Hazánkban a gyerekek több munkaórát nyomnak le egy héten, mint a szülők többsége. Ez nem csak túlterheltséget okoz, de nem ad hozzá a diákok tudásához sem. A nagy mennyiségű házi feladat kiosztása rég elavult pedagógiai módszer, nálunk hagyomány és szükségszerűség.
A magyar iskolások jóval leterheltebbek a nálunk eredményesebb oktatással büszkélkedő országok gyermekeinél. Az Engame Akadémia az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet statisztikái alapján készített elemzés szerint egy tizedikes gimnazista heti átlagos, iskolához kötött ideje 2013-ban 59 óra volt, egy tizenkettedikesé pedig több mint 63, ezekből 35 iskolai tanóra.
2002-ben egy végzős még 10 órával töltött kevesebb időt a tanulmányaival. Salamon Eszter az Európai Szülők Magyarországi Egyesületének elnökségi tagja szerint a középiskolás gyerekek valóban nagyon túlterheltek az iskolában a megemelt óraszámok és a tantervek túlzsúfoltsága miatt. „Gyakorlatilag minden gyerek többet dolgozik Magyarországon, mint a saját szülei” – mondja Salamon Eszter. Az egész napos iskola bevezetése pedig nem segített a helyzeten olyan szempontból, hogy azok esetében sem váltja ki az otthoni tanulást, házifeladatírást, akik egyébként bent maradnak. „Mivel a tananyagot mintegy másfélszeresére emelték, a megemelt óraszámok mellett ugyanúgy szükség van az otthoni tanulásra. Csak így lehet a benyal-visszaböfög-gyorsan elfelejt „hármas egységet” teljesíteni. Valódi tanulásra, készségfejlesztésre már semmi idő nem jut a magyar iskolák nagy részében” – mondja Salamon Eszter. Sok esetben a szülők sem látják ennek a negatívumait, mert már nem emlékeznek arra, hogy az ő idejükben még csak a mostani óraszám körülbelül kétharmadát töltötték az iskolában. Ők legtöbbször azt gondolják a túlterhelt gyereküket látva: „én is túléltem, neked is meg kell csinálnod”. Ráadásul az általunk megkérdezett pedagógusok is megerősítették, hogy a szülőknek egy része gyanakodni kezd, ha a gyerek nem visz haza házi feladatot, azt gondolja, nem folyik megfelelő oktatás az iskolában.
A nálunk jobb eredményeket elérő oktatási rendszerek márpedig nem terhelik le a gyerekeket. Finnországban például tizedikig semmilyen házi feladatot nem adnak, egy ötödikesnek pedig 22 órája van egy héten, ami lényegesen kevesebb még egy magyar elsős terhelésénél is. Bár például Németországban is nagyon erősen támogatják a szülőknek azt a döntési jogát, hogy a gyerek „egész nap” az iskolában maradhasson, itt a hagyományos oktatás mellett részesülnek egyéni fejlesztésben, választhatnak különböző sportágak, zene, dráma és nyelvi foglalkozások között. Így iskolán kívüli különórákra sem kell járniuk. Tizedikig hetente egy órányi házi feladatot adnak fel, és ennek teljesítésére egy hetük van. Ezek általában olyan dolgok, amiket nem is lehet az iskolában csinálni, például igénylik a család jelenlétét, vagy éppen el kell menni hozzá kirándulni. Nálunk ehhez képest az iskolák szűkre szabott lehetőségeik alapján döntik el, hogy mivel töltik ki a délutáni órákat.
A házi feladatok adása pedig Salamon Eszter szerint egy olyan felesleges pedagógiai gyakorlat, amely a magyar oktatás szerves része, és ezt csak részben indokolja a „leadandó” anyag mennyisége. Holott évtizedek óta szinte minden osztályban ugyanaz történik: a diákok egymásról másolják az óra előtti szünetekben a feladatokat. Ez pedig azért történhet így, mert a feladatok sok esetben semmiféle kreativitást, önálló gondolkodást vagy csapatmunkát nem igényelnek, mechanikusan lemásolhatók.
„Csak az egyik tényező, hogy mi van a tantervben” – teszi hozzá Somogyi László, a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója. Úgy gondolja, már régóta az a tendencia, hogy ha valami új ismeret megjelenik, amit be akarnak rakni a tantervbe, akkor nem vesznek ki helyette semmit, egyszerűen rárakódik az addigiakra. De emellett ennek a kérdésnek egy módszertani vetülete is. „Jó módszertani kultúrával sok mindent meg lehet tanítani, ami egy rossz módszerrel már túlterheltséget okoz.
A pedagógusok módszertani kultúrája viszont nem fejlődött olyan mértékben, mint ahogy az kívánatos lett volna, de ezt ilyen mértékű leterheltség mellett nem is lehet elvárni. Amikor én kezdtem a pályámat, 18 volt a kötelező óraszám. Ezekre nagyságrendileg még egyszer ennyi készülési idő volt, a maradék négy óra pedig maradt az adminisztrációra, értekezletekre” – mondja Somogyi László.
Az általános iskolások is leterheltek, és bár nem ugyanannyira, mint a középiskolások, de életkorukból adódóan a napi 5-6 tanóra soknak számít. Magyarországon már egy elsősnek is heti 25 órája van, esetükben a mindennapos testnevelés és a hit- és erkölcstanórák miatt növekedett némileg az óraszám, a szülők tapasztalatai szerint erre jön még napi 1-1,5 óra házifeladat-írás, ami sokszor otthonra marad.
Ha valóban bent maradnak délután négyig, ahogy az „egész napos iskola” megkövetelné tőlük, egyből kijön a nyolcórás munkanap. Mint azt egy fővárosi általános iskola igazgatója meséli, vannak olyan gyerekek is, akik a szüleik munkája miatt már reggel 6 órától bent vannak az ügyeleten. Az egész napos iskoláról pedig azt meséli: bár mindenki úgy csinál, mintha működne, az egész napos iskola igazából nem valósult meg. Ha az eredeti kormányzati célok érvényesültek volna, az szinte teljesíthetetlen kihívások elé állította volna az iskolákat. „Összességében a szülők közel fele kérte az igazolást, így végül annyian maradnak délután, amennyien korábban is jártak napközibe” – meséli az igazgató, aki úgy tudja: a többi iskolában is ez az általános gyakorlat. Ebben az iskolában sikerült értelmes és szórakoztató programokkal, szakkörökkel, edzésekkel megtölteni a délutáni órákat, mivel abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nagy, osztható tornateremmel, kisebb fitneszteremmel és sportpályával is rendelkezik. De nagyobb létszámot ezek a foglalkozások aligha bírtak volna el, vagyis ha minden gyerek maradt volna délután, sokkal kevésbé lehetnének színvonalasak a programok.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
