Minél több információ szivárog ki Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter legújabb húzásáról, annál nagyobb blöffnek tűnik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) (és immár az EU) felé irányuló váratlan tárgyalási szándék. Az érintettek meglepődtek, ám a bóvli kategóriával fenyegető hitelminősítőket ez nem hatotta meg.
Derült égből támadt villámcsapásnak látszik a kormány gazdaságpolitikai fordulata és az IMF, illetve most már az IMF és az EU képviselői felé irányuló váratlan tárgyalási szándéka. Valójában hetek óta minden efelé mutatott, vagyis kényszerű, esetleg ha úgy jobban tetszik, kikényszerített kormányzati lépésekről van szó. Ráadásul, ha jobban megkapirgáljuk a felszínt, akkor legfeljebb kommunikációs váltásról, a pénzvilág nyelvén: szóbeli intervencióról beszélhetünk. De nem kizárt, hogy kártyahasonlattal élve: blöffel próbálja kivédeni, vagy legalább tompítani a küszöbön álló leminősítési hullámot a magyar kormány.
A történetet talán ott kezdhetnénk, hogy az elmúlt hetekben egyértelművé vált, megbukott Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter erőltetett gazdaságpolitikája. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) gyakorlatilag magára maradt a korábbi terveknél jóval szerényebb, de még mindig túlzottan optimista jövőképével: a 2012-es másfél százalékos GDP-növekedési céllal. Jelzésértékű volt, hogy a nemzetközi szervezetek már csak egy udvarias 0,5 százalék feltételezésére voltak hajlandóak. Ami már szinte az úgynevezett plusz nullába hajlik. Míg a szemtelen piaci elemzők azt mondták: van némi „realitása” a másfél százaléknak, csak tegyük elé a negatív előjelet. Magyarán amekkora konjunktúrát remélt a kormány, nagyjából olyan mély recessziót valószínűsít a piac jövőre.
A gazdaságpolitikai fordulat elkerülhetetlenségére hívta fel a figyelmet a múlt hétvégén a két nagy nemzetközi hitelminősítő, a Fitch és a S&P ultimátumszerű figyelmeztetése is, miszerint figyelőlistára vették a magyar államadósságot. Elemzők szerint a jelzés célja az volt, hogy gazdaságpolitikai fordulatra késztessék a magyar kormányzatot, s rávegyék, ismét forduljon az IMF-hez. Ez esetben ugyanis esetleg elkerülhető a leminősítés, amivel rossz esetben november végégig számolni kell.
A héten a forint árfolyama elképesztő kilengéseket mutatott a devizapiacon. Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Bank úgynevezett szóbeli intervenciót hajtott végre, vagyis világossá tette, ha elszabadulna az árfolyam, kamatot emel a forint védelme érdekében. A jegybankárok lépése hozott némi megnyugvást, de a piac továbbra is azt árazta, hogy a kormány nem tesz megelőző intézkedéseket, s csak akkor lép, ha már megtörtént a leminősítés. Annál is inkább számíthattak erre a befektetők, mert éppen egy éve, hasonló helyzetben az Orbán-kormány bevárta a Fitch karácsonyi leminősítését, s csak tavasszal állt elő a Széll Kálmán-tervvel, amellyel egyébként, időben lépve, megelőzhette volna a hitelbesorolásunk rontását.
