A jövőre 2,5 milliárd forinttal gazdálkodó Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tegnapi közgyűlésén folytatódott az a botránysorozat, amely a szervezet körül az elmúlt hetekben zajlott.
Fekete György MMA-elnök beszédének kezdetekor egy NeMMA – Művészeti Autonómiát Magyarországon névre hallgató fiatalokból és művészekből álló kb. tízfős csoport szórólapokat osztott szét, amelyet fel is olvastak és egy „Az MMA kirekesztő, a művészet szabad!” feliratú molinót feszítettek ki. Az aktivistákat a biztonsági őrök kivezették, egyiküket meg is ütötték. A folyosón a kissé késve érkező L. Simon László kultúráért felelős államtitkár kérdésére, hogy mi is történt, az egyik szervező így felelt: „semmi probléma, csak a kommunisták”. Fekete György beszédében az incidensről csak annyit mondott: aljas politika van mögötte. Mondott mást is, például azt, hogy a Műcsarnokra „soha nem vetette ki a hálóját” az MMA. Úgy vélte, a Műcsarnokból azért lett ügy, mert másfél éves „keserves küzdelmet” folytatott, hogy párbeszéd alakuljon ki közte és az intézményt vezető Gulyás Gábor között (akinek nevét azért nem vette szájára Fekete), ám szerinte az igazgató „nemzeti együtt nem működést” gyakorolt.
Fekete György szerint azonban az MMA-ban nincsenek stiláris korlátok, hanem párbeszéd van, a tagok számának növelésével pedig nemcsak a fiatalítás, hanem „más gondolkodású emberek beemelése” is lehetővé válik. A személyét mostanában érő „hihetetlen mértékű mocskolódásra” reagálva az MMA elnöke kikérte magának azt, hogy „valaki a művészet szabadságát az MMA-tól kéri számon”. Egy kisebbség által hirdetett „relatív művészeti szabadság” dolgában az akadémia nem lehet elnéző, mert a „valódi művészeti szabadsággal” van dolga.
A Műcsarnokot a magyar állam egy köztestületen keresztül visszaadja a művészetnek – közölte sajtótájékoztatóján Fekete. Szerinte a Műcsarnok „nagy korszaka ezután fog eljönni”. A Műcsarnokkal kapcsolatos terveiről szólva közölte: az intézmény otthont kell adjon a rendszeresen megtartott Nemzeti Szalonoknak, amely véleménye szerint egyáltalán nem korszerűtlen kiállítási forma. Szörényi Levente dalszerző, előadóművész erős kritikájára (ami a Heti Válaszban jelent meg) válaszul Fekete György közölte: a zeneszerző „mára kikopott szinte minden olyan értelmiségi társaságból, amelybe filozófiája alapján tartozott”. Fekete György az MTI kérdésére sajnálatát fejezte ki, amiért Fehér László festő, Ekler Dezső építész és Nagy József koreográfus kilépett az MMA-ból, Fehér László kritikájára válaszul azonban leszögezte: nem vonta kétségbe Konrád György magyarságát, még ha fájdalmasnak is érzi, hogy az író Magyarországot támadja külföldről. Mint hozzáfűzte, ha ez a véleménye antiszemitizmusnak számít, akkor a Semjén Zsolt, Hoffmann Rózsa vagy őellene intézett támadások keresztényellenességnek lennének tekinthetők.
A közgyűlésen összesen 43 művészt vettek fel az MMA nyolc tagozatába, köztük Haumann Pétert, Cserhalmi Györgyöt és Bereményi Gézát.
A Magyar Művészeti Akadémia kilenc prominens tagja a hét elején Fekete Györgynek írt levélben fejezte ki aggályait az elnök megnyilvánulásaival kapcsolatban. Az aláírók között van Deim Pál, Bukta Imre és Orosz István képzőművészek, Novák Ferenc koreográfus és Fehér László, az MMA-ból kilépett festőművész is. Az akadémiát otthagyta a héten a Trafó igazgatója, Nagy József és Ekler Dezső építész is. Hatvan művész és újságíró – köztük jobboldali kötődésűek, például Fábry Sándor – írta alá a posztjáról lemondott Gulyás Gábort támogató, szolidaritási nyilatkozatot. De erről a tegnapi közgyűlésen nem esett szó.
Meddig ér egy festő ecsete?
Jakócs Dorottya Dorkja, a fiatal képzőművész meglehetősen velősen közölte mondandóját arról, hogy a Műcsarnok tulajdonjoga a Magyar Művészeti Akadémiához kerül. A képzőművész egy Fekete Györgyöt démonként ábrázoló, vallási utalásokkal tűzdelt képpel „üdvözölte” az intézmény leendő vezetőjét, hatalmas médiavisszhangot kavarva. Az alkotó Facebook-oldalát azóta megrohamozták a fenyegetők és a feljelentők, emiatt korlátozták azt, és képeit is törölték – apró logikai bukfenc, hogy nem az ügyhöz kapcsolódóakat, hanem egy régebbi pályázatra készülteket. Dorottya eddigi – markáns, és a húszas-harmincas korosztály körében roppant népszerű – festményein is előszeretettel hökkentette meg az embereket. Most is tudatosan építette fel művét: „komplex alkotásba szerettem volna belesűríteni a véleményemet, tele kikacsintós szimbolikával”. Sikerült. Azt mondja, félni nem fél, de a fogadtatást látva keletkezett benne némi feszültség, mert sokan olyan embernek kiáltották ki ismeretlenül, amilyen sohasem volt. Az óriási felhördülés mellett Dorkja bátorító szavakat, dicséretet is kapott bőséggel: „sokan írták, hogy örülnek, hogy végre valaki ki merte fejteni a véleményét művészi módon”. A Műcsarnok jelenlegi igazgatója, Gulyás Gábor (aki maga is több ízben volt már művészi megnyilvánulások céltáblája, és december 31-ével lemondott tisztségéről) nyílt levélben állt ki Dorkja mellett, mondván: „nem tartom helyesnek, ha bármely mű személyiségi jogokat sért, ugyanakkor egyetértek azzal, hogy egy közszereplőnek a kritikai megnyilvánulásokat (az újságokban megjelenő karikatúrától az internetes vicceken át a street artos alkotásokig) tolerálnia kell”. A képzőművész örül a levélnek, nem csak azért, mert a jelenlegi vezetés támogatja, hanem mert az állásfoglalás a kép nélkül nem jött volna létre. „Kevés területen létezhet az ember igazán korlátok nélkül – mondja Dorkja –, de a kották, színpadok, vásznak mindenképpen legyenek szabadok!” (Csepelyi Adrienn)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!