Amikor Matula zászlós (nem az igazi neve) a lövöldözés után lenézett az útra, ahol a hadoszlop nem sokkal korábban végignyomult, látta, hogy a támfal, amihez odasimultak a fentről érkező géppuskatűz elől, elég hamis biztonságérzetet nyújtott. Az ellenséges lövész simán végig tudta lőni az utat, vagyis alighanem a szerencsén is múlott, hogy senki nem hagyta ott a fogát az afgán és magyar katonák közül.
Az út fölötti házból tüzelő ellenséget végül megkerülték: a katonák a két harcjármű oltalmazásában osontak előre, amíg azok a toronyból tüzet zúdítottak a házra. Nem volt furcsa érzés első alkalommal egy élő emberre rálőni? – kérdem utóbb az egyik géppuskakezelőt, aki most van először harcoló misszión. „Lőtt, úgyhogy vissza kellett lőni rá”, mondja a katona sztoikusan. Az ellenséges géppuskást végül elfogták.
Az afganisztáni Műveleti Támogató és Összekötő Csoport (OMLT) a Magyar Honvédség egyik legkeményebb missziója.
Feladata, hogy egy afgán lövészzászlóaljat képezzen, és a hadműveletek közben támogasson. A zászlóalj szeptemberben megindult az észak-afganisztáni Baglan tartomány egyik legrosszabb hírű környéke, az Andarab-völgy ellen, amit kábítószer-termelők és független hadurak tartanak ellenőrzés alatt. A rend és a törvény errefelé ismeretlen, az afgán kormány és a NATO eddig jobbára el is kerülte.
Ebben az is szerepet játszott, hogy az itteni fegyveresek nem hirdettek harcot a NATO ellen – szemben az iszlamista tálibokkal – inkább saját ügyeikkel voltak elfoglalva. De ennek szeptemberben végeszakadt. „Az ottani rendőrök már ki sem mertek mozdulni az őrsről, nyíltan, nappal támadták őket a környező hegyekről. Félő volt, hogy átterjedhet a probléma a szomszédos, valamennyire rendben lévő területekre. Ezért kellett határozottan fellépni, mondja az OMLT parancsnoka.
A völgybe benyomuló szövetségesekkel végül a legtöbb helyi erő leült tárgyalni, kivéve két hadurat, akik az ellenállást választották. Egyiküket letartóztatták, a másik pedig meghalt a harcokban. A szövetségesek ezzel szemben csak egy sérülést szenvedtek el, egy afgán katona személyében. A kivonulás után építettek két új ellenőrzőpontot, és megerősítették a rendőri erőket. De a magyarok is tudják, hogy ez valószínűleg nem vezet változáshoz a völgy viszonyaiban.
„Nagy az összefonódás ott, mindenki mindenkinek a barátja. Ez a művelet nem változtatta meg a völgybeli emberek gondolkodásmódját. Inkább csak egy figyelmeztetés volt, hogy vannak bizonyos határok. Az nem megy, hogy ezek ott páncéltörő ágyúval lövik egymást. Az egyik hadúrról azt is hallottuk, hogy a Ramadán utáni ünnepkor több nőt megerőszakolt és megölt. Hát ezt a helyiek se nézik jó szemmel” – mondja az egyik magyar tiszt.
Lehetséges, hogy a művelet Afganisztán zavaros politikai és etnikai viszonyait is tükrözi, amelyek alól a magyarok sem tudják magukat kivonni. Az Andarab-völgyet főleg tádzsikok lakják, míg a tartomány vezetése mostanában inkább pastu, az ország domináns etnikuma. Az OMLT-parancsnok szerint a tartományi vezetés azzal akart erőt mutatni, hogy fellép a fő tádzsik problémával szemben. Mások szerint a bevonulás mögött az andarabi hadurak belharca is állt. Az mindenesetre biztos, hogy a völgy hadurait az offenzíva valamelyest meggyengítette, már csak azért is, mert a katonák vagy két tonna lőszert lefoglaltak.
A kemény misszióra a magyar katonákat általában a magas fizetés és a szakmai kihívás keveréke motiválja. Többségük a hódmezővásárhelyi 62. zászlóaljból jön. Matula zászlós azt mondja: az ezelőtti két misszióját logisztikusként csinálta végig, és borzasztóan unatkozott fél évig bent a táborban. Harcolónak lenni érdekesebb, teszi hozzá, miközben éppen két falu között gyalogol teljes (vagy harminckilónyi) menetfelszerelésben, időnként a határt fürkészve távcsövével, máskor pedig a századparancsokkal egyeztetve.
A misszió ellátása az idők során sokat javult. A katonákat most már jobbára modern amerikai harcjárművekkel és fegyverekkel látják el, vagy legalább modernizált szovjet felszereléssel.
A Magyar Honvédség által is felügyelt afganisztáni tartomány jelentős részében javultak az állapotok az elmúlt fél évben.
2010 elején Baglan nagy részét szinte teljesen a tálib ellenállók tartották ellenőrzésük alatt. De az azóta lefolytatott hadműveleteknek, az amerikai különleges erők folyamatos ténykedéseinek köszönhetően a nyílt ellenállás mára jórészt megszűnt. A Vasárnapi Hírek munkatársa tavaly év végén elkísérte a katonákat egy kéthetes műveletre a tartomány egy olyan részére, ami korábban az ellenállók fellegvárának számított; a szövetségesek ezúttal szinte semmi ellenállásba nem ütköztek, ahogy faluról falura vonultak, fegyvereket, robbanóanyagot keresve.
A tálibok mostanában inkább azzal próbálkoznak, hogy robbanószerkezeteket helyeznek el az utakon, vagy öngyilkos merénylőket vetnek be. Igaz, ez a módszer is hatékony lehet. Az októberi művelet során két pokolgépet is felrobbantottak, az egyik támadásban egy német katona megsérült. Nem sokkal korábban szintén egy német katona meghalt egy hasonló támadásban.
