Kampánycélokra még jól jöhet, máskülönben már néhány óra leforgása alatt lelepleződött az Orbán-kormány legújabb blöffje: a külföldi bankokba menekített magyar vagyonok felderítése és visszamenőleges, 35 százalékos megadóztatása. Egyetlen szakember sem vette komolyan Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár (grafikánkon) bejelentését, hiszen a példaként említett Ausztria vagy Svájc nálunk jóval nagyobb hatalmaknak sem biztosított teljes adatnyilvánosságot. Másrészt a kétoldalú szerződések alapján, ha a magyar betétes nem engedi a rá vonatkozó információk kiadását a hazájának, akkor nem is vonatkoznak rá a kedvező svájci adózási szabályok, hanem éppen 35 százalékos kamatadóval sújtják. Sikerült viszont Lázár Jánosnak összemosni az adócsalókat mindazokkal, akiknek külföldön van számlájuk. Pedig többségük nem is az adó, hanem éppen a kormány elől vitte a megtakarítását külföldre, és a hírre, hogy Matolcsy Györgyből jegybankelnök lehet, állítólag újabb százmilliárdok indultak a biztonságosabbnak hitt külföldi számlák irányába. Lázár János mindenesetre a magyar titkosszolgálatokkal is megfenyegette a magyar állampolgárokat, amiről sok véleménynyilvánítónak eszébe jutott egy Kövér Lászlónak tulajdonított, a mai ellenzéket célzó korábbi mondás: egyenként fogunk levadászni benneteket.
Nem lehetetlen a svájci bankszámlákon lévő feketepénzek leleplezése, de a magyar kormány mostani kampányízű kommunikációja mégis blöffnek tűnik. Miről is van szó? Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár bejelentette, hogy visszamenőleges hatállyal, átlagosan mintegy 35 százalékos forrásadót rónak ki az adóelkerülési céllal külföldre kivitt pénzekre. Mondván, lezárult az a kedvezményes időszak, amíg 10 százalékos adóval lehetett repatriálni a korábban külföldre menekített tőkét. Ennek során egyébként 67 milliárd forint tért vissza az országba, s a Nemzetgazdasági Minisztérium becslései szerint alsó hangon 1000 milliárd forint lehet még külföldön, de szerintük az sem kizárt, hogy az adóelkerülési céllal kimentett összeg eléri az 1500-2000 milliárdot is.)
Lázár Németország, Nagy-Britannia és Ausztria példájára hivatkozott. Csakhogy az említett három ország, úgynevezett Rubik-egyezményt kötött Svájccal, vagyis egy arra vonatkozó kétoldalú megállapodást, hogy amennyiben a számlatulajdonosok továbbra is titokban akarják tartani a személyüket, akkor az alpesi ország adófizetést teljesít. Történetesen 35 százalékos adót vet ki, melynek háromnegyedét átutalja a számlatulajdonos hazájának. Fontos megjegyezni, hogy Németországban a törvényhozás végül nem ratifikálta az egyezményt. Egyrészt, mert nem az uniós közös megoldás felé mutat, másfelől, mert egyszeri adóztatásért cserébe végleg lemondana Németország a számlainformációkról.
A kormányoldali nyilatkozatokból azonban az a törekvés rajzolódik ki, amit a világ országainak gazdaságilag „legfejlettebb negyedét”, így hazánkat is tömörítő OECD szigorúan tilt. A konkrét támpontokat nélkülöző megkeresések ugyanis tiltott „adathalászatnak” minősülnek. Magyarán, a nemzeti hatóságok nem spórolhatják meg a nyomozást és a tények feltárását. A pénzmosást és a vagyonosodás illegális eredetét előbb bizonyítani kell, majd a bizonyítékokkal lehet megkeresni az érintett bankházakat. Ami egyáltalán nem lehetetlen, hiszen például az Egyesült Államok illetékes hatóságai az elmúlt évben rekord összegű bírságot vetettek ki különféle ügyek kapcsán a világ pénzintézeteire.
