Amit látunk, kísérőjelensége egyfajta elszigetelődésnek – nyilatkozta lapunknak Andor László, az Európai Unió magyar biztosa, akit mostanság kevesebben kérdeznek arról, mi folyik Magyarországon. Mert maguktól is tudják. Az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős tagjával beszélgettünk.
– Mi a fene folyik nálatok? – korábban lapunknak nyilatkozta, hogy lépten-nyomon ezt kérdezik öntől Brüsszelben a magyar viszonyokra utalva. Kérdezik még?
– Mintha mostanában kevesebben kérdeznék. Talán mert itt Brüsszelben egyre többen követik maguktól is az eseményeket. Vagy már máshol van az ingerküszöb, mint egy vagy két évvel ezelőtt.
– És kollégája, az alapjogi biztos, Viviane Reading sem kérdezi? Ő mintha új célpontja lenne a kormányközeli karaktergyilkos kampánynak.
– Reding asszony végképp csak ritkán kérdez ilyet tőlem, mert ő folyamatosan képben van, egészen pontosan, részletekbe menően ismeri a magyar helyzetet. Valószínűleg azt is, amit mostanában írnak, állítanak róla.
– Ha megkérdezné mégis, mit szól ahhoz, hogy sorjáznak a cikkek az ő elfogultságáról, alkalmatlanságáról, mit mondana neki?
– Amit másnak is: nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a magyar kormány és az Európai Unió intézményei között ki-kiújuló viták sokszor nem tárgyilagosan, hanem személyeskedő jelleggel, vagdalkozva folynak. A vita vagy a kölcsönös kritika lehetne a normális viszony része is, ezt senki nem kifogásolja Brüsszelben sem. Tartok tőle, hogy amit látunk, kísérőjelensége egyfajta elszigetelődésnek.
– Ha már az elszigetelődést említi: Magyarország kapcsán felvetődött az úgynevezett 7. cikkely alkalmazásának lehetősége, vagyis a szavazati jog megvonása az európai értékekkel ellentétesnek mondott negyedik alkotmánymódosítás kapcsán. Beszélt erről Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke is. Mennyire komoly lehetőség ez?
– Amennyire meg tudom ítélni, a legnyíltabban nem Schulz, hanem Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakcióvezetője vetette fel a 7. cikkely alkalmazásának esélyét, azt is hozzátéve, hogy ezt hiba „nukleáris opciónak” tekinteni. Már a felvetés, ami valóban rendkívüli, is intő jel kellene, hogy legyen. Úgy vélem, a Magyarországgal kapcsolatos eljárások ügyében sok múlik azon, hogy a bírálatokat kiváltó lépések után történik-e valamiféle korrekció.
– Orbán Viktor szerint a magyar kormányt ért kritikák oka a rezsicsökkentés. Van baja a Bizottságnak a rezsicsökkentéssel?
– Az alkotmányos tendenciákkal és egyes állami döntésekkel kapcsolatos aggályok, kritikák, eljárások hosszabb ideje jellemzik Brüsszel és Budapest viszonyát. Nem látom, mi köze lenne ennek a rezsicsökkentésről szóló kampányhoz.
– A kormánnyal szemben állók gyakran írják, mondják, hogy már csak az EU lehet gátja a jelenlegi hatalmi politikának. Mit lehet és mit nem lehet várni e tekintetben az EU-tól?
– Az Európai Unió egy értékközösség is. A közös értékeket a tagállamok és az európai intézmények különféle formákban kifejezésre tudják juttatni. Ha úgy vélik, sérelem éri ezeket az értékeket, akkor azokat megpróbálják megvédeni. Amit nem lehet várni az az, hogy az EU belpolitikai szereplővé váljon, vagy ilyen szereplőket helyettesítsen.
– Azért egy magyar biztos most különleges helyzetben lehet. Milyen ügyekben tud segíteni saját országának?
