Ahogy az várható volt, a múlt vasárnapi önkormányzati választás után azonnal kitört a dominanciaharc a baloldalon. A nyílt színen mindenki próbál jó arcot vágni az eredményhez, miközben tisztában vannak vele: hosszú építkezésre kell készülnie az MSZP-nek, a DK-nak és az Együtt-PM-nek is. A jövő tervezgetésekor talán érdemes kiindulni azok példájából, akik tudtak olyat mutatni ebben a kampányban, amit az ellenzék egésze nem. Ezért beszélgettünk Szeged újraválasztott szocialista polgármesterével, Botka Lászlóval, az Együtt-PM Zuglóban győztes politikusával, Karácsony Gergellyel, és egy újfajta ellenzéki együttműködést Budaörsön sikerre vivő Wittinghoff Tamással.
Botka: Remélem, Gyurcsány is megérti!
– Az MSZP nyert vagy vesztett?
– Hát igen, ez a félig tele vagy félig üres pohár esete…
– És?
– Természetesen vesztett. De az, hogy több szavazatot és több polgármesteri széket nyert el, mint 2010-ben, mindenképp segít abban, hogy végre érdemben megújuló baloldali politikát mutassunk fel.
– Mivel az MSZP felülmúlta a 2010-es eredményét, és rávert a valódi riválisként kezelt DK-ra is, a vezetés most hátradől, mondván: megint az MSZP az első, minden oké?
– Szeretnék mindenkit megnyugtatni, ettől nagyon távol állunk.
– Ha minden igaz, az MSZP egyedül kíván építkezni, legalábbis az elnökség azt mondta, vége az összefogásnak. Mit jelent ez például Szegeden, ahol a DK és az Együtt is önért kampányolt?
– Definiáljunk fogalmakat. Szó sincs arról, hogy vége az együttműködésnek, továbbra is együttműködik a demokratikus ellenzék minden szereplője. Ám hivatalos összefogás csak a választások idején van, kampányhelyzet pedig három és fél év múlva lesz újra. Addig építkezünk, ugyanis erős szocialista párt nélkül nincs kormányváltás 2018-ban sem. Nagyon remélem, hogy ezt mindenki, még Gyurcsány Ferenc is megérti.
– Miért kellene belátónak lennie a DK elnökének?
– Mert egyetlen igazi csapdahelyzetet látok: ha a következő évek is azzal telnek, hogy ki hogyan, kivel fog össze, akkor a baloldalnak nem több, de kevesebb választója lesz, mint most. A következő két év arról szóljon, hogy mindenki próbálja a lehető legnagyobbra növelni a támogatottságát – az MSZP-nek egy hiteles újbaloldali programmal kell megszólítani azokat, akiket az Orbán-kormány nyomorba taszított.
– És mivel teljen a fennmaradó két év?
– A nagyszámú hiba közül, amit 2010-ben sikerült elkövetni, az egyik legsúlyosabb az volt, hogy „néhány nappal” a választások előtt vitatkoztak a balpártok a miniszterelnök személyéről és a képviselői listákról. Ezt a ciklus második félidejének elején kell eldönteni, és utána közösen kell fellépni.
– Miután Mesterházy Attila az EP-választások után lemondott, nagyon sokan önt akarták elnöknek, de elfogadták azt az érvelést, hogy nem akarja szegedi győzelmét veszélyeztetni. Az eredmények azt mutatják, Szeged még egy MSZP-elnökség miatt sem „ment volna el”. Megbánta, hogy nem szállt ringbe?
– Nem bántam meg, de nem szeretek olyan cikkeket olvasni, amelyek mindig csak arról szólnak, hogy Botka nem vállal országos pozíciót.
– Miért? Zavarja?
– Az MSZP választmányának elnöke vagyok. Ez a pártstruktúra második legfontosabb posztja. Mondom még egyszer: a polgármesteri munkámon kívül erősen motivál a pártmunka – a baloldal megújítása, az MSZP megerősítése. A stratégia meghatározása, a szövetségkötés, egyszóval minden fontos döntés meghozása, jóváhagyása a választmány hatásköre.
– Akkor megvalósul az, amit Tóbiás József szokott belső fórumokon emlegetni, hogy az önkormányzati választások után ő és ön tandemben vezeti a pártot?
– Meg tudom erősíteni, hogy kiválóan tudunk együtt dolgozni.
– És merre mennek? Most például kiépül a választókerületi elnökök rendszere – e posztok birtokosait az országos központ irányítja, és innen kapják a pénzt is. A választások viszont azt mutatták, hogy az MSZP ott volt sikeres, ahol még állva maradtak az MSZP eladható arcai. Jó ötlet a központi üzeneteket a sikeremberek fölé rendelni?
