Irányított turizmus - Jó hírek Orbán vazallusai számára - Mások is részesednek, valamilyen mértékben

Állami csúcsszervezetet hoz létre, megsokszorozza a költségvetési forrásokat, és az idegenforgalom különböző területein felbukkannak a politika közeli nagyvállalkozók, legyen szó akár a szállodaiparról, a gasztronómiáról, vagy éppen a fesztiválszervezésről.

Hírlik, hogy az iparág fontos ügyeiben döntő szava van Orbán Viktor lányának, és a férjén keresztül a családhoz kapcsolódó vállalkozói körnek is. Ugyanakkor a kormányzati intézményekben szakmányban készülnek az előterjesztések, ötletek, stratégiák a hazai idegenforgalom megújítására. És miközben ennek a hirtelen jött kormányzati figyelemnek már most látszanak a haszonélvezői, a kormány közeli cégek megjelenése a turizmusban nem feltétlenül jelent rosszat az ágazatnak. Mert bár vazallusaik számára profitot termelő pénzügyi környezetet teremtenek, ebből a többi vállalkozás is részesedik. A kérdés persze, hogy ki mekkora mértékben?

Új seprű hogy seper?

A kormány kiemelt figyelmét lehetne indokolni a puszta számokkal is, hiszen az idegenforgalom igencsak nagy falat: több mint 10 százalékkal járul hozzá a hazai GDP-hez, sok tízezer embert tart el, ráadásul az európai uniós forrásokból több mint 300 milliárd forint érkezik az ágazatba a 2014–2020-as fejlesztési ciklusban. Ezt egészíti ki az a 21 milliárdnyi állami forint, amit a turizmus jövőre kap, és ha ezt az összeget az idei évre előirányzott 6 milliárddal vetjük össze, máris szembeötlő: valami készül. Az, hogy stratégiai ágazattá nyilvánították a turizmust, önmagában nem hozna áttörést, jelentősebb fejlemény, hogy állami csúcsszervezetet is létrehoztak, sőt kormánybiztost is kapott az ágazat.

A Magyar Turizmus Zrt. jogutódja lett a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ), és rögtön át is került a Nemzetgazdasági Minisztériumtól a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz.

Első intézkedéseik közt négy kiemelt turisztikai célterületet – Budapest, Balaton, Sopron, Tokaj – jelöltek ki, ezekhez pedig egységes marketing- és értékesítési stratégiát dolgoz ki az ügynökségi csapat.

A logikusan hangzó terv végrehajtását kipróbált kormányzati emberekre bízták, olyanokra, akikre eddig inkább a politikai lojalitás volt jellemző, semmint az idegenforgalmi tapasztalat. Lehet, persze, hogy ez, vagyis politikai beágyazottság kell az érdekérvényesítéshez.

Ahogy az lenni szokott, az átállás finoman szólva sem zökkenőmentes. „Keressük a helyünket, kapkodjuk a fejünket, nem tudjuk, mit várnak el tőlünk, nem mondanak semmit, nagy a megfelelési kényszer, mindenki kapaszkodik a székébe.” Leginkább így jellemzik az ügynökségnél dolgozó, volt Magyar Turizmus Zrt.-s munkatársak a bizonytalan helyzetet. Jöttek új kollégák, akiket szinte be sem mutatnak a régieknek, nem tudni, mi a feladatuk. A legtöbb „régi” munkatárs nem kapott új szerződést. Vannak olyanok, akik sokdiplomásként, napi 12 órában „buszirányítóként” tevékenykednek a Krisztina körúton, a Várban és a Várkert Bazárban. A turistabuszokat regisztrálják a Várkert Bazárnál, majd amikor szólnak nekik CB-rádión, hogy a Várban kiürült a négy buszos helyből egy, akkor felirányítják a buszt, ami felviszi a turistákat, majd üresen lemennek a Krisztina körúti parkolóba és ott várakoznak. Nem kifejezetten szakmai feladat.

Kerestük Bienerth Gusztáv idegenforgalmi kormánybiztost, de kérdéseinkre nem kaptunk választ. Korábbi nyilatkozataiban úgy fogalmazott, növelni kell a versenyképességet, a bevételeket, ezt szolgálja az egységes szervezet, amely a korábbi szétdarabolt intézményrendszerhez képest átláthatóbban működik. Óriási potenciál van a Balatonban és vidékében, a gyógyturizmusban, Hévízben. Nemcsak a nyári szezonban kell gondolkodni, hanem egész évben. A helyi fejlesztési tanácsokkal, szövetségekkel együtt dolgozzák ki a programokat.

A cél megelőzni Prágát és ostromolni Bécset. A kormánybiztos augusztus 15-ig áttekinti a turizmusra vonatkozó valamennyi jogszabályt. (Úgy hírlik egyébként, hogy Bienerth jövőre már tokiói nagykövet lesz.)

