„Meglesz, bőven meglesz” – mondja Soproni Tamás, amikor egy nappal az aláírásgyűjtés vége előtt leülünk egy belvárosi kávézóban, hogy a Momentumról és a NOlimpiáról beszéljünk. A mozgalom alelnöke és (öt közül) az egyik arca azt mondja: bárhogyan alakítsák is a szabályokat időközben, elegendő aláírást gyűjtöttek össze ahhoz, hogy kiírják a népszavazást a fővárosban a 2024-es olimpia megrendezéséről.

Ezernyolcszáz aktivistájuk több mint 120 ezer aláírást gyűjtött össze egy hónap alatt. Az ügyet támogató ellenzéki pártok közül az LMP volt a legaktívabb: ők 26-27 ezer szignót szállítottak. Az Együtt és a Párbeszéd körülbelül tíz-tízezret, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is ígért négyezret.

„Nem akarok igazságtalan lenni, úgy korrekt, hogy megemlítsem, a szocialisták és a DK helyi szervezetei is leadtak sok száz aláírást a standoknál” – mondja. Nem elhanyagolható összefogás, különösen annak fényében, hogy napokon belül véget érnek a „mézeshetek”, és a Momentum is csak egy lesz a baloldali(?) szavazók kegyeiért harcba induló pártok közül. Soproni Tamás ezért tartja fontosnak tisztázni, hogy a Momentum nem baloldali párt, legalábbis a szó jelenlegi értelmében nem az. „Esősorban azokat az embereket szólítanánk meg, akiknek elegük van abból, hogy a politika nem áll másból, mint a jobb- és baloldal folyamatos csörtéjéből – mondja. – A Momentum egyesíti magában azokat az értékeket, amelyek a jobb- és baloldalon hiányoznak.” Ezek: az igazi szolidaritás, a valódi teljesítmények elismerése és egy pozitív nemzetképpel rendelkező Magyarország. Utóbbi ügyben kisebb csörtét vívtak a napokban a Facebookon néhány közismert baloldali megmondóemberrel, akik szerint nem igaz, hogy ezek az értékek hiányoznának a mai regnáló baloldali pártokból.


Egy „tiszteletre méltó mozgalom”

„Mi mindenkivel készek vagyunk együttműködni az olimpiai aláírásgyűjtés után is, ha van olyan ügy, amelyben egyet tudunk érteni. De azért az fontos, hogy az értékrendünket elfogadják” – teszi hozzá az alelnök. Politikai értelemben egyelőre nem készülnek összefogásra. „Mi inkább meg akarjuk győzni az embereket, hogy a mi megoldásunk a nyerő” – mondja.

A balpártoknak mindenképpen állást kell majd foglalniuk az új szervezet kapcsán, ha március elején hivatalosan is döntenek arról, hogy párttá alakulnak. Így csak egy lesz a baloldali kispártok közül. A szocialisták miniszterelnök-jelöltje mindenesetre már megmutatta, mire számíthatnak. Botka László egy interjúban „a tiszteletre méltó mozgalom” néven emlegette őket. „Olyan ez, mint Rogán keményen dolgozó kisembere. De lehet, hogy csak nem akarta kiejteni a nevünket” – találgat Soproni Tamás.

A Publicus lapunknak végzett friss kutatása (a részletes adatokat és elemzést lásd itt) szerint országosan már 28 százalékos az ismertségük, míg a fővárosban 44, ami reményre adhat okot. Ahhoz viszont, hogy sikerrel vegyék a 2018-as akadályt, minimum országos listát kellene állítaniuk. „A mostani kampány bebizonyította, hogy a Momentum mögött van erő” – állítja Soproni. És nemcsak az összegyűjtött aláírások száma miatt mondja ezt, hanem azért is, mert ennyi aktivistát a „semmiből” elővarázsolni szép reményekre jogosítja fel őket.

Kérdés persze, hogy a „civil lendület” kitart-e majd a nagypolitikában? „Mi nem vagyunk a szó hagyományos értelmében civilek, hiszen az első percben megmondtuk, hogy politizálni szeretnénk” – mondja az alelnök. Tény ugyanakkor, hogy a sajtó és ezzel a közvélemény is nagyjából egy polcra helyezi a Momentumot a Tanítanékhoz hasonló szerveződésekkel. Ez csak akkor változik majd meg, ha tényleg előállnak egy valódi politikai programmal, ami túlmutat az olimpia ellenzésén.

És valóban: már most érik olyan kritikák a Momentum Mozgalmat (kormány- és ellenzéki oldalról egyaránt), hogy csupán eszközként használja a NOlimpia-kampányt. Szerintük a Momentum „lehetőséget lát abban, hogy később felhasználhassa a szerzett politikai tőkét a pártalapítás, a 2018-as indulás során” – írta a minap Mikecz Dániel, a Republikon Intézet elemzője. „Egy népszavazási kezdeményezés valóban azoknak jó lehetőség politikai érdekeik érvényesítésére, akik a politikai intézményrendszeren kívül vannak – mondja már a Vasárnapi Híreknek az elemző. – Nem ördögtől való, a politika lényegéhez tartozik a rendelkezésre álló eszközök, módszerek helyes felmérése, majd azok használata, alkalmazása” – teszi hozzá.