– Az átalakítás lényege, hogy az MSZP – megerősítve – ott legyen mind a 106 egyéni választókörzetben. Továbbá a meglévő források 80 százalékát a budapesti központban költjük el, nem a terepen – nos, ezt az arányt megfordítjuk. Az átalakítás csak erről szól, semmi másról.
– Az miként lehet, hogy egyes városokban – XIII. kerület, Szeged, Tiszaújváros – megvan a győzelmi tudás, de ez a tudás nem szivárog fel a pártközpontba?
– Nem tudás, teljesítmény. A mai médiaviszonyok között nagyon gyorsan fel lehet építeni egy politikust, de nagyon gyorsan el is kopik, ha nincs mögötte teljesítmény. Bízom benne, hogy ezek az önkormányzati győzelmek arra ösztönzik az MSZP-t, hogy a teljesítményelvre álljon át.
– És miképp mérhető egy politikus teljesítménye: hány választóhoz kopogtatott be, hány médiamegjelenése volt, hogy kommunikál a közösségi oldalakon?
– Pont így. És a választmány ellenőrizni is fogja, hogy ki miképp építi a pártot.
– És ha valaki restnek bizonyul, akkor visszahívják?
– Nem hiszem, hogy szükség van külön a visszahívás intézményére, kétévente tisztújítást tartunk, kétévente mindenki visszahívható.
Nagy B. György
Karácsony: Valami újat akarnak az emberek
– Tudta, hogy az internetes keresőkben a „Karácsony” szóra ön az első találat?
– Nem, ezt nem tudtam. Kicsit sokkoló. Próbálta a Szilvesztert is? Az a második nevem.
– Elmulasztottam, de mindenképpen pótolom. De azért élvezi?
– Inkább kicsit furcsa. Megismernek az utcán, vadidegenek rázzák a kezemet, lapogatják a vállamat.
– Ön az egyetlen olyan jelölt, aki úgy nyert egy párt színeiben, hogy korábban nem volt polgármester. Nagy a felelőssége: a baloldalon kevés ma az önhöz hasonló figura. Mit gondol, ennek köszönheti a sikerét, vagy a zuglói Papcsák-ellenes hangulatnak? Esetleg a nehezen összejött ellenzéki összefogásnak?
– Zugló az utóbbi négy évben tele volt botrányokkal. Úgyhogy a zuglóiak nyilván joggal szavaztak a Fidesz ellen már tavasszal is. Az összefogás valóban elég nehezen jött létre, de amikor aztán mégis, az betonszilárdságú lett. Jó kampányt csináltunk az MSZP-vel, az Együttel, a DKval. Végül talán szerénytelenül hangzik, de tény, hogy én az összefogás egyéni jelöltjeinél jobban szerepeltem, vagyis a személyiségemnek is lehetett szerepe a győzelemben. Sok olyan szavazó is voksolt rám, aki utálja a Fideszt, de nem tekinthető a baloldal törzsközönségének. Valószínűleg az enyém olyan politikusi karakter, amely hidat képez a hagyományos baloldali szavazótábor és az ilyen lézengő LMP-s szavazók között. Ami pedig a felelősséget illeti: azok, akik nekem drukkoltak, most azt mondják, istenem, csak ne csalódjunk benned, nehogy neked is úszómedencés villád legyen két perc alatt. Valami újat akartak az emberek, és nem szeretnék, ha erről is bebizonyosodna, hogy pont olyan, mint a régi. Biztos vagyok benne, hogy nem fognak bennem csalódni. Ez egyébként nem csak a magam személye miatt fontos. Higgye el, én nem akarok ennél nagyobb fiú lenni, de örülnék, ha egy sikeres polgármesterséggel az egész baloldalnak segíthetnék.
– Az összes megválasztott polgármester közül egyedül ön írta alá a Transparency International antikorrupciós csomagját. Ez azt jelenti, hogy más lesz a politika Zuglóban, mint bárhol máshol az országban?
– Nagyon remélem. Szerintem a magyar balközép tábor akkor tér majd magához, ha képes lesz ledolgozni a felhalmozott óriási bizalmi deficitet. A Fideszben sem bíznak az emberek, de a Fidesz rájött arra, hogy neki nem az állampolgári tudatra és bizalomra kell építeni, hanem az erő nyelvén beszélni. Az ő választói ma még ennek az erőnek hódolnak. Ez csak rövid távon működik. Hosszú távon a bizalomra építő politika lehet nyerő. Ha a baloldal társadalmi többséget akar szerezni, akkor neki duplán meg kell dolgozni a bizalomért. Ezért én olyan polgármester akarok lenni, aki az átláthatósággal, az állampolgárok bevonásával visszaszerzi az elvesztett bizalmat.