Családi ambíciók

A turizmus új vezetői mindenesetre támaszkodhatnak ugyanakkor befolyásos támogatókra, mindenekelőtt Rogán Antalra, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjére, aki rajta tartja a szemét a folyamatokon, még akkor is, ha azok névleg Seszták Miklós fejlesztési miniszter feladatkörébe tartoznak.

De Rogán hívta össze korábban azt a megbeszélést, amelynek egyik eredménye a kormányzati csúcsszerv felállítása lett, és amelynek résztvevői köre sejtetni engedi, milyen komoly szakmai lobbicsoportok befolyásolják a hazai turizmus átalakítását. A megbeszélésen ugyanis jelen volt a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel is, akiről szakmai körökben közismert, hogy erősen ambicionálja a beleszólást az idegenforgalom ügyeibe.

Hozzá, illetve férjének, Tiborcz Istvánnak érdekköreihez már most számos vendéglátó-ipari beruházás kapcsolódik, például a belváros egyik legnagyobb forgalmú szórakozóhelye, több étterem a Várban, de még a főváros egyik legkedveltebb koncerthelyszíne is.

Orbán Ráhel köztudottan jó kapcsolatokat ápol a hazai vendéglátás és idegenforgalom területén meghatározó szereplőkkel, mint például Zsidai Zoltán Roy (Zsidai Group, Pannon Gasztronómiai Akadémia), Gerendai Károly (Sziget Produkció, Costes éttermek, Budapest Óriáskerék, WAMP Design piac, Gourmet Fesztivál) és Káel Csaba (Müpa, BTF, Café Budapest) is. Iparági szakemberek szerint nagyjából ez az a kör, amely a magyar idegenforgalom jövőjét meghatározza. De jelentős részük ezt egyáltalán nem tekinti problémának. Mert legalább végre történik valami.

– A turizmus lobbiereje az eddigiekhez képest jelentősen növekedett, évek óta hangoztatott javaslatok valósulnak meg szinte egyik napról a másikra, ez jó hír és valószínűleg nem véletlen – mondta lapunknak Galla Gábor, a RiverRide tulajdonosa, a Magyar Turizmus Rt. egykori vezérigazgatója, utalva arra, hogy a turizmusban az ügyintézési hatékonyság azért nőhetett, mert erősödött a kormányzati, politikai befolyás.

A szakember úgy véli, ha a turizmus érdekeit támogatja a politika, az örvendetes, de ha a pénzosztás nem szakmai szempontok alapján történik, az nem szerencsés. Hasonlóan látja Niklai Ákos, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke is. Szerinte nem államosításról van szó, inkább annak felismeréséről, hogy hatékonyabb, tudatosabb kormányzati segítséggel a hazai turizmus még erőteljesebben hozzájárulhat a gazdaság növekedéséhez.

Vannak persze ellenvéleményt formálók is, ám sokatmondó, és nem csak az idegenforgalom helyzetéről, hogy ők nem adták nevüket álláspontjukhoz. Különösen azok nem, akik egy egész iparág lenyúlását emlegetik, és Niklaival szemben, virtigli államosításnak tartják a kormányzati csúcsszerv létrejöttét. – A piacgazdaság alaptétele a vállalkozás szabadsága. Ha egy olyan csúcsszervezetet hoz létre a kormányzat, amely a teljes szakma felett áll, akkor az dönt arról is, hogy melyik cég nyeri el a városnéző buszok üzemeltetési jogát, és onnantól egyetlen lépés csupán, hogy eldöntik: egy fesztivál, egy taxitársaság és egy szállodalánc működhet csak, mint a szocializmusban – fakadt ki az egyik szakember.

Az aggodalom egyik oka, hogy a hazai turizmus már eddig is ki volt szolgáltatva az államnak, előbb az üdülési csekk, majd újabban a Szép Kártya miatt, a belföldi turizmust szinte kizárólag ezek az állami eszközök hajtják. Nagyjából 1,2 millió munkavállaló használ Szép Kártyát, az ilyen irányú összköltés 90 milliárd forint volt tavaly, amiből 20 milliárd a szállodákban marad. A hazai szállodákban pihenő belföldi vendégek csaknem egynegyede Szép Kártyával fizet.

Vagyis a kormány, például a Szép Kártya igénybevételének szabályozásával, egyetlen tollvonással hozhat helyzetbe új szereplőket és radírozhat ki régieket, ha éppen úgy tartja érdeke.

Ráülnek a konjunktúrára

Ha már új szereplők: idén az első három hónapban három hotel nyílt, kettő Budapesten, egy vidéken. Jövőre nyolc új szállodanyitás várható, ezek többsége belvárosi 4-5 csillagos, a legkisebb 60, a legnagyobb 200 szobával, de a reptérnél és az Üllői útnál is épül új hotel. Úgy hírlik, hogy a miniszterelnök barátjának, a volt gázszerelő polgármesternek, Mészáros Lőrincnek már több szállodája is van itthon és külföldön is. Egerszalókon, illetve Bükfürdőn az egykori Hunguest-lánchoz tartozó egyik hotel megvásárlójaként emlegetik, illetve kastélyok tulajdonosaként is hivatkoznak rá, csakúgy, mint Orbán Ráhel férjére és a hozzá köthető külföldi befektetőkre, akiknek nagy része a Közel-Keletről érkezik a hazai turizmusba.