Az NGM csütörtök délutáni bejelentése, miszerint tárgyalásokat kezdenek az IMF képviselőivel, előbb jelentős forinterősödést hozott, ám ez a folyamat elakadt, amint kiderült, hogy az IMF nem tud a megkeresésről. További zavarodottságot okozott a piacon, hogy a minisztérium az Európai Bizottsággal (EB) való tárgyalási szándékát is kifejezte, ám erről meg az EB nem tudott. Arról sem feledkezhetünk el, hogy a napokban Szijjártó Péter, a kormányfő szóvivője határozottan úgy fogalmazott: nincs szükség készenlétihitel-megállapodásra az IMF-fel, s a kiszivárgott, Orbán Viktornak tulajdonított megjegyzés is beszédes volt: „ha az IMF jön, én megyek”. Mindenesetre hétvégére mindenki értesült Matolcsy György tárgyalási szándékáról. Sőt, azt is megtudtuk, hogy a csütörtöki sajtóbejelentéseket követően csak pénteken reggel kezdeményezték hivatalosan az IMF és az EU Bizottságának Budapesten tartózkodó delegációjával egy új típusú pénzügyi megállapodás megkötését. A tárgyalások karácsony előtt kezdődnének, s január végén zárhatják le azokat.
Mindezek fényében lehet alapja annak a feltételezésnek, hogy a kormány esetleg időhúzásra törekszik, s egy blöffel próbálja elodázni a magyar államadósság leminősítését. Egyelőre gazdaságpolitikai fordulatról nem beszélhetünk, hiszen Matolcsy miniszter tovább erőltetné a gazdasági növekedést, bár jelzésértékű lehet, hogy Orbán Viktor miniszterelnök pénteken már úgy fogalmazott: felülvizsgálhatják a jövő évi 1,5 százalékos GDP-növekedési prognózist. Észre kell azonban venni, hogy bár a bóvli kategóriába kerülés esélyét érdemben csökkentheti egy IMF-megállapodás, de önmagában ez a lépés nem mentheti meg a leminősítéstől az országot. Magyarán, nem egyetlen „gyenge dolgozaton” vagy „rossz feleleten” múlik az osztályzat, a hitelminősítők tollából hónapok óta repkednek a mínuszok, de a magyar kormány ezt eddig nem vette figyelembe.
Az esetleges leminősítés az úgynevezett bóvli kategóriába azért veszélyes, mert a nyugdíjbiztosítók és a komoly alapkezelők csak befektetésre ajánlott részvényeket és kötvényeket vásárolhatnak, s csak ilyeneket tarthatnak. Ezért a bóvli minősítés átmenetileg jelentős eladói hullámmal járna mind a devizapiacon, mind a kötvények és a részvények esetében. Szükségképpen drágulna a magyar adósságfinanszírozás.
Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a bóvli kategória már a világ vége, bár kétségkívül közel van hozzá. Mindenesetre a magasabb államkötvényhozamok új, a korábbinál jóval spekulatívabb, de cserébe extraprofitot remélő befektetői réteget vonzanának a magyar állampapírpiacra. A tengerentúli nyugdíjalapok helyét átvennék az arab és kínai befektetési alapok, amelyek megpróbálnák olcsón felvásárolni a magyar adósleveleket. Annál is inkább számítani lehetne erre, mert a hitelminősítés nem egyirányú utca. A spekulánsok is tudják, hogy megfelelő gazdaságpolitikai lépésekkel ki lehet kerülni a bóvli kategóriából. És erre Magyarországnak esélye is lenne. Az idén tavasszal például Lettországot emelte vissza a befektetésre ajánlott kategóriába a Fitch, mondván, jelentősen csökkent az államháztartási hiány, s az ország erőteljes politikai és társadalmi „elszántságot” mutat a megszorító intézkedéseinek terén. Más szóval, az esetleges leminősítést követő visszakapaszkodás reális esély, de nem nagyon megy másként, mint gazdasági megszorítások révén.
Akkor mégis mire jó az időhúzás? Legalább két haszna kormányzati szempontból mindenképp lehet. Az egyik, hogy esetleg időt adhat arra, hogy gyorsan levezényeljenek valamennyit a devizahitelesek mentőcsomagjából. A várakozások szerint már egy „puha” IMF-megállapodásnak is a végtörlesztések leállítása vagy korlátozása lehet az ára.
