Bukott állam – négy hónapon belül már másodjára merül fel ez az európai országok viszonylatában eddig értelmezhetetlen kifejezés Belgiummal kapcsolatban. Túlzás lenne kizárólag a belga hatóságokat hibáztatni a történtekért, de a tragédia ismét aláhúzta, milyen szürreális módon működik az állam. A megoldást egy európai titkosszolgálat jelenthetné, ám az uniós miniszterek találkozója után sok változásra nem számíthatunk.
A novemberi párizsi merényletek világították rá, hogy az ország nyitottságához és nemzetközi jelentőségéhez képest milyen nevetségesen kicsi a titkosszolgálat létszáma. Ráadásul a szakértők által kevesellt keretlétszámot sem sikerült feltölteni: az előírt 750 főhöz is hiányzott 150 ember.
A merényletet követően pánikszerű toborzásba kezdtek, de eddig mindössze 42 embert sikerült felvenni, akiket legalább két éven át fognak képezni, mire érdemben elkezdhetnek dolgozni. Ez édeskevés, mivel egy terrorizmusgyanús személy totális megfigyeléséhez 15-20 ember szükséges a szakértők szerint. Ha csak azt vesszük alapul, hogy az Iszlám Államhoz csatlakozott mintegy 560 belga állampolgár fele már hazatért, akkor kizárólag az ő megfigyelésükhöz 4-5 ezer nemzetbiztonsági szakember kellene. Megoldást jelentene az is, ha a fokozott veszélyre tekintettel nem adnának abszolút elsőbbséget az emberi jogoknak, és egyszerűen bebörtönöznék azokat, akik hazatérnek a dzsihádból. Ezt az érvelést különösen aktuálissá teszi Recep Tayyip Erdogan török elnök bejelentése: tavaly két, Törökországban letartóztatott férfit is kiadtak Belgiumnak és Hollandiának azzal a figyelmeztetéssel, hogy az Iszlám Állam harcosai.
A figyelmeztetés dacára sem találtak elég bizonyítékot a belga hatóságok a terrorcselekményekben való részvételre, így szabadon távozhattak. Egyikük a párizsi támadások múlt pénteken letartóztatott kitervelőjének, Salah Abdeslamnak a testvére, Ibrahim, aki öngyilkos robbantóként vett részt a novemberi akcióban. A másik a brüsszeli reptéren robbantó Ibrahim el-Bakraoui, akiről azt állítja az Igazságügyi Minisztérium, hogy nem nekik, hanem Hollandiának adták ki. Az érvelés kicsit sántít, mivel a hollandok továbbították a törökök üzenetét. Jan Jambon és Justice Koen Geens bel- és igazságügy-miniszterek elismerték a felelősségüket, és benyújtották a felmondásukat, de Charles Michel miniszterelnök nem fogadta el azt.
Ennél is súlyosabb lehet a belga hatóságok felelőssége, ha igaznak bizonyul az izraeli Haaretz napilap értesülése. E szerint a nyugati titkosszolgálatoknak – így a belgiuminak is – információi voltak arról, hogy az Iszlám Állam európai tagjai robbantást terveznek a brüsszeli metróban, melyet a kalifátus központjából, Rakkából készítettek elő. Ezzel függ össze az is, hogy Abdeslam múlt pénteki letartóztatása után nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is emelni kellett volna a terrorkészültséget, hiszen várható volt, hogy egyik kulcsfigurájának elvesztését valahogy meg fogja torolni a szervezet.
Nincs telefonszám
A belga hatóságok munkáját minősíti az is, hogy több mint négy hónap alatt sikerült csak elkapniuk a párizsi terror értelmi szerzőjét, miközben végig Brüsszelben rejtőzött. Mentségükre legyen mondva, Abdeslamot és segítőit szinte lehetetlen volt lehallgatni, mivel telefonbeszélgetéseiket minden alkalommal új számról bonyolították, és a feltöltős SIM-kártyát és a készüléket is azonnal eldobták. A minden idők legnagyobb európai terrorsejtjeként emlegetett hálózat pedig gördülékenyen megszervezte, hogy védett lakásokat béreljen.
A brüsszeli rendőrségnek azonban már komoly kihívást jelentett, hogy Abdeslam a város különböző kerületei – Forest, Schaerbeek és a hírhedt terrorfészek, Molenbeek – között vándorolt. Brüsszel rendjét ugyanis hat különböző rendőrparancsnokság vigyázza jelenleg, ami jelentős előrelépésnek számít a korábbi állapothoz képest, mikormind a 19 kerületnek megvolt a saját rendőrsége.
Ez abból ered, hogy a flamandok és a vallonok évszázados vetélkedését a sorozatos alkotmánymódosítások decentralizációval orvosolták. Az még rendben lehet a fővárosban, hogy bizonyos kerületekben a flamand oktatási minisztérium fennhatósága alá tartoznak az iskolák, míg máshol meg vallon rendszer szerint folyik a tanítás.