Alulról felfelé

A sikerhez vezér kell – mondja a kelet-európai politikai gyakorlat. A vezér nélküli alakulatok sikertelenek voltak, a bázisdemokrácia – bár bizonyos körökben szexi – hosszú távon nem hozott sikert senkinek. A Momentum más utat választ. Legalábbis egyelőre. Egyetlen eladható arc helyett öt fiatalembert mutat, öt különböző figurát, öt sorsot. „Tessék választani, kinek ki a szimpatikus” – mondja Soproni Tamás. A 30 éves budapesti vállalkozó szerint az emberek, ha tetszik nekik a programjuk, majd hozzászoknak ahhoz, hogy nincs vezér, csak okosan, jól beszélő emberek.

Ők inkább az építkezésben hisznek: országjárásra indulnak, hogy megkérdezzék az emberek véleményét az őket leginkább foglalkoztató ügyeikről. „Ez a korai Fidesz, a kezdeti Milla és az LMP” – vetem fel, de az alelnök szerint ez tévedés. Szerinte vannak hasonlóságok, de óriási különbségek is. „Például mi nem akarunk küzdeni a globalizáció ellen, hanem felkészíteni a magyarokat, hogy jók, sikeresek legyenek a globális világban. A ’89-es Fideszhez talán tényleg hasonlítunk, de csak a lendületben és az alulról szerveződésben. De tanulunk az ő hibáikból: a túlzott centralizáció és a belső ellenzék kiszorítása nem lesz a Momentum jellemzője.” Nem lesznek korosztályos párt sem, mint egykor a Fidesz, de a fiatalok bevonását a politikába az egyik legfontosabb feladatuknak tekintik. „Korábban is gyűjtöttünk aláírásokat más szervezetek számára, de most mindannyian azt tapasztaltuk, hogy egyre több a fiatal aláíró. És közülük sokan jelezték, szívesen részt vennének a tényleges munkában is” – mondja az alelnök.


Jeanne d’Arc nem jön

A 2010 utáni magyar politika egyik lényeges mozzanata az újból és újból feltűnő mozgalmak piedesztálra emelése, amit rendszerint súlyos kiábrándulás követ.

„Különleges helyzetben vagyunk, nincsenek helyre téve a szerepek. Mindenki mást vár el a szereplőktől – magyarázza Mikecz Dániel. – A civilektől és az új belépőktől mindenki egyből minimum a Fidesz, de inkább az egész politikai establishment leváltását. A netadós tüntetések idején, aztán a Tanítanék mozgalom megjelenése után főleg a baloldali szavazók azt lesték, hogy a szervezők közül ki lehet az a karizmatikus vezető, aki képes lehet a baloldalt kivezetni abból a válságból, amelyikben évek óta benne van. A magyar baloldal jelenleg olyan, mint a középkori Magyarország. Kiskirályok mindenütt, akik ragaszkodnak a hatalmukhoz. Mindenki Jeanned’Arcot várja, hogy megkoronázza a királyt.”

Mikecz Dániel szerint a legnagyobb baj az, hogy közben nem veszik észre, ezek a mozgalmak valódi eredményeket érnek el: emelkedik a pedagógusok fizetése, csökkennek az adminisztrációs terheik, az egészségügy pedig egyike lett a legfontosabb politikai témáknak. Mindez nem lenne, ha nem lettek volna Pilz Olivérek és Sándor Máriák.

„A csodavárás miatt a cselekvő, a közösség érdekeiért kiálló figurák is kudarcként élik meg, ami egy ilyen mozgalom természetes mozgása: hogy a harmadik, negyedik megmozdulásra már csak néhány ezren vagy százan mennek el.” Mindez egyébként magától meg fog szűnni, mihelyt olyan pártok jönnek létre a baloldalon, amelyekre a baloldali szavazók nem csak „befogott orral” szavaznak – állítja Mikecz.

Egyébként a (rész)győzelmeket sem egyszerű feldolgozni, különösen, ha egy szerveződés nem elég tudatos és nincs hosszú távú stratégiája. „Ha én egy baloldali érzelmű civil szervezet vagyok, aki azt követeli a fideszes polgármesterétől, hogy tisztítsa meg a kutyafuttatókat és közparkokat, akkor mit csinálok, ha ezt valóban megteszi? Hogy élem túl, hogy győztem, ha ez voltaképpen az ő újraválasztási esélyeit növeli?” – teszi fel a kérdést az elemző, amivel nagyjából ki is jelöli a választóvonalat a szó szoros értelmében vett civilség és a politika között. „Karitatív vagy kis közösségek ügyeit felkaroló civil szervezetek autoriter rendszerekben is működhetnek, és érhetnek el eredményeket. A dualizmusban is voltak jótékony grófnők, akik ételt osztottak. Ehhez nem kellett demokrácia és ettől maga a rendszer sem változott meg. Nem is ez volt a cél” – mondja.

„Magyarországon olyan rendszernek kell kialakulnia, amelyben a mindenkori kormányzat együttműködik a civilekkel – mondja Soproni Tamás. – De nemcsak a saját civiljeivel, hanem azokkal is, akiknek az övékétől eltérő politikai nézetei vagy víziói vannak. Az igazi demokrácia a mi olvasatunkban az, amikor az olyan típusú szerveződéseknek is, amilyenek mi vagyunk, lehetőségük van hatással lenni a politikára.”
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!