Míg a kezdeti korszakban igyekeztek távoltartani az XX kromoszómás kollégákat a kihívásokkal teli kémkedéstől, addig mára a célpontvadászok többsége a hölgyek közül kerül ki a titkosszolgálatnál. Az Oszama bin Laden meggyilkolásában részt vett tengerészgyalogos kommandó egyik parancsnokának álnéven jegyzett könyve szerint: a művelet sikere nagyban köszönhető egy Jen fedőnevű CIA-elemző munkájának.
Bin Laden teste egy halottaszsákban feküdt a jalalabadi bázis betonján, amerikai tisztviselők állták körbe. Egy nő is volt köztük. Ő volt „Jen”, a célkövető. Azoknak az elemzőknek az egyike, akiknek feladata a terroristák, drogbárók, fegyverkereskedők mozgásának milliméterre pontos követése. „Jen” évek óta követte bin Ladent, nemcsak tartózkodási helyét derítette ki, hanem közvetlenül a rajtaütés előtt a legapróbb részletekről tájékoztatta a művelet végrehajtóit. A SEAL kommandó tagjai, hála neki, azt is tudták, hogy a rejtekhelyen kifelé vagy befelé nyílnak az ajtók…
A szeptember 11-i terrorcselekmények óta a CIA – a bírálatok hatására – tökéletesítette a modern kori embervadászatot, és kinevelt egy teljesen új célpontfigyelő generációt. Más elemzőkkel ellentétben, a célpontfigyelők mindig csak egyetlen emberre vagy csoportra fókuszálnak. Az al-Kaida megfigyelésére szakosodott első egységben pedig szinte kizárólag nőket alkalmaztak. Mike Scheuer korábbi egységvezető mondta el, hogy mind a tizennégy célpontfigyelője nő volt. „Ha kitehettem volna a feliratot az ajtómra, hogy: férfi jelentkezőkre semmi szükség, megtettem volna!” – emlékszik vissza a Time amerikai hetilap összeállításában. Hogy miben rejlik a női célpontfigyelők sikere, arról sokan sokfélét gondolnak. Mary Margaret Graham, az első nők egyike, aki vezető pozíciót töltött be a CIAnál, úgy véli, valószínűleg azért nagyobb a női célpontfigyelők aránya, mert ők jobban összpontosítanak a részletekre, hatékonyabban tudnak összekapcsolni különböző részinformációkat, tartózkodási helytől hitelkártyaszámig. A CIA egyik vezető női elemezője, Gina Bennett, aki elsőként figyelmeztetett az al-Kaida veszélyére, egyszerűbben érvelt: „Egy kitartó nő mindig megszerzi magának a kiszemelt pasit.”
Az új célpontfigyelő generáció egyik leghíresebb tagja Jennifer Matthews volt, akit 2009-ben az afganisztáni Khostban, a CIA-állomáson ölt meg egy öngyilkos merénylő. Matthewsról – aki az al-Kaida Abu Zubaydah néven ismert műveleti vezetőjét figyelő CIA-csoport feje volt – könyv is született, amelyben a szerző azt is taglalja, Jennifer hogyan volt képes a CIA-munka és a család közötti egyensúlyt megtalálni. Az ötgyermekes Bennett nem gondolja, hogy a nőknek nagyobb dilemmát okozna a munka és család közti választás. „Nemcsak a férjem támogat teljes mértékben, hanem a gyermekeim is megértették, hogy mit jelent egy magasabb rendű jót szolgálni. Nem gondolják, hogy a hivatásomat választottam a család helyett, hanem a partnereimmé váltak abban, amit csinálok.”
Sokszor még az USA kormányának legmagasabb vezetői is rácsodálkoznak a női ügynökökre. 2009 elején Barack Obama Bruce Riedel CIA-tisztviselőt kérte meg az afganisztáni háború költségeinek felülvizsgálatára. A CIA titkos drón programjának (felderítésre és katonai akciókra használt pilóta nélküli, távirányított repülőrobotok) vizsgálata során igencsak meglepte, hogy a drónok megfigyelőcsoportjának tagjai is szinte kivétel nélkül nők voltak. Egy másik történet szerint mielőtt a Fehér Ház bejelentette új Afganisztán– Pakisztán-stratégiáját, Obama magához kérette Riedelt és csapatát. Riedel CIA-s munkatársát a legjobb Pakisztánszakértőként mutatta be az elnöknek, aki megbámulva a magas sarkú cipős ügynököt, őszinte csodálkozással jegyezte meg: „Ön egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy Pakisztán-szakértő!”
A CIA nem mindig volt ennyire emancipált. Erre kiváló példa Virginia Hall esete, aki a második világháború után egyedüli nőként részesült érdemrendben. A háborúban Hall a CIA felderítőjeként dolgozott, a Stratégiai Szolgálatok Irodájában. Cselédnek álcázva magát lopózott be a nácik által megszállt Franciaországba, ahol három ellenálló zászlóaljat is kiképzett. A tett már csak azért is lenyűgöző, mert Hall falábú volt. A CIA hivatalos története szerint hendikepje még az ejtőernyőzéstől sem tántorította el, falábát a hátizsákjába csomagolva ugrott ki a gépről. Ennek ellenére Hallt a háború után irodai munkára kárhoztatták, fényévnyire a vakmerő kémmunkától. A legtöbb kémnő hasonló sorsra jutott a CIA-nál a háborút követően. Nora Slaktin, a CIA egykori ügyvezető igazgatója egy 1996-os beszédében hangsúlyozta, békeidőben a társadalmunk hajlamos magának megengedni azt a luxust, hogy elpocsékolja a női tehetségeket, és a Virginia Hall típusú nőket egy iratszekrénybe suvassza. Jeanne Vertefeuille kémfogó szerint csak az 1970-es években kezdték el újra terepen alkalmazni a szebbik nemet. ”
…A C-130-as szállítógép, bin Laden holttestével a fedélzetén, nekilódult, Kabul felé vette az irányt. „Jen” sokadmagával a betonon maradt. Magzatpózba zsugorodva küszködött örömkönnyeivel. Nem is olyan régen a CIA még szándékosan tartotta távol női alkalmazottait a frontvonaltól. „Jen”-t viszont már saját érdekében óvják a rivaldafénytől. Viszont hála az olyanoknak, mint Jen, a megfigyelők már az árnyékból is képesek egyenjogúságukért harcolni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!