„A mi szakmánk olyan, hogy aki bent van, az ki akar menni, aki kint van, az meg mindig be akar jönni” – így jellemzi a szállodaipart egy több évtizede szállodaigazgatóként dolgozó informátorunk, aki jelenleg egy vidéki hotelt vezet. Mint mondta, az iparágat egyáltalán nem érte váratlanul, hogy a különböző szállodák és szállodaláncok körül vevők tűnnek fel. Pedig a szállodaipari befektetés nem egyszerű, a haszon nem jön hamar. A bankok 7–12 év körüli megtérüléssel számolnak. Legalábbis eddig. Ugyanis a szállodaüzletág emelkedőben van. Ez a tendencia 2013-ban kezdődött, akkor 12 százalékos volt a bevételnövekedés a megelőző évhez képest. Két évre rá viszont már 15 százalékra nőtt. Idén elérheti a válság előtti, 2007–2008- as „aranyév” bevételeit.

A növekedésnek több oka és összetevője van. Az egyik, hogy az emberek kevesebbet utaznak külföldre, mint korábban. „Mivel nőtt a szállodák kihasználtsága és a hitelkamat is alacsony, jobban megéri szállodát építeni. Az épülő vidéki szállodák inkább wellnesshotelek lesznek, a budapesti szállodák pedig boutique típusúak (kevés szobás, exkluzív élményeket nyújtó, bensőséges hangulatúak), és a pletykákkal ellentétben nincs közük az olimpiához” – mondja Niklai Ákos. De a növekedésnek van másik oka is: „2001. szeptember 11. és december 31. között annyi pénzt kerestünk, mint az egész évben. Az ikertornyok elleni merénylet után a multik nem engedték utazgatni az embereiket, minden pénzt belföldön költöttek el” – meséli a szakember. Vagyis a belföldi turizmus igenis profitál a terrorizmusból.

Azt már csak csendben tesszük hozzá, hogy a terrorizmus és a migráció körüli mesterségesen kialakított hisztériából is.

Repül a repiadó?

Adott tehát egyfajta konjunktúra, erre épülhetnek azok a nagyra törő fejlesztési tervek, amelyeknek több tízmilliárd forintos kerettel vágott neki a Magyar Turisztikai Ügynökség. Így például a vendéglátó szolgáltatások után fizetendő forgalmi adó jelentős csökkentésének. 2017. január 1-jétől az éttermek 27 százalékos áfakulcsa 18-ra, 2018-tól pedig 9 százalékra csökken (ebből 5 százalék lenne az áfa, 4 a turizmusfejlesztési hozzájárulás).

Amire különösen érdemes odafigyelni, az az ígéret, amely szerint hosszabb távon kivezetik a cégek reprezentációt terhelő adóját.

„Ha leveszik a repiadót, akkor a belföldi cégek megint elkezdenek rendezvényeket hozni a magyar szállodákba, ez pedig újabb, nem is kis bevételt jelent” – állítják a szakemberek. Galla Gábor is jó iránynak tartja, hogy végre meghallották a szakma szavát és csökken a vendéglátás áfája, és újra kedvezőbbé válhatnak a reprezentációs költségek, amiket most 50 százalék adó sújt. Ugyanakkor kérdés, hogy mire fordítják az ágazatban jövőre felhasználható 21 milliárd forintot. Tízmilliárdot terveznek minőségfejlesztésre és attrakciókra, így az ügynökség működésére, marketingköltségekre és arculatépítésre marad 11 milliárd.

„2003-ban például a Magyar Turizmus Rt. üzemeltetése 1-1,5 milliárdba került és több mint 7 milliárdot költöttünk marketingre, ma ez utóbbira közel 10 milliárd kellene folyamatosan, több éven keresztül ahhoz, hogy hosszú távon sikeresebb legyen a magyar turizmus” – magyarázza Galla Gábor. És hozzáteszi, a turisták egy főre jutó költését kell növelni, ugyanis Magyarország és Budapest még mindig túl olcsó a versenytársakhoz képest. A marketingen kívül az attrakciókat, a nagyszabású események rendezését és a konferenciaturizmust kell erősíteni, hogy az átlagos tartózkodási idő hosszabb legyen (jelenleg 2,5 nap). Plusz fél nap nagyságrendekkel növelné a turisztikai bevételt, a GDP-hez való hozzájárulást.

Niklai Ákos szerint is a vastagabb pénztárcájúakat kell Budapestre csábítani, ehhez egy átfogó, komoly brand- és piacépítés szükséges. Egy tengerparti vagy az osztrák Alpokban lévő városnak könnyebb ezt megtenni, mint annak a Budapestnek, amelynek mozaikszerű kínálata a romkocsmáktól és a gyógyturizmustól kezdve a gasztrovonalon és a fürdőkön át a kultúráig terjed.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!