A másik szempont az lehet, hogy a január végéig húzódó IMF-tárgyalások lehetőséget adnának az Államadósság Kezelő Központnak a devizaalapú kötvénykibocsátások gyors lebonyolítására a jövő év elején. A blöffölés, persze, veszélyes játék.
A piaci szereplők és a nemzetközi szervezetek képviselői is jól emlékeznek még a három évvel ezelőtti esetre, amikor a török kormány bűvészkedett hosszú hónapokon keresztül az IMF-kártyával. Nos, egy korábban már leleplezett trükkel próbálkozni, nem a legszerencsésebb húzás.
Az IMF ugyanis nem az a szervezet, ahol akármit kérhet egy tagország. Magyarország a jelenlegi helyzetében jó eséllyel az úgynevezett készenléti hitelkeretet, vagyis az SBA-t (Stand-by Agreement) veheti igénybe. Ahogy ez történt már 2008-ban is. Ám ez aligha lehet szimpatikus a jelenlegi kormánynak, ugyanis emlékezhetünk, hogy szoros gazdaságpolitikai kontrollt jelent, rendszeres felülvizsgálatokkal fűszerezve. Elképzelhető, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a tavaly augusztustól élő új hitelkonstrukciókra gondolt, amikor tárgyalásokat kezdeményezett. Nos, ilyen például az úgynevezett rugalmas hitelvonal, vagyis az FCL (Flexible Credit Line). Ám sajnos ez az „osztálykassza” csak a jó tanulók előtt nyitott.
Hogy ki a jó fiú? Nos, alapfeltételnek számítanak az erős gazdasági fundamentumok, a stabil intézményi háttér, a kedvező múltbeli tapasztalatok és az elkötelezett gazdaságpolitika. Magyarország szinte egyik szempontból sem tartozik ebbe a körbe. Van azután még egy másik, viszonylag lazább konstrukció, az úgynevezett elővigyázatossági hitelvonal, vagyis a PCL (Precautionary Credit Line). Ám ez is csak az egyébként jó gazdasági helyzetben lévő, időlegesen gyengélkedő országok számára nyitott, éppen azért, hogy megelőzzék a mélyebb válságba kerülésüket.
Árfolyamrögzítés újratöltve
A kiszivárgott hírek szerint a Bankszövetség devizaadósokat mentő csomagja lényegében a már ismert árfolyamrögzítést preferálja. Eszerint, három évig rögzített árfolyamon törlesztenének az ügyfelek (180 CHF/HUF, 250 EUR/HUF, illetve 2 JPY/HUF), ez idő alatt az árfolyamkülönbségből eredő különbözet egy gyűjtőszámlán halmozódna, melyet 2014 után az adósnak vissza kellene fizetni. Új elem viszont, hogy a bank is átvállal egy részt ebből a tartozásból. A részletektől – banki tehervállalás mértéke, gyűjtőszámla kamata – akár a forinthitelre váltásnál is kedvezőbb lehet az adósoknak az új lehetőség.
FCL: (Flexible Credit Line)
Az FCL egy elitklub, amelybe Magyarország aligha fér be. Ezt a konstrukciót az IMF azért hozta létre, hogy az igénybe vevő országok még azelőtt forduljanak a valutaalaphoz, hogy krízisbe kerülnének. Az FCL hitelkeretre nincs felső limit, a minősített igénybe vevő ország a megállapodás megkötése után bármikor lehívhat a keretből összeget. Ezt a rugalmasságot azonban csak a jó gazdasági helyzetű országok kapják meg, amelyeknél a gazdaságpolitika minősége garantálja a politikai akaratot és képességet az időközben felmerülő szükséges kiigazító lépések meghozatalára. Azok a tagországok vehetik az FCL-t igénybe, amelyek nagyon erős gazdasági fundamentumokkal és intézményi háttérrel rendelkeznek, jók a múltbeli tapasztalatok, elkötelezettek a fenti politika megtartásában.
