A kényszergyógykezelésre ítéltek esetében legtöbbször nem egészségügyi szempontok, hanem jogszabályok döntenek a kezelés idejéről úgy, hogy még a rehabilitáció feltételei is kétségesek.
Rövidesen szabadlábra helyezhetik azt a férfit, aki 4 éve egy budai villában mészárolta le családját. Abban a hitben élt, hogy menekülni kell a Földről, mert pusztulásra van ítélve. Naplójának tanúsága szerint azt hitte, az a küldetése, hogy űrhajót építsen, és kimenekítse családját a Szíriusz bolygóra. Egy októberi hajnalon felébredt, magához vett egy konyhakést, bement alvó gyermeke szobájába, majd 18 késszúrással megölte a 3 éves kislányt. A zajra felébredt a felesége is, akivel szintén végzett. Rémtette után szkizofréniát diagnosztizáltak nála, éveket töltött az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI). Állapotát az ottani protokoll értelmében félévente felülvizsgálják, ebből pedig az látszik, hogy a gyógyszerekkel sikerült tünetmentessé tenni, így hamarosan kiengedik az intézményből. Állapota kielégítő, közveszélyesség nem áll fenn – szól az indoklás. Priusz nélkül kezdhet új életet.
De nem ő az egyetlen, aki börtönbüntetés nélkül, nem elítéltként, hanem gyógykezeltként „bűnhődik” tettéért, ami esetében nem is számít bűncselekménynek. Erőszakos támadások, döntően emberölés miatt kerülnek kényszergyógykezelésre, büntethetőséget kizáró állapotúnak minősített emberek. Egy nemrégiben megváltozott szabályozás szerint a kezelés ideje nem lehet hoszszabb, mint amennyi börtönbüntetés a bűncselekmény alapján járt volna. Ha előzetes letartóztatás helyett került valaki ide, s a kezelés alatt nem születik ítélet, ki is kell engedni. A szakemberek szerint nonszensz, hogy a büntetőjog, és nem az egészségügy oldaláról közelítik meg a kérdést, vagyis nem a beteg állapota dönt elsősorban.
„Paragrafusok határoznak arról, ki mennyi időt tölt bent, azt azonban már nem nézi senki, valójában mi történik a beteggel a gyógykezelés ideje alatt. Pedig mind a munkakörülmények, mind a személyi feltételek szinte lehetetlenné teszik a hatékony, tényleges rehabilitációt, az intézmény képtelen megfelelni a kor követelményeinek. Jóllehet a személyzet lelkesedése nem kérdőjelezhető meg, a szakma a kihalás felé halad új szakvizsgások hiányában. Nonszensz, hogy kiszabadul, aki olyan ítéletet kapott, amely szerint a megadott idő után ki kell engedni, az állapotától függetlenül, miközben vannak, akik kizárólag szociális okok miatt ragadnak az intézmény falai között, mert nincs a rehabilitációjukra alkalmas rendszer. Ugyanakkor, ha valakinek annyira javul az állapota, hogy kiengedhető lenne, nem távozhat az ítéletben előírt időtartam előtt” – mondja Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke. Ugyanezt állapította meg egyébként az ombudsman vizsgálata is. Dr. Lux Ágnes, az ombudsmani hivatal munkatársa többször is járt az intézményben, ahol azt látta: a leromlott állapotú épületek továbbra sem alkalmasak kórházként, tehát egészségügyi szolgáltató intézményként való működésre, ahol ráadásul 10-19 ágyas kórtermekbe zsúfolva „kezelnek” súlyos pszichiátriai kórképpel betegeket. Kevés az ápoló, a pszichológus és a pszichiáter, az infrastruktúra pedig rendkívül elhasznált. „Az egymástól több száz méterre lévő három épületben éjszaka két-két ápoló és mindössze egy ügyeletes orvos van szolgálatban. A doktorok nyugdíjas korúak, vannak, akik fizikailag akadályozottak a munkavégzésben. Továbbra is súlyos gond, hogy a létszámstop miatt nem tudnak ápolókat felvenni” – sorolja a gondokat a jogvédő. Az IMEI elköltöztetése, a büntetés-végrehajtás összevont egészségügyi intézményének létrehozása régóta napirenden van, érdemi előrelépés azonban – a helyszín megjelölésén túl – ez idáig nem történt. Radó Iván szerint egyetlen monstrum helyett minden megyében osztályok kellenének, ahol valóban egészségügyi ellátást, illetve utókezelést kaphatnának a kényszergyógykezeltek, megfelelő biztonsági intézkedések mellett.
Korábban nagy vihart kavart a salgótarjáni mészáros ügye: a férfi kilenc nappal a mészárlás előtt hagyta el az elmegyógyintézetet. Ha a beteg később nem szedi a gyógyszereit, az ilyen eseteket egyszerűen nem lehet megelőzni. Átlagosan öt év elteltével nyerik el újra szabadságukat azok, akik erőszakos bűncselekményt követtek el, de börtön helyett kényszergyógykezelés várt rájuk. A szabadulók mindössze négy százalékából lesz visszaeső, kontroll nélkül azonban a szabadulás után sem maradhatnak: ha véget ér a kényszergyógykezelésük, akkor is felülvizsgálatokra kell járniuk. Előfordul, hogy épp egy ilyen alatt derül ki: jobb, ha az illető visszakerül az IMEI-be. Az intézetben jelenleg 250 nő és férfi él, szinte mindenki ölt vagy ölni akart. Akadnak köztük mániás depressziósok és elbutultak is. Itt nem hordanak a lakók bilincset, nem büntetik őket, nem kell megtéríteniük, ha tönkretesznek valamit, és ha engedély nélkül hagyják el az intézetet, az nem szökésnek, hanem eltűnésnek számít.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!