Ha eddig kérdéses volt a paksi bővítés értelme és célja, akkor most pláne vakarhatja a fejét a magyar adófizető: mert ajánlatot tettünk a szlovák atomerőművekre.
Vajon mikor derült volna ki, hogy a magyar állam atomerőműveket vásárolna Szlovákiában, ha a MOL a héten nem tart elemzői vacsorát Londonban? Ilyenkor ugyanis a szokottnál nagyobb figyelem övezi a tőzsdei központban „fellépő” menedzsmentet. Így pattant ki az elsőre talán érdektelennek hangzó hírecske, hogy a MOL szlovákiai leánycége, a Slovnaft, az állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Művekkel karöltve ajánlatot tett a Slovenske Elektrarne cég 66 százalékos részvénypakettjére. A szlovák cég kétharmados tulajdonától egyébként súlyos adósságai miatt szabadulna az olasz energiaipari óriás, az Enel, amely épp kiárusítást tart szerte Európában. A szóban forgó pakettet 840 millió euróért vette az Enel, s most 2 milliárd eurót kérnek érte. Rögtön előtolul két kérdés. Mi kerül ennyibe a Slovenske Elektrarnéban? És honnan van ennyi pénze a magyar államnak?
Nos, az első kérdésre könnyű válaszolni. Szlovákia energiapiacának 80(!) százalékáról van szó. Olyan kiemelt „vagyontárgyakkal”, mint a Bohunicei Atomerőmű, a Mohovcei Atomerőmű, és a Bős-Nagymarosi Vízlépcső. A második kérdésre több válasz is adható, hiszen az MVM oldaláról a magyar költségvetés kiadási oldala kerülhet szóba. Míg a MOL részvétele további két lehetőséget rejt. Szintén e heti hír, hogy a magyar olajtársaság a „kedvező piaci környezetet kihasználva” kiterjesztette rulírozó hitelkeretét: 15 bankkal másfél milliárd dollár értékben. És az sem lehet véletlen, hogy hirtelen a „válás” irányába mozdult a régóta húzódó „házastársi” vita a MOL és a zágrábi kormány között, mely a fele-fele alapon tulajdonolt horvát olajtársaság hovatartozása miatt robbant ki. A MOL-nak tehát már most is van pénze, s ha az INA-t eladja, még több lesz, hogy beszálljon a szlovák atomüzletbe.
Sok a nyitott kérdés a szlovák atomerőművek körül. A vásárlásra szintén pályázó cseh energiacég, a CEZ, az évtizede épülő, de még mindig átadásra váró mohovcei 3. és 4. reaktor beruházásának pénzügyi bizonytalanságait tekinti a legnagyobb kockázatnak. De arról sem szabad elfeledkezni, hogy a villamos energia ára Európában csaknem 50 százalékkal csökkent a válság kitörése óta. Ezzel párhuzamosan az energiaszektor meghatározó cégeinek tőzsdei értéke is a felére apadt. Ebből, persze, akár még az is következhetne, hogy most kell atomerőművet vásárolni, mert olcsó. Valójában nyomasztó gondot jelent a megtermelt áram értékesítése. Ugyanis a hagyományos erőműveket bármikor le lehet állítani, vagy vissza lehet fogni. Elegendő a gönyüi erőműre utalni, amely most 10 százalékos kapacitással üzemel. Ám az atomerőművek ennél jóval egyenletesebb üzemet kívánnak.
Az is feltűnő, hogy a magyar pályázók abban gondolkodnak, majd a Balkánon eladjuk a fölös áramot. Ezzel szemben a cseh pályázók úgy vélik, majd Nyugat- Európában értékesítik a felesleges villamos energiát. Észre kell venni, hogy mindkét elképzelés nagyvonalú. Mind a Nyugat, mind a Balkán önellátó. Magyar szemszögből a szlovákiai bevásárlás esetén még inkább megkérdőjeleződik a paksi bővítés – eddig is vitatott – szükségessége. Minek nekünk a Paks 2, ha átadás előtt áll Mohovce 2?
Joggal merül fel, hogy esetleg a cseh és a magyar ajánlattevők is strómanok. Orosz cégek megbízottai. Ezt a feltételezés erősíti, hogy korábban szlovák részről orosz partnert kerestek. Az ukrán válság elmélyülése és az uniós szankciók azonban kizárják, hogy orosz cég a közeli jövőben ekkorát harapjon egy uniós tagállam energiaiparából. Ez a gondolatmenet azonban a magyar ajánlatra is adhat egy újabb magyarázatot. Ha a magyar kormány szlovák atomerőművek után érdeklődik, akkor elképzelhető, hogy mégsem annyira biztos benne, hogy az orosz hitelből és technológiával tervezett paksi bővítést elkerülik a szankciók. Végére maradt a legkézenfekvőbb lehetőség: a magyar miniszterelnök immár atomhatalmi terveket sző.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!