PCL: Precautionary Credit Line
A PCL minősítési feltételei megegyeznek az FCL-ével (előbb leírtaknál az első három feltétel), és további öt fő területet vizsgálnak a megfeleléshez (külső pozíció és piaci források hozzáférhetősége, fiskális és monetáris politika, pénzügyi szektor állapota és felügyelet, adatok megfelelősége). Mennyiségi hitelfeltételeket (pl.: konkrét hiánycél kijelölése) az országnak csak akkor kell vállalnia, ha ez feltétlenül szükséges. Féléves felülvizsgálat van. Nem kaphatnak PCL-keretet azok az országok, amelyek bármelyik problémával szembesülnek: a nemzetközi tőkepiacokhoz tartósan nem fér hozzá, jelentős makrogazdasági és strukturális kiigazítási igény van, államadóssága valószínűleg középtávon fenntarthatatlan, a bankszektorban széles körben tőkemegfelelési gondok vannak. Mivel a bekerülési feltételek alig enyhébbek az FCL-nél, aligha valószínű, hogy Magyarország ennek megfelelne. Jelenleg egyedül Macedónia rendelkezik PCL-kerettel az IMF-tagok közül. Ezért egyre inkább a két utolsó lehetőség látszik elérhetőnek.
SBA: Stand-By Arrangement
Ennek a hitelkeretnek a vizsgálatakor a román példát érdemes górcső alá venni. Az első készenléti hitelkeretet (Standy-by Arrangement, SBA) 2009 tavaszán kérték és kapták az IMF-től a románok 13 milliárd eurós kerettel, amelynek 24 hónapos volt a futamideje. Ennek idén tavaszi lejártát követően egy újabb kétéves készenléti hitelkeretet kapott Románia (3,5 milliárd euró, az ország IMF-kvótájának 300%-a). Mivel a román hatóságok azt jelezték, hogy ebből már nem szeretnének lehívni forrást, ezért ezt ún. elővigyázatossági (precautionary) készenléti hitelkeret-megállapodásnak kell tekinteni (P-SBA). Ehhez a második IMF-kerethez az Európai Bizottság 1,4 milliárd euróval, a Világbank 0,4 milliárd eurónyi forrással járul hozzá. Ezek alapján nagy hasonlóság lenne a román és magyar hitelkeretek között az, hogy mindkét ország esetén az első hitelprogram egy normál készenléti hitelkeret (SBA) volt, amelyet egy második, immár elővigyázatossági keret követ(ne), mivel abból sem a román, sem – feltehetően – a magyar kormány nem szeretne lehívni pénzt. Fontos látni, hogy az elővigyázatossági készenléti hitelkeret is viszonylag szoros gazdaságpolitikai kontrollt jelent, mivel a tavasszal megkötött második román program kapcsán most novemberben már a harmadik gazdaságpolitikai felülvizsgálaton is túlesett a román kormány. Ez a negyedévente esedékes felülvizsgálat bizonyára nem lenne szimpatikus a (kommunikációs szinten) továbbra is szabadságharcot vívó magyar kormánynak. Mivel azonban a második román SBA hivatalosan azt célozza, hogy szerkezeti reformok segítségével emelje a gazdasági növekedési potenciált és a foglalkoztatottságot, ezzel a megközelítéssel a magyar kormány is „el tudná adni” idehaza a tervezett megállapodást. Erre egyébként már látjuk is a próbálkozást a nemzetgazdasági tárca közleményeiben.
