Mindenütt időzített bombák ketyegnek a költségvetésben – vélekedett Oszkó Péter. A volt pénzügyminiszter szerint az egyenlegjavításnak hívott megszorítások bejelentése után is százmilliárdos nagyságrendű kockázatokkal terhelt a költségvetés.
– Meglepték Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter péntek reggel bejelentett intézkedései?
– Hasonló lépést vártam, mert a kormány kényszerpályán mozog. Más kérdés, hogy ezt magának köszönheti a kabinet, vagyis nem a külső kényszerek rajzolják a gazdaságpolitikai pályát. Ennek ellenére, autós hasonlattal szólva, rángatják a kormányt, a saját maguknak kijelölt útvonalon is nehezen tartják az irányt.
– Ezzel vége az unortodoxiának? A társadalombiztosításijárulék-plafon eltörlése például felér egy gazdaságpolitikai tolatással.
– Ez az intézkedés a korábban megingathatatlannak hirdetett egykulcsos adórendszer kudarcának alig burkolt elismerése. Praktikusan mintegy 10 százalékos adóemelést jelent a felső sávban. Ennél is feltűnőbb azonban, hogy még mindig tényként próbáljak eladni a gazdaságpolitikai reményeket. A hatékonyabb adóbeszedés révén elérhető 120 milliárdos többletbevétel finoman szólva is nagyvonalú számítás a szaktárca részéről. Túlzó ez a várakozás, valószínűtlen, hogy ez egyik évről a másikra teljesüljön.
– A hiánycél váratlan emelése sem tekinthető kifejezetten unortodox lépésnek.
– A jövő évi államháztartási hiánycélnak a GDP 2,2 százalékáról 2,7 százalékra emelése első ránézésre nem tűnik veszélyesnek, hiszen a maastrichti kritériumok azt írják elő, hogy 3 százalék alatt kell tartani ezt a mutatót. Ugyanakkor a jelenlegi piaci környezetben bármikor előfordulhat 0,3 százalékos eltérés, még a legkörültekintőbb gazdaságpolitika mellett is. Ezért óriási kockázatot vállal a kormány, ha ennyire közelíti a hiánycélt a tűréshatárhoz.
– A napokban ismertette a Költségvetési Felelősségi Intézet elemzését a 2015-ig tartó makrogazdasági kilátásokról. Igencsak borús képet festett.
– Negyedévente jelentkezünk az úgynevezett technikai kivetítéssel, aminek most az adott különös aktualitást, hogy a parlament bizonytalan időre elhalasztotta a költségvetési törvény zárószavazását. Mondhatni, általánossá vált a vélekedés, hogy a törvényjavaslatban szereplő tervszámok nem megalapozottak, s a konvergenciaprogramban kitűzött egyenlegcélok teljesülését a várható makrogazdasági környezetben az eddig kihirdetett jogszabályok nem teszik lehetővé. Úgy látjuk, hogy a magyar gazdasági növekedés nem tud tartósan 1 százalék fölé kerülni a következő három évben, miközben a költségvetési egyenleg megfelelő beavatkozások nélkül 0,5-1,0 százalékkal lesz rosszabb a konvergenciaprogramban előírtnál. Ráadásul, a versenyszektorban foglalkoztatottak száma 50 ezer fővel csökken, az államadósság pedig a GDP arányában 80 százalékos marad.
– Ha ez nem lenne elég, még költségvetési kockázatok sorát is azonosították, köztük több is százmilliárdos nagyságrendű.
– Kiemelkedik 300 milliárdos költségvetési hatásával a tb-járulékok célzott csökkentését, a kisvállalkozói adót és a kisadózó vállalkozások tételes adóját tartalmazó törvényjavaslat, melynek legfeljebb a pénteken bejelentett adóemelések adhatnak részbeni fedezetet. De az Európai Bíróságon tárgyalt telekomper szakértők által valószínűsített kedvezőtlen kimenete is 200 milliárdos azonnali költségvetési kiadást jelentene, ennyi befizetett adót kellene ugyanis visszautalni a hazai telekommunikációs cégeknek. De említhetném az elektronikus útdíj bevezetésének kormányzati tervét is. Egyrészt, a 42 milliárdos beruházási költség még nem szerepel a költségvetésben, de a 70 milliárd bevételt már betervezték. Magyarán 112 milliárdos kockázatról beszélhetünk.
– Az elemzésük szerint a következő években a Magyar Nemzeti Bank veszteségtérítése is elérheti a százmilliárdos nagyságrendet.
