Romboló támogatás? Ingyenpénznek híg leve: átalakul az EU-támogatások rendszere, és ez átalakítja az országot is

Nem tud hibázni a kormány, pontosabban nem hibázhat – kommunikációban semmiképp. A kormányzati mondás szerint hiába csapnivaló a magyar gazdaság teljesítménye – 2016 első negyedévében 0,9 százalékkal sorvadt 2015 utolsó három hónapjához képest, és idén áprilisban, májusban és júniusban újabb 0,5 százalékkal gyengül –, minden rendben lesz. A kabinet ugyanis a második fél évre gigászi növekedést jósol, akkorát, hogy 2016-ban összességében nem 2,5 százalékkal (ez volt az eredeti kormányzati elképzelés) izmosodik a gazdaság, hanem többel. És ez nem kérdés, hiszen az Orbán által tartott „nem válságértekezlet” után számos gazdaságpörgető ötlettel rukkolt elő a kabinet.

Az ideiglenesnek mondott recesszió alapvető oka, hogy a beruházások majdnem 10 százalékkal estek vissza 2016 első negyedévében (2015 azonos időszakához képest). És a beruházáscsökkentésben élen járt az állam: a költségvetési szektor mintegy 39 százalékkal kurtította a fejlesztési pénzeket. Ez pedig padlóra küldte az építőipart. Így a kabinet a válságkezelés első lépéseként ezt az ágazatot kívánja újra lendületbe hozni – a mondás szerint egy majdnem 500 milliárd forintos megrendelésállománnyal.

Csakhogy arról a kormány nem beszél, miket építtetne ennyi pénzért, így joggal merül fel a gyanú: a már betervezett infrastrukturális fejlesztéseket harangozta be újként a kabinet. Ebben az esetben viszont nem történik más, csak gyorsul a kifizetési tempó. Amit már amúgy is felpörgetett a kabinet, hiszen a kormány 2018 közepéig minden uniós forrást lehívna és kifizetne. Azaz megeshet, hogy az „új csomag” az idei és a következő esztendő építőipari eredményét ugyan felhúzná, de utána brutálisan mélyülne a válság.

Új típusú pénzeső

És az sem nyom túl sokat a latban, hogy az új szabályok szerint a kis- és középvállalatok a jövőben nemcsak a projekt költségeinek 50 százalékát igényelhetik előlegként a kincstártól, hanem a teljes bekerülési összeget. Ettől ugyanis a beruházások üteme nem pörög fel – azaz a pluszban kifizetett 50 százalék nem hizlalja a gazdaságot. Egyszerűen a kkv-k számláján parkol az előleg (az tény, hogy a cégek így több kamatot söpörhetnek be). Következésképpen csak az uniós pénzek lehívásának és kifizetésének statisztikája mutat majd szebben. (Ráadásul az európai közösség ki van akadva, hogy a projektek megkezdése előtt mi értelme kifizetni a pályázókat, hiszen még nincsenek érdemi költségek.)

Arra a kérdésre, hogy mégis mi értelme ilyen erélyesen – látványos eredmények nélkül – kitolni az uniós pénzeket, mégis lehet válaszolni. Ugyanis eddig félő volt, hogy a kifizetési tempó miatt 2019 és 2021 között kiszikkad a gazdaság (nem szivárog be EU-s támogatás), ám most az európai közösség jelezte: 2020 után is érkeznek majd transzferek.

Csakhogy a jelek szerint ez a pénzeső nem az a pénzeső. Egyrészt nem tudni, mennyi forrás jut majd Magyarországnak – valószínűsíthetően arányaiban jóval kevesebb, mint most. Másrészt sokkal markánsabb lesz a visszatérítendő támogatások aránya. Eddig ökölszabály szerint közprojektekre érkezett pénz, amit nem kellett visszatéríteni. Csakhogy az Európai Bizottság új gyakorlatot próbál meghonosítani.

Ennek lényege, hogy az EU a jövőben nemcsak közcélokra juttatna forrást, hanem „magánvállalkozás-fejlesztésre” is – és ezt a pénzt persze vissza kell fizetni. Viszont az EU várakozásai szerint így megpörgethető a munkavállalók több mint 70 százalékát foglalkoztató kkv-szektor.

Állami csalásvédelem

Már csak azért is, mert így sokkal kevesebb az életképtelen projekt, illetve az államilag irányított pályázat. Hiszen ha a pénzt vissza kell csengetni, akkor egyrészt nem érdemes túlárazni egy projektet, másrészt életképes, nyereséges vállalkozásokra van szükség. És Magyarország esetében helyesnek látszik a megközelítés. Ugyanis az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) számtalan esetben találta úgy: túlárazottak, illetve személyre-cégre szabottak – függetlenül attól, hogy a hét operatív program melyikéből finanszírozták az adott pályázatot. Ezt persze a hazai szervek is pontosan tudják, példának okáért az ügyészség a füle botját sem mozgatta, amikor az OLAF jelezte: a miniszterelnök vejének cége (amiből időközben kiszállt) visszás körülmények között visz el minden közvilágítási projektet. Ráadásul az ügyben nem csak a Polt Péter vezette szervezet volt a hunyó, ugyanis a közbeszerzéseket felügyelő, az uniós pályázatokat menedzselő Miniszterelnökség sem tett semmit, noha módjában állt volna az új pályázatokat az OLAF igényeihez idomítani.

Az, hogy a jövőben nagyobb lesz a visszatérítendő támogatások aránya (a pontos mértékről csak találgatni lehet), illetve a „magánprojekteké” nem jelenti automatikusan azt, hogy nem lehet kormány közeli cégeket gründolni e pénzek lefölözésére. Ám mivel működő ötletekre van szükség, e vállalkozások a gazdaságot erősítik (lásd keretes írásunkat) – így az ország mindenképp jobban jár, mint most, amikor a támogatások felét-kétharmadát lefölözik a piaci elemzők szerint.

Az már csak a hab a tortán, hogy a pályázatok elbírálása és kifizetése így is akadozik. Amiért a kormány több tagja a területet felügyelő Miniszterelnökséget, konkrétabban az azt vezető Lázár Jánost okolja. Emlékeztetőül: hogy tartható legyen a 2018-as kifizetési határidő, Lázár egy új pályázatelbíráló és utaló rendszert hozott létre, amelyik azonban nem „darálja” a projekteket. Lázár persze a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumra mutogat, hogy Seszták Miklós tárcája nem képes megvalósítható projektekkel előállni. Amit pedig senki nem vitat rendszeren belül, de hallgat róla, az az, hogy nagyban lassítja a folyamatokat a közbeszerzések testre – azaz előre kiválasztott nyertesre – szabása.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!