(forrás: portfolio.hu)
Ha be akarja csapni a lakosságot, a tűzzel játszik
A kelet-európai tőkepiacokra átterjedő pénzügyi válsággal foglalkozó írását nagyrészt a magyarországi helyzetnek szentelte szombati számában a Die Welt. A német konzervatív napilapban Daniel Eckert a cikk alcímében azt hangoztatta, hogy Magyarország egy új valutaválságtól tart. A szerző szerint a Nemzetközi Valutaalappal való tárgyalások bejelentése – egyelőre – megfékezte a forint további gyengülését. Utalt arra, hogy eladósodottság miatt az ország a kontinens keleti felének pénzügyileg legveszélyeztetettebb állama. Kiemelte, hogy Magyarország számára a külföldi valutában való magánadósságok külön veszélyt jelentenek. Ez ellen a magyar kormány drasztikus beavatkozással lépett fel – fogalmazott a szerző, ismertetve a végtörlesztéssel kapcsolatos törvényt. A valutaalappal bejelentett tárgyalások kapcsán az írás utalt arra: Magyarország megegyezésre törekszik ugyan a hitelezőkkel, ugyanakkor közölte, hogy nem hajlandó további költségvetési megszorításokra.
A magyar kormánynak az új típusú IMF-együttműködést célzó tárgyalási szándékát az eurózónán belüli viharokkal és a magyar kormánynak „az üzleti köröket elidegenítő”, „ortodoxnak kevéssé” nevezhető stratégiájával magyarázta péntek délután megjelent számában a Le Monde. A mértékadó francia liberális napilap bécsi keltezésű írása szerint az elmúlt hónapoknak „a nemzeti szuverenitás visszaszerzéséről szóló győzelmi retorikája” után „Orbán Viktor 180 fokos irányváltást” tett. A lap emlékeztetett arra, hogy az EU tagállamai közül a 2008-as pénzügyi válság kezdetén Magyarország elsőként fordult az IMF-hez támogatásért, majd a Fidesz választási győzelmét követően távolságot tartott a szervezettől. Kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött Orbán egyszerre próbálta meg drasztikusan csökkenti az államadósságot, több százezer munkahelyet létrehozni és véget vetni annak a megszorítási politikának, amely lefojtotta az ország növekedését és a fogyasztást – sorolta a Le Monde. Az IMF utolsó részletének lehívása helyett azonban a kormány – mint fogalmazott a lap – inkább a bankokat és a multinacionális vállalatokat adóztatta meg, vagy visszaállamosította a magánnyugdíjpénztárakat, de mindez nem volt elégséges ahhoz, hogy Magyarország új útra térjen. A szerző kitért arra, hogy a nemzetközi sajtóban egyre több negatív kommentár jelenik meg Magyarországról és Orbán 18 hónap után először saját pártja parlamenti frakciójával is szembe kellett, hogy szálljon az eva vitája kapcsán. Ezenkívül egy legfrissebb felmérés is – amely arra utal, hogy a Jobbik immár 19 százalékkal a második helyen áll – „végül meggyőzhette a hajlíthatatlan Orbánt, hogy itt az ideje engednie” – írta a Le Monde.
Tudósításban és kommentárban is foglalkozott a Der Standard című osztrák napilap szombaton azzal, hogy a magyar kormány felvette a tárgyalásokat a valutaalappal. Az üres kasszák Canossa-járásra kényszerítették Orbán Viktort az IMF-fel kapcsolatban – írta Josef Kirchengast a liberális napilapban megjelent kommentárban. A kormányfő szavaival – írta – ez így hangzik: „senki sem kényszerítheti többé Magyarországot gazdasági önállósága feladására”. „Ha Orbán maga is hiszi, amit mond, akkor a valóság megtagadásának előrehaladott stádiumáról van szó. Ha be akarja csapni a lakosságot, akkor a tűzzel játszik” – vélekedett. A szabadjára engedett kiadásokkal az 1989 utáni összes korábbi kormány, beleértve az Orbán-kormányt, maga is aktívan aláásta az ország gazdasági önállóságát. Az ország egyszer, 2008-ban már az államcsőd szélén állt, a jelek szerint most ismét itt tart – írta. „A különbség az, hogy Orbán ezúttal nem tudja áthárítani a felelősséget” – fogalmazott. Emellett a kétharmados többségtől függetlenül nem tudja egyedül megoldani a hatalmas gazdasági problémákat. A szélsőjobboldali Jobbik lesz az első, amely elsőként és a leghangosabban szembesíti Orbánt „a retorika és a realitás közötti szakadékkal” – áll a Der Standard kommentárjában.
