szemben állt velem egy brutális, erkölcstelen erő, a Fidesz és elnöke. Azt mondták: nekik jó így, ahogy van. Nekik lehet, hogy jó, de az országnak nem. És megmutatjuk, hogy tisztességesen is lehet politikát csinálni. Bűnös kompromisszumok nélkül.

– Bizonyos kompromisszumokra azért szükség lesz. A választójogi törvény új változatából az következik, hogy csak széles körű összefogással van csak esélye az ellenzéknek.

– Igen, az egyéni választókerületekben együtt kell működniük a demokratikus erőknek. Ha megteremtődnek ennek az együttműködésnek a feltételei, akkor ezt a kormányt már a következő választáson le lehet váltani.

– Az elhúzódó szétválás nem tette lehetetlenné ezt az együttműködést? Arról nem is beszélve, hogy van olyan demokratikus politikai erő, amely viszont az ön személye miatt zár ki bármilyen együttműködést.

– Egy rossz mondat, egy bántó, személyeskedő megjegyzés sem hangzott el eddig a szétválás folyamatában. Zárt ajtók mögött sem. Aki életében egyszer már szakított a párjával, az tudja, hogy az utolsó szakasz már nem egyszerű. De a mi esetünkben eddig megoldottuk tányércsörömpölés nélkül is. Abban igaza volt Mesterházy Attilának, hogy ezt az ügyet le kell most már zárni, mert el fog mérgesedni. Nem látok személyes sérelmeket, és ha lennének is: mit számít? Magyar Bálint még a második forduló után is azt mondta Horn Gyulának, hogy nem lesz koalíció. Orbán Viktor azt mondta Torgyán Józsefnek, hogy nem lesz koalíció. A választók akarata elől nagyon nehéz kitérni. Mindegy, hogy melyik politikus szereti a másikat. A választó dönt, és ha többsége van az Orbán-kormány elzavarásának, akkor ezzel senki nem szállhat szembe személyes okok miatt a demokratikus politikai oldalon.

– Ide sorolja a civileket, a most formálódó szakszervezeti együttműködést is?

– Persze.

– Van is velük kapcsolata?

– Tudja, néhány napja vettem részt egy beszélgetésen negyven-ötven értelmiségi körében, köztük voltak a civil szerveződések képviselői, a Szolidaritás Mozgalom néhány alapítója. Nagyon normális és nagyon izgalmas diskurzus folyt ott is. Senki nem akarja a másikat bekebelezni, elcsábítani, magához édesgetni. Nem használni akarjuk egymást, hanem egyelőre beszélgetni kell. Aztán majd lassan mindenki eldönti, hogy milyen szerepet tud vállalni az Orbán-rendszer megdöntésében.

– De ezen a politikai porondon az együttműködés általában nem megy könnyen. Posztokról, helyekről, mandátumokról szól.

– De a közös cél érdekében mégiscsak az tűnik ma helyesnek, ha a Fidesz és a Jobbik jelöltjével egy közös demokrata jelölt áll szemben az egyéni választókörzetekben. Ha eljön az ideje, akkor azt fogjuk képviselni, hogy a választások idején érvényes erőviszonyok döntsék el, hogy ki hány képviselőt állít az együttműködés keretében. Ezt nagyvonalúan és elegánsan kell csinálni. Mi ebben nem fogunk piaci kofaként alkudozni. A megállapodás a legfontosabb.

 

Idézetek az MSZP-ből

„Összeegyeztethetetlen Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc világképe, véget kell vetni az MSZP kétfejűségének.” (Puch László)

„Az MSZP-nek senki nem adhat ultimátumot, és ha Gyurcsány Ferenc nyilvánosságra került terve a pártból való távozás forgatókönyve, akkor legyen, de minél gyorsabban.” (Mesterházy Attila)

„Gyurcsány úgy kalkulált, minél rosszabb állapotba kerül az MSZP, annál nagyobb esély nyílik előtte a párt elfoglalására. Türelmetlen, impulzív, a cél érdekében semmilyen eszköz sem drága neki, forradalmi hevületében mindent fölrúg, lebont. Csakhogy soha semmit nem épít a romok helyén.” (Puch László)

„Nem kötelező az MSZP tagjának lenni azoknak, akiknek ez folyamatos vívódást, vállalhatatlan kompromisszumot jelent.” (Mesterházy Attila)

„Kártékony Gyurcsány Ferenc felvetése. Nem azzal kellene foglalkozni, hogy szétverjék a frakciót, hanem éppen meg kellene erősíteni azt. Ha a volt kormányfő nem tartja be az alapszabályt, akkor mennie kell.” (Bárándy Gergely)

„A helyzet kezd arra hasonlítani, amikor két héten keresztül a miniszterelnök-kereséssel szórakoztattuk a közvéleményt.” (Mesterházy Attila)

„Továbbra is bízom benne, hogy ez nem tény, mert két fél párt kevesebb, mint egy.” (Lendvai Ildikó)

„Bő egy éve még megkérdeztek, hogy csatlakoznék-e a Gyurcsány-féle frakcióhoz, de akkor is az volt a válaszom, mint most lenne. Van, akinek érdemes udvarolni, van, akinek nem. Az biztos, hogy én ezentúl is az MSZP-ben fogok politizálni.” (Hiller István)

„Engem nem kérdeztek meg, hogy akarok-e csatlakozni. Amúgy meg spekulációnak tartom az egészet. Szerintem a sajtó gerjeszti ezt a témát. Semmiféle szakadás nem lesz itt, nagyobb a füstje mint a lángja. Szili Katalint leszámítva egyben marad a párt.” (Szanyi Tibor)

„Én a szocialista párt tagja vagyok és az ilyen módon előkészített és így zajló – ahogy ez most történik – szakadást a szocialista párt elárulásának tartom.” (Iváncsik Imre)

„Ez a kilépés sokat fog ártani a baloldalnak.” (Józsa István)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!