Idén már kilátástalanul hosszú várólistákkal számolhattak a rászorulók, ráadásul totális káoszban, hiszen egészen mást mondanak az egészségbiztosító nyilvános adatai és mást a szakma számai.
Van, ahol teljesen indokolatlanul írták ki az intézmények az akár 150-200 napos várakozást, de van, ahol például 465 nap a kért „türelem” pedig a listán mindössze egyetlen beteg szerepel, és van, ahol ma már hosszú éveket kell várni, sokszor emberhez méltatlan, tűrhetetlen fájdalmak közepette. Kérdéses, miként változtat majd mindezen az a kétszeres változás, ami a kórházakat érintette 2012-ben: egyrészt állami kézbe kerültek az intézmények jó része, másrészt szinte valamennyi kórház vezetőjét lecserélték.
Súlyos veszteségeket szenvedett el idén a gyógyszerkassza is: szakértők az év vége felé be is jelentették, hogy rövidesen kritikus szintre juthat az egészségügy, a gyógyszerekre fordított támogatás mértéke. A kutatók szerint látható, hogy ezeket a kiadásokat elsősorban pénzügyi szempontok befolyásolják, a betegek pedig későn, sokszor nem is a megfelelő ellátáshoz jutnak. Kijelenthető, hogy a katasztrofális megbetegedési és halálozási mutatóink jelentős része a gyatra egészségügyi ellátás eredménye. Egy, több vezető egészségügyi közgazdász bevonásával idén készült vizsgálat megállapította: az utóbbi pár évben – politikai állásponttól függetlenül – a közkiadások nagyságának korlátozása fontosabb célkitűzése volt az egészségpolitikának, mint az egészségnyereség maximalizálása a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokból. A legnagyobb gond, hogy Magyarországon majdhogynem a teljes, legkorszerűbb egészségügyi paletta elérhető, de hiába, ha az ehhez kapcsolt mind szigorúbb teljesítménykorlátozások elérhetetlenné teszik. A számos kezelési lépcsőből álló ellátások során a betegek 90 százaléka eleve késve jut hozzá a szükséges ellátáshoz, terápiához.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!