Ilyen gyorsan visszajöttél? Kérlek, állj a sor végére – kezdi Magyarország és az Nemzetközi Valutaalap ügyét véleményező szerkesztőségi cikkét a Financial Times (FT). A tekintélyes brit üzleti lap szerint a magyar kormány húzása több szempontból is furcsa, amatőr lépés. Először is azért furcsa, hogy a magyar kormány „biztosítási” egyezséget kötne ismét az IMF-fel, mert a valutaalap éppen Magyarországon tartózkodó küldöttsége mit sem tudott erről, és néhány magyar miniszter sem – írja a lap. Még furcsább, hogy ugyanattól a kormánytól jön a kérés az IMF-hez, amely tavaly dühösen szakított vele arra hivatkozva, hogy nem akarja feladni gazdasági szuverenitását. Az FT szerint egyértelmű, hogy a kormány sietségében fordult most az IMF-hez, miután megtudta, hogy bóvli kategóriába minősíthetik az országot. Magyarország és Orbán Viktor miniszterelnök hirtelen ügyefogyott helyzetbe került. Az ország még 2008 novemberében biztosította magának az IMF 20 milliárd eurós csomagját, hogy megelőzze a valutaválságot és a régiós fertőzést. Mióta ez kifutott, rossz kormányzati lépések sorozata tépte cafatokra hitelességét – fogalmaz a cikk. Az a próbálkozós megoldás, ahogy a kormány csütörtökön az IMF-hez fordult egy lehetséges elővigyázatossági likviditási keretért, nem oszlatja el a befektetők azon nézetét, miszerint az amatőr időszak koránt sem ért véget Budapesten – teszi hozzá a szerző.
Kudarcra ítélt elképzelés, illúziókergetés a kormány szándéka, hogy „biztosítást” kössön a valutaalappal – állítja a hvg.hu-nak adott interjúban Timothy Ash, a Royal Bank of Scotland feltörekvő piacokra szakosodott fő elemzője. Arra a kérdésre, hogy tud-e Magyarország előzetes feltétek nélküli megállapodást kötni az IMF-fel, olyat, ami nem befolyásolja a gazdasági „szabadságunkat”, úgy válaszolt: ez vágyálom. Szerinte Magyarország külföldi megítélése eleve romlott az elmúlt időben. Nagyon nehéz helyzetbe lavírozta magát a magyar kormány, mert csak olyasmit alkudhat ki az IMF-fel, amire korábban azt mondta, hogy „ilyet mi nem csinálunk soha többé!” – nyilatkozta Timothy Ash.
Nincsenek meghatva a hitelminősítők
Hasznos lenne az IMF-megállapodás a Fitch szerint, mert növelné a piaci bizalmat, s átláthatóbbá, következetesebbé tenné a gazdaságpolitikát. A hitelminősítő úgy véli, a bankszektor szabályozásával kapcsolatban nehéz lesz megállapodásra jutni, ráadásul egy IMF-program szűkítené a kormány pénzügyi és gazdasági mozgásterét. Az egyezmény betartása pedig újabb problémákat vetne fel, a reformokkal szembeni fáradtság, a kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai múlt és a nemzeti függetlenség kinyilvánítása iránti igény miatt.
– Nem kommentáljuk a minősítések lehetséges változásait, így azt sem, hogy mikor fogunk vagy nem fogunk egy minősítést megváltoztatni – nyilatkozta lapunknak Philippa Melaniphy a Standard & Poor’s hitelminősítő intézet londoni központjának a sajtófőnöke arra, hogy mikor születik döntés Magyarország minősítéséről. Az S&P az IMF-megállapodás tényét sem kívánta kommentálni. Lapunknak annyit mondtak: a kibocsátók adnak megbízást arra, hogy készítsék el a hitelminősítéseket, de szigorúan ügyelnek arra, hogy egy kormány nehogy befolyást gyakoroljon az elemzésre: azok az alkalmazottaik, akik a megbízásról tárgyalnak nem is érintkezhetnek az elemzőkkel.