– Az a legfontosabb, hogy Brüsszelben olyan döntések szülessenek, amelyek minden tagországnak előnyösek, így annak is, ahonnan jövünk. Ezen túlmenően sok további lehetősége van a biztosnak: a hazai közvélemény tájékoztatása uniós ügyekről, a kormányzati szereplők segítése brüsszeli kapcsolatok létesítésében és ápolásában, vagy akár az összetartás erősítése a Bizottságnál dolgozó magyarok körében. Igyekszem megtenni, ami tőlem telik. Van is rá szükség.
– A feszült viszonyban tud segíteni a kormánynak is?
– Tudtam segíteni például Fellegi Tamásnak abban, hogy sikeresen teljesítse feladatát, és megnyíljon az út a pénzügyi tárgyalások előtt egy évvel ezelőtt. Amikor Varga Mihály miniszter lett, azonnal meglátogattam a hivatalában, és megkérdeztem tőle, miben segíthetek. Ugyanezt tettem Balog Zoltán esetében, akivel rendszeresen találkozunk, konzultálunk. Sokat dolgoztunk azon is, hogy az új magyar munkaügyi szabályozás az első, 2011 nyári koncepciótól elmozduljon egy olyan irányba, ahol minden eleme megfelel az uniós irányelveknek és normáknak.
– A nyugdíjügyek is az ön szakterületéhez tartoznak a Bizottságban. Követi az egyéni számlákkal kapcsolatos vitákat? Mit javasolna a magyar kormánynak nyugdíjügyben?
– Nehéz bölcsnek lenni, mert ami az elmúlt három évben történt, az egészen egyedülálló ezen a téren. Ha van szándék új építkezésre, akkor a legfontosabb volna ezt a kérdést az érdekegyeztetés részévé tenni, és leülni a munkáltatókkal és a munkavállalókkal a lehetőségek megtárgyalására. Javasolnám azt is, hogy újabb döntések előtt tanulmányozzák a Bizottság tavaly februárban elfogadott Fehér Könyvét.
– Az érdekegyeztetés fontosságát említi, és éppen holnap mond beszédet az Európai Bizottság budapesti konferenciáján, amelynek a szociális párbeszéd a témája. Miért Budapestre hozták ezt a rendezvényt?
– Csütörtökön publikáltuk a szociális érdekegyeztetés trendjeiről szóló uniós jelentést, amely a kelet-közép-európai régióra vonatkozóan helyenként igen lesújtó következtetéseket tartalmaz. Az elmúlt két év, amelyről a riport szól, a legtöbb régiós országban romlást hozott, a kormányzati intézkedések számos esetben a szakszervezetek és a munkáltatók teljes kihagyásával mentek végbe. Az aggasztó trendekre szeretnénk felhívni a figyelmet, és arra, hogy a szociális párbeszéd nem luxus, hanem a szociálisan érzékeny válságkezelés garanciája. A gazdaság versenyképességére is pozitívan hathat.
– Túl van már biztosi mandátuma félidején. Eddigi brüsszeli szakmai munkájából mit emelne ki a leginkább? Minek lehet a legnagyobb hatása az állampolgárok hétköznapjaira?
– Leginkább talán azokat az erőfeszítéseket emelném ki, amelyeket a fiatalok munkahelyteremtéséért tettem. Komoly eredménynek tartom, hogy az európai bal- és jobboldal, illetve a Bizottság, a Tanács és a Parlament egyaránt az ifjúsági garanciaprogramok beindítására vonatkozó javaslatom mögé állt. E ritka politikai egyetértés eredménye, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban az általános vágások ellenére is 6 milliárd eurós alap indul az ifjúsági munkahelyteremtés támogatására. Megfelelő tagállami erőfeszítésekkel párosulva ez azokban a régiókban, ahol 25 százalék feletti az ifjúsági munkanélküliség, érezhető változást kell hozzon. Sok 25 év alatti fiatal kaphatja meg így az esélyt arra, hogy munkát kapjon, vagy gyakornoki, szakképzési programon keresztül megkapja a lehetőséget, hogy később munkát találjon.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!