Csakhogy az Európai Unióból, így Magyarországról is kifolyó vagyonok javát nem az adó elől menekítik, s nem is elsősorban feketepénzekről van szó. Tény, hogy a kormányváltás óta egyre többen viszik a pénzüket a határon túlra, de nem feltétlenül azért, hogy az adóhatóságot kijátsszák, hanem mert a magyar bankokban egyszerűen nem érzik biztonságban az adózott megtakarításaikat az emberek: a magán-nyugdíjpénztári einstandkor sokan megtanulták, hogy ha a kormány rá akarja tenni a kezét valamire, akkor annak megtalálja a módját. Két éve írt arról lapunk osztrák banki források alapján, hogy 2010-ben néhány hónap leforgása alatt 1 milliárd eurót(!) vittek magyarok csak az ausztriai pénzintézetekbe – nem spekulációs céllal, hanem a vagyonmentés szándékával. És akkor nem is szóltunk a legfrissebbről: mióta Matolcsy neve szóba került lehetséges jegybankelnökként és ezzel összefüggésben a forint árfolyama komoly kilengéseket mutat, újabb százmilliárdok indultak a biztonságos(abbnak tartott) külföldi számlákra.
Külön történet, hogy a kormány mostani akciója egy kalap alá veszi az exportőr-importőr vállalkozókat a maffiózókkal, a megtakarításaik reálértékéért joggal aggódó kisembereket az adóelkerülőkkel. Igaz, egy hangzatos és látványos médiahadjárat mindig egyszerűbb és olcsóbb, mint a tények aprólékos feltárása. Hogy a konkrét személyek ellen irányuló vádindítványokról, melyekkel valóban célt érhetne a kormányzat, már ne is szóljunk. Azzal ugyanis munka van, mégpedig sok munka. Ha a Lázár bejelentést komolyan vesszük és azt csak az adócsalókra vonatkoztatjuk, akkor viszont arra jutunk, hogy a kormány valójában komoly kedvezményt ígért nekik. Ha ugyanis az adóhatóság kideríti, hogy adózatlan pénzt menekítettek külföldre mondjuk 2008-ban és jogsegély keretében ezt a pénzt visszaköveteli, akkor a hatályos törvények szerint ezután 40 százalék szja-t, 20 százalék adóbírságot és 15 százalék késedelmi pótlékot kell befizetni. Ehhez a 75 százalékhoz kell tehát mérni a Lázár-féle 35 százalékot.
Arról nem is szólva, hogy egy gazdasági nyomozás végén kormány közeli vállalkozókról is kiderülhet, hogy néha ők is beadják a pénzt a mosóba. Hogy megteszik- e, ki tudja, mindenesetre a tízmilliárdos állami megrendelésekkel ellátott Simicska Lajos és Nyerges Zsolt cégbirodalma egykoron éppen a svájci Zollkon városkájában gyökerezett.
Ha feltételezzük tehát, hogy Lázár János tudja, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, mely garantálja a tőke szabad áramlását, továbbá tudja, hogy hazánk nem Amerika, de még csak nem is Németország, valamint tisztában van azzal, hogy Svájc aligha fogja feladni a mi kedvünkért évszázados politikáját, továbbá a Fidesz mégsem akarja lábon lőni önmagát, akkor már csak az a kérdés: mi értelme volt ennek a bejelentésnek?
Az egyik lehetséges magyarázat egyszerű: a kormány azért fenyegeti a magyar titkosszolgálattal a magyar polgárokat, hogy legalább valamennyit itthon tartson abból a mintegy 700 milliárd forintból, amely a kormány újabb forintgyengítő lépései és nyilatkozatai miatt készül kiáramlani az országból.
Egy másik lehetséges magyarázat abból a tényből fakad, hogy az Európai Unió közös fellépést fontolgat annak érdekében, hogy a Svájcban őrzött betétek után, a számlatulajdonosok állampolgárságának megfelelően fizessen az alpesi ország valamennyit az uniós tagállamok költségvetéseibe, vagy akár magának az uniónak. Az EU közös fellépése Svájcnak nem érdeke, így próbálkozhat azzal, hogy különalkukat köt egyes tagállamokkal. Vannak, akik nem zárják ki, hogy elkezdődött a tapogatózás a magyar kormány felé is – vagyis nem Magyarország fordult Svájchoz, hanem fordítva. Talán éppen azért, mert jól tudják: a magyar kormány szeret kiénekelni az uniós kórusból. Ha erről is van szó, az teljességgel kizárt, hogy létrejöhetne bármilyen alku a Lázár-féle kezdeményezés alapján, de ettől a kormánytól már megszokhattuk, hogy bármilyen tartalmú megállapodásról képes bebizonyítani, hogy az világraszóló siker. Gondolhatják, az egyszeri választó úgysem foglalkozik a részletekkel.