– A jegybank eredményének alakulása elsősorban a kamateredménytől függ, márpedig a középtávon várható eurókamatláb tovább csökkent, ezért a mintegy 35 milliárd euró értékű jegybanki tartalékon elérhető hozam is morzsolódott. Nos, a 2012-ig felhalmozott eredménytartalék már a jegybank idei veszteségére sem nyújt fedezetet, míg jövőre az államnak már mintegy 20 milliárd forint térítési kötelezettsége keletkezik, ami a következő években 170 milliárd forint fölé emelkedhet.
– Ha már a jegybank szóba került, ön mit tenne a támadások kereszttüzébe került Simor András MNB-elnök helyében?
– Simor állja a sarat. Jól kommunikálja a saját és a jegybanki stáb különvéleményét. Lassan az ország is megtanulja, hogy a monetáris politikát nem egy ember határozza meg, hanem a Monetáris Tanács, melynek most olyanok az erőviszonyai, hogy a kormányzati álláspont került túlsúlyba. Érdemes megjegyezni, hogy jegybankárnak lenni sehol sem könnyű feladat. Ez a szakma sok konfliktussal járhat. Valójában nem az a kérdés, hogy Simor András miként éli meg a támadásokat. Sokkal fontosabb az ország szempontjából, hogy a Monetáris Tanács felelős döntéseket hozzon.
– Újra és újra felmerül, hogy a kormány Simor mandátumának lejártát követően hozzányúl a jegybanki tartalékhoz.
– Urbánus legendának minősíthető az elképzelés, hogy a jegybanki tartalék költésével lehetne választást nyerni. Egyszerűen azért, mert nagyon korlátozottak a tartalék felhasználásának technikai lehetőségei. Ugyanakkor rendkívül rossz üzenete van annak, hogy a kormányoldalon időről időre felmelegítik ezt a rémálmot.
– Egyszer minden véget ér, még a Matolcsy György nevével fémjelzett gazdaságpolitika is. Mennyire lesz fájdalmas a romeltakarítás?
– A fájdalomhoz egyre jobban hozzászokik az ország, néha úgy tűnik, mintha a mostani kormányzat sorozatos fájdalomteszteket végezne, hogy vajon mennyit bírnak, mennyit tűrnek az emberek. Hogy egy esetleges kormányváltást követően meddig tart majd a romeltakarítás? Erre azért nehéz válaszolni, mert még csak a parlamenti ciklus derekánál tartunk, mindenütt időzített bombák ketyegnek, vagyis egyelőre azt sem tudjuk biztosan, mennyi lesz a rom 2014-ben.
A kockázatok közül kiemelkedik 300 milliárdos költségvetési hatásával a tb-járulékok célzott csökkentését, a kisvállalkozói adót és a kisadózó vállalkozások tételes adóját tartalmazó törvényjavaslat, melynek egyelőre nincsen fedezete a jövő évi büdzsében. Hatásában szintén százmilliárdos tétel az elektronikus útdíj bevezetésének terve. A 70 milliárdos bevételt ugyanis már elkönyvelték a 2013-as költségvetés tervezése során, miközben a 42 milliárdos beruházás költségeit nem tartalmazza sem az idei, sem a jövő évi költségvetés. Egyelőre a kormány még csak határozatot hozott a forrás előteremtésének szükségességéről, ami nyilvánvalóan költségvetési kiadást jelent. A „kisebb” kockázatok között szerepel a költségvetési szervek tartozásállományának első nyolchavi növekménye, ami 20 milliárdra tehető. Továbbá, hogy a nettó kamatkiadások havi adatai alapján a pénzforgalmi kamategyenleg 30 milliárd forinttal lehet rosszabb a tervezettnél. Várhatóan azonnali kiadásként kell majd elszámolni az E.ON gázüzletágának kivásárlását is. A gyógyszerkassza nettó egyenlege várhatóan mintegy 20 milliárd forinttal rosszabb lesz az eredetileg terezettnél. A gyógyszertámogatások nettó értékének csökkentése érdekében bevezetett úgynevezett vaklicitek azt is eredményezhetik, hogy a hazai gyártók – külföldi áraik megtartása érdekében – nagy mennyiségben vonják ki készítményeiket a belföldi piacról, ami a gyártási kapacitások bizonyos mértékű leépülését vonja maga után, az állam, és különösen a gazdaság egésze pedig – a csökkenő foglalkoztatás és az elmaradó adóbevételek miatt – többet veszít, mint amennyit az Egészségbiztosítási Pénztár megtakarít.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!