De hogy a rendőrségnek nincs egy központi száma, hanem városrészenként más – hétjegyű! – számot kell hívni, amelyről például a metróban kitett plakátokról lehet tájékozódni, az egészen hajmeresztő. (Persze az Európai Unió nyomására Belgiumban is bevezették a 112-es egységes európai segélyhívó számot, de az átlagemberek fejében még mindig az él, hogy el kellene menteni a rendőrség számát a telefonkönyvbe.)
Ehhez járul hozzá a közigazgatás végtelenül nehézkes működése. Bár arról értelemszerűen nem tudni, a titkosszolgálat milyen adatbázisok segítségével dolgozik, a munkájukat bizonyára nem könnyíti meg, hogy az önkormányzatok az illetékességi körükbe tartozó lakosokról papíralapú dossziékat tárol a pincében, melyek tartalma nincs digitalizálva.
Európai titkosszolgálat
A novemberi párizsi támadások és mostani brüsszeli történések is arra világítanak rá, hogy mivel az Iszlám Állam európai leányvállalata ellen küzdő európai titkosszolgálatok közötti falakat is le kellene bontani, mivel maga a szervezet sem ismer határokat. Ez azonban nagyon kényes kérdés, mivel még a szintén vitatott közöshatárőrizetnél is érzékenyebben érintené a nemzetállami szuverenitás magját.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke máris előállt egy tervezettel, amely egy „biztonsági unióval” egészítené ki a közös európai határőrizetről szóló javaslatcsomagot.
A kezdeményezést erősen támogatja Matteo Renzi olasz miniszterelnök, és az Európai Parlament néppárti frakciójának egyik prominens személyisége,
Antonio Tajani is. Tajani szerint – aki egyes vélemények szerint a következő ciklusban az EP elnöke lehet – „nem elég kijelenteni, hogy ellenezzük a terrorizmust, ha nem beszélnek egymással az olaszok és a németek vagy a franciák és a belgák”.
A biztonsági unió egyik első lépése lehet egy olyan Europolhoz hasonló szervezet létrehozása, amely intézményes formában teszi lehetővé, hogy a titkosszolgálatok megosszák egymással az információkat. Különböző baráti együttműködési megállapodások és szívességek révén ez most is lehetséges, de mint a történtek is mutatják, nem túl hatékonyak.
Csütörtökön az uniós bel- és igazságügyminiszterek informális találkozóján rengeteg szó esett a biztonsági unióról. De a megszokott módon csak abban állapodtak meg, hogy majd később megállapodnak. Legkorábban – azaz áprilisban – arról születhet döntés, hogy a légitársaságokat kötelezni lehet az utasok adatainak átadására. A közös határőrizetről, a terrorszervezetek finanszírozását megnehezítő és a titkosszolgálatok információáramlást megkönnyítő intézkedésekről csak nyáron határozhatnak.
Mi lesz a reptereken?
További szigorítás várható a reptereken. Eddig az utasok csaknem mindenütt szabadon bevihették poggyászukat a csarnokba, és a feladandó bőröndökkel még a személyi biztonsági ellenőrzés előtt beállhattak az utasfelvételhez kígyózó sorokba. Ha az épületbe való belépés előtt megtörténik a poggyászellenőrzés, akkor sokkal kisebb a nagy tömegben elkövetett robbantás esélye.
Van veszély?
Különösen nagy a veszélye egy újabb támadásnak Belgiumban, ahol a merényletet előkészítő terrorsejt még számos tagja szabadlábon van. Ennek ellenére a hatóságok 4-esről 3-as fokozatúra mérsékelték a terrorkészültséget. Amerikai és európai biztonsági szakértők szerint más európai nagyvárosokban is további támadásokra lehet számítani.
Csak tették a dolgukat?
A sajtó hősként ünnepli a zaventemi reptér egyik rakodómunkását és a felrobbantott metrószerelvény vezetőjét is, bár a két férfi állítja, ők csak tették a dolgukat. Alphonse Lyoura, a reptér alkalmazottja éppen a checkin pult mögött pakolta a bőröndöket, mikor bekövetkeztek a robbantások. Lyoura ahelyett, hogy biztonságos helyre menekült volna, menteni kezdte azokat az áldozatokat, akik a lábukon sebesültek meg, így képtelenek lettek volna elfutni. A férfi hat-hét áldozatot helyezett biztonságba. Az interneten rengetegen köszönték meg neki, hogy reményt adott a terror borzalmai között.
Hasonlóan szépeket írtak Christian Delhasse- ről (képünkön), aki a vezetőfülkéből kipattanva kezdte el menteni a sokkos állapotban lévő túlélőket, miután pokolgép robbant az általa vezetett metrón. 
Delhasse a média és a közlekedési vállalat felől érkező gratulációkat azzal intézte el, hogy ezt bármelyik másik sofőr is megtette volna a helyében. A hét végére már annyira megunta a médiaérdeklődést, hogy kiírta a Facebook- oldalára, hagyják már békén, csak a dolgát végezte. Delhasse világnézetéről azonban sokat elárul a közösségi oldalon szereplő borítóképe, amely fekete alapon egy latin mondás: si vis pacem, para bellum, azaz, ha békét akarsz, készülj a háborúra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