Orbán és Matolcsy távozását követeli az MSZP
„A kormány még nincs kész valódi tárgyalásokra, és csak látszólag akar tárgyalni a Nemzetközi Valutaalappal” – mondta szombati sajtótájékoztatóján Szanyi Tibor, az MSZP elnökségi tagja, aki szerint a kormány akkor lenne jó tárgyalási pozícióban, ha helyreállítaná hitelességét, és lépéseket tenne a pénzügyi-bankszektor stabilizálására. A szocialista politikus hozzátette, a Fidesz „fedezetét”, a háromezermilliárdos magán-nyugdíjpénztári vagyont eltőzsdézte, külföldről pedig nem jut forráshoz, ezért az MSZP követeli, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter mondjon le.
Az LMP frakcióvezetője szerint a kormány a teljes politikai tőkéjét elherdálta, miután Orbán Viktor tavaly nyáron verbális háborút hirdetett a Nemzetközi Valutaalap ellen, de csütörtökön kiderült, hogy a kabinet „kénytelen visszakullogni az IMF-hez”. Budapesten tartott pénteki sajtótájékoztatóján Schiffer András Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter távozását sürgetve elmondta, a kormány gazdaságpolitikája megbukott, ezért egy olyan új gazdaságpolitikai programot kell hirdetnie, amely Magyarország hitelét segíti visszaszerezni. Ennek érdekében érdekegyeztető fórum összehívását kezdeményezte, ahol a munkavállalók, munkaadók és a parlamenti frakciók is képviseltetik magukat.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke szerint a kormány azzal, hogy „visszakuncsorgott az IMF-hez”, megbukott, ezért le kellene mondania és új választásokat kellene tartani. Pénteki sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a kormány által hangsúlyozott „új típusú együttműködés” csak a „szokásos kormányzati szómágia része, hiszen a nyúl és a farkas esetében nem lehet új típusú együttműködésről beszélni”. A Jobbik elnöke szerint pártja az egyetlen, amely nem fogadja el a nemzetközi pénzügyi elvárásokat, mivel az MSZP és az LMP is üdvözölte az IMF-fel való együttműködés hírét. Az ellenzéki politikus szerint a megállapodás hatására egyedül a bankok és a multik lélegezhetnek fel, mert a végtörlesztés bővítéséről, vagy a devizahitelesek tovább segítéséről ezek után aligha lehet beszélni.
Navracsics beszédes hallgatása
Navracsics Tibor nem kívánta kommentálni a kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) között tervezett új típusú együttműködés kapcsán tett ellenzéki felvetéseket szombaton újságírói kérdésre, egy más témában tartott budapesti sajtótájékoztatón. Az eseményen szintén részt vevő Rogán Antal, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke azt mondta, hogy az előző naphoz képest semmilyen újdonság nem történt az ügyben. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter arra az újságírói kérdésre, elképzelhetőnek tartja-e Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter lemondását, azt válaszolta: „nem vagyok Matolcsy György, tehát nem tudom megmondani”. Szerintem az én véleményem ebből a szempontból teljesen indifferens – tette hozzá. Azzal kapcsolatban, hogy az ellenzék szerint azért kellett az IMF-hez fordulni, mert megbukott a kormány gazdaságpolitikája, Navracsics Tibor közölte: nem reagál az ellenzéki felvetésekre. „Közigazgatási és igazságügyi miniszter vagyok, és gyermekbarát meghallgató szobát adok át. Ezt reagálom az ellenzéki felvetésekre” – mondta az V. kerületi kapitányság előtt tartott sajtótájékoztatón.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
