Hátrahagyott gyerek

Családos emberként, akkor egyéves kislányukkal 110 ezer forintos fizetéséből képtelenek voltak megélni, arra pedig, hogy biztos családi fészket teremtsenek, esélyük sem volt. Három éve adódott a lehetőség: egy angliai magánkórházba hirdettek felvételt, éppen tízszeres fizetés volt az ajánlat. Mátyás feleségével közösen döntött: ez az egyetlen esélyük, hogy anyagi biztonságban élhessenek. Azóta ingázik. Egy hetet kint, egy hetet itthon tölt. Hétfőn hajnalban repülőre száll, hogy délben a 168 órás munkáját megkezdje. A tengerparti kis kórházban kapott önálló lakást, az ellátását teljes mértékben biztosítják neki. Más dolga nincs, minthogy napi 8 órát gondoskodjon a betegeiről, aztán pihen, illetve kutatómunkájával is órákat foglalkozhat.

„Döntő, mikor az ember férfiként, apaként, családfőként gondolkozik. Tudom, hogy nekem kell gondoskodnom róluk, fontossá válik a pénz. Azóta már megszületett a kisfiam is, de decemberre várjuk a harmadik babát. Az sohasem került szóba, hogy ők is jöjjenek velem, viszont nálunk így a dolog nagyon jól működik. A fura, hogy abban az egy-egy hétben sokkal több időt tudok velük lenni, mintha itthon éjt nappallá téve dolgoznék. Kipihenten jövök, kint ráadásul minden szakmai dolgot letudok” – meséli Mátyás.

Nem úgy, mint Noémiék. A kis alföldi faluban élő család évek óta küzdött, hogy Andrásnak végre biztos munkája legyen. Kipróbált mindent, volt postás, belefogott mindenféle vállalkozásokba, de valahogy nem jött össze semmi. Noémi fizetéséből igyekeztek fenntartani házukat, biztosítani a két gyereknek is mindent, de ez egyre kilátástalanabbá vált. Németországban adódott lehetőség, egy költöztető cégnél talált András munkát. Már két hét után Noémi, de András is rettentő rosszul viselte a távolságot.

„Nekem itthon biztos állásom van, ráadásul a gyerekek miatt sem tarthatunk vele. Egyikőjük a főiskolát, másikuk a középiskolát kezdi most, ráadásul a nyelvet sem beszélik. Így egyelőre megy az ingázás. Rettenetes, hogy nincs itt. Az addigi, igaz küzdelmes életünk darabokban, szétszakadt a család. Most én vagyok a családfő, rám szakadt a ház fenntartása, az állatok gondozása. Egyelőre még kitartunk, de egyre nehezebb, nem látom, hogy tarható így egyben a család” – panaszkodik Noémi.

Ezzel a kérdéssel már foglalkoznak az unió országaiban, egy önálló kategória is született: hátrahagyott gyerekek.

„Romániában például sok tízezer gyerek került intézetekbe, az utcára, családtagok gondozásába, mert a szülők a megélhetés miatt külföldre mentek és nem tudták elvinni a gyerekeiket. Másrészt az unióban minden szabály ellenére sem biztosított, hogy a szülők el tudják vinni a gyerekeket, ha nem jók a kilátásaik, szegénység és szűkösség várja őket ott is. Gyakran nagyon zsúfolt helyen laknak, rengeteget dolgoznak, és nem ismerik a lehetőségeiket, jogaikat. Ez persze a nem magasan képzett munkavállalókra vonatkozik” – mondja Herczog Mária szociológus. De azért ő is kiemeli a pozitívumokat. „Sok gyereknek jó és fontos élmény lehet a váltás, idegen nyelv, kultúra tanulása, ami ha nem is könnyű – el kell szakadni a barátoktól, iskolától, óvodától, más családtagoktól, de azért ez nagy lehetőség is.”

Melegh Attila, a KSH kutatója szerint ráadásul gombamód szaporodnak az úgynevezett „transznacionális” családok, vagyis amikor mindkét szülő más országban talál munkát, ami a gyerekek számára tragikus, jó esetben a nagyszülők gondoskodnak róluk. Moldáviában 100 ezer, de Romániában is több tízezer gyermek marad magára, nálunk szerencsére még ekkora számokról nem beszélhetünk. Viszont mind több nő és férfi gondolkodik külföldi munkában, és mind inkább lép is ennek érdekében.

„Az elmúlt két évben megduplázódott a migrációs szándék, a ténylegesen távozók száma 2530 százalékkal nőtt, a tendencia pedig folyamatosan az elvándorlás irányába halad. Egyre több nő hagyja el az országot, a „cselédipar” felfutóban van, vagyis az egészségügyben, idősgondozásban, klasszikus cseléd munkákban folyamatos a kereslet. De ugyanígy az építőés a szolgáltatóiparban is sok munkavállalót várnak” – mondja a kutató. A magasan kvalifikált munkavállalók körében többnyire biztonságos az elhelyezkedés, az alacsonyabb képzettségűeket, leginkább a segédmunkásokat viszont sokszor ott vágják át, ahol tudják. Jó, ha azt is minden kiutazást tervező tudja: a marginális csoportoknak kint sincs semmi esélyük, ahhoz ugyanis minimális tőke és kapcsolatrendszer szükséges. Ha valaki erre szánja magát, számolnia kell azzal, hogy a nyelvtudás a legfontosabb. Korábban az alapfokú nyelvismeret volt a követelmény, elég volt, ha szakszavakkal tisztában volt az ember, most azonban már szigorúbbak a követelmények. Középfokú tudáshoz kötik a munkába állást. Azt is meg kell érteni, hogy ez egy befektetés, a lakásbérlés 300 ezer forint körül van, félmillió forintot is meghaladja annak költsége, hogy egyáltalán kiutazzon az ember, ráadásul egy hónapig még nem kap fizetést. Melegh Attila szerint egyébként a vándorlási egyenlegünk egyelőre nulla, vagyis az elés bevándorlás kiegyenlíti egymást. A növekvő elvándorlás és a kiegyenlített vándorlási egyenleg öszszefügghet az ország relatív globális helyzetének romlásával, mint azt kiderül egy éppen zajló, Magyarországról koordinált Dél-Kelet-Európával foglalkozó nemzetközi kutatásból.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!