Ha már a választónál tartunk: a lehetséges magyarázatok közül a vegytiszta politikai számítás feltételezése tűnik valószínűbbnek. Mert hát hiába harsogja a kormánypropaganda Orbán Viktorral az élen, hogy rezsicsökkentés, minimálbér-emelés, meg 13. havi nyugdíj, amikor egyre többen érzik közvetlenül a bőrükön az ellenkezőjét: infláció, életszínvonal-csökkenés, létbizonytalanság. Az országból kisíbolt ezermilliárdok kiváló hivatkozási alapot jelentenek a kormánynak, ha mégsem tud pénzt osztogatni, továbbá a meglévő fiaskókat is rá lehet kenni. Emellett kiválóan össze lehet mosni a bűnözőket azokkal, akik szimplán gazdagok (legalábbis magyar viszonylatban annak számítanak), továbbá a teljes magyar elitet, és ezzel megint sikerül egy újabb bűnbakot kreálni.
Az Orbán-kormány valódi bázisát már régen nem a gazdagok, a fiatalok, vagy a középosztály, de nem is az eddig inkább megkímélt nyugdíjasok alkotják, hanem a szorongók. A jelenségről először Varga Kristóf pszichológus írt a Magyar Narancsban („Hogy lesz vége? A szorongás és a választások”, 2012/51. szám), érdemes belőle idézni: „a Fidesz sikerének oka ... olyan viselkedésminták felmutatásában és átadásában van, amelyek segítenek a valósággal való szorongásmentes viszony kialakításában […] Az egyén viszonya a (Fidesz által létrehozott) terápiás közösséggel irracionális, de érzelmileg igenis működőképes. […] Az ember lelkében megférnek egymás mellett racionálisan ellentmondó tartalmak. Egyszerre lehet adót csalni meg köpködni az offshore-lovagokat. Büszkének lenni a magyar vendégszeretetre, és utálni az összes szomszéd nációt. Ágálni a plázák ellen, és ott vásárolni, a vizitdíj ellen szavazni és annak többszörösét csúsztatni zsebbe. Hívei szeretik Orbán unortodoxiáját is: a szorongásmenedzsment rendszerében ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló tudás és tapasztalat értéktelen. Ez a felmentés a világ megértésének és késsel-villával fogyasztható rendbe szedésének terhe alól.”
Ehhez a stratégiához mindig kellenek ellenségek, és nem kizárt, hogy a Fidesz a Lázár-féle bejelentést alátámasztandó néhány üggyel is előállhat a következő hetekben, és azon sem fogunk csodálkozni, ha ezek a „leleplezések” a jelenlegi ellenzék, vagy az ahhoz sorolt véleményformálók köreit fogják érinteni. Hogy van még muníció például az „offshorozásban”, azt jól mutatja Orbán Viktor péntek reggeli megjegyzése: „offshore spekuláns még egyszer nem lehet MNB-elnök”.
Csakhogy az idézett Varga Kristóf-cikk azt a megállapítást is tartalmazza: Orbán szorongásmenedzsmentre épülő rendszerének a fennmaradáshoz egyik feltétel sincs már meg. Mert a valóság és annak orbáni interpretációja immár reménytelenül elvált egymástól.
Egy offshore-tanácsadással, adóoptimalizálással és külföldi bankszámlák nyitásával több mint egy évtizede foglalkozó cég vezetője szerint bármelyik magyar cég vagy magánszemély minden további nélkül nyithat bankszámlát külföldön, de az adott összegen keletkező hozam után magyar adózóként itthon kell leróni a terheket. A feketén szerzett vagy nem leadózott pénz eltüntetésére azonban a külföldi bankszámla nyitása nem alkalmas. Míg korábban csak a legvagyonosabbak kértek ilyen tanácsokat tőlük, az elmúlt egy évben állítása szerint egyre több, csak magyar mércével nézve gazdag – Nyugaton inkább középosztályba tartozó – ember is megkeresi az irodát. (origo.hu)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!