– Az Együtt és a Párbeszéd Magyarországért már a kampányban is többször összerúgta a port (például a főpolgármester-választás kapcsán). Vajon ez a szövetség mennyire lehet tartós a két választás közötti, békeidőben?
– Az Együtt-PM választási szövetség. Három választást harcoltunk végig: értünk el sikereket, félsikereket, kudarcokat. A mi erőnk abban van, hogy bizonyos ügyekben közösen fellépünk, de egy kicsit mást gondolunk a világról, és másként is működünk. Az Együtt és a PM két választás közti időszakban önmagát is építgeti, fenntartva egy stratégiai együttműködést.
– Mit gondol arról az együttműködésről, amit Gyurcsány Ferenc ajánl az ellenzéknek, és ami szerinte az egyetlen lehetséges út a baloldal előtt?
– Én ezt álkérdésnek gondolom. Nem a forma a lényeg, hanem, hogy mit üzenünk a választóinknak. És nem az, hogy mit üzengetünk egymásnak. A választó most azt látja, hogy a baloldal nem vele foglalkozik, hanem saját magával. Szerintem akkor van értelme összefogni, ha egyébként a részek tudnak növekedni önmagukban is. Nekünk az a dolgunk, hogy a következő években növelni tudjuk a saját támogatottságunkat, világosan meg tudjuk rajzolni a pártunk vízióját, és szerintem ezt kellene tennie a többi ellenzéki pártnak is. Mindenkinek megvan a maga házi feladata, ezt el kell végezni.
– Zuglóban kiegyensúlyozott képviselő-testületet vezet majd, ami azt jelenti, hogy minden esetben meg kell kötnie bizonyos kompromisszumokat. Megvan már a nyerő stratégia?
– Egy kerületben talán könnyebb kompromisszumokat kötni, mint az országos politikában. Már beszéltem néhány megválasztott képviselővel, és – mondjuk így – voltak reményt keltő beszélgetések. De az már most látszik, a Fidesz itt is mindent elkövet majd, hogy megkeserítse az életünket. A helyi fideszesek hiába tartanák fontosnak a helyi ügyeket, ha föntről azt az utasítást kapják, hogy üssenek minket és ne működjenek együtt velünk. Én azért mindent meg fogok próbálni.
– A kampányban a szó szoros és átvitt értelmében is odaláncolták magukat a Városliget ügyéhez. Most már látszik, hogy nem lesznek képesek megvédeni a területet, és mindenképpen felépül a múzeumi negyed. Nem lehet könnyű kudarccal indítani.
– Én ezt másképp látom. Bár tény, hogy maga Papcsák Ferenc jegyezte azt a törvényt, amivel a területet elvették a kerülettől, szerintünk még nem merültek ki a politikai megoldás lehetőségei. Először is szeretném elérni, hogy a Fővárosi Közgyűlés tárgyalja újra a tervet. Másrészt készítünk egy alternatív javaslatot egy rákosrendezői helyszínre. Be fogjuk bizonyítani az ingatlanfejlesztő cégeknek, hogy ők is sokkal jobban járnának, ha legalább a múzeumok egy része ott épülne fel. Van egy másik érvünk is: a nemzetközi zsűri még nem látott elfogadható pályamunkát az egyik legfontosabb elem, a Nemzeti Galéria épületére. Valószínűleg ők sem értik, miért éppen itt kellene megvalósítani ezt a beruházást. Fel fogjuk venni a kapcsolatot a Nemzetközi Építész Szövetséggel, és megpróbáljuk meggyőzni őket arról, hogy következetesen képviseljék ezt az álláspontot.
Kövesdi Péter
Wittinghoff Tamás: Ki akar felolvadni egy ilyen tégelyben?
– Önről azt mondják, hogy nagy taktikus, hiszen az elmúlt ciklusokban mindenféle színű testülettel együtt tudott dolgozni, a város pedig fejlődött.
– Tényleg többet voltam kisebbségben, mint többségi testülettel. Sok olyan kompromisszumot kellett kötnöm, amivel nem minden esetben értettem egyet. De soha nem kezeltem a másik oldalt ellenségnek, még akkor sem, amikor a legdurvább eszközökkel támadtak. Talán ez és az eddig is erős támogatottság, ami miatt nyugodtan tudtam dolgozni.
– Az utóbbi nyolc évben gyakorlatilag ellenzékben vezette a várost, most viszont a 14 tagú testületből tízen a BFE jelöltjei. Mondhatjuk, hogy mindent besöpörtek. Ezt hogy csinálta?
– Ellenzéki összefogással és rengeteg munkával.
– Nem lehetett egyszerű egy civil szervezet mögé állítani a demokratikus ellenzéki pártok összes jelöltjét. Még a logóik sem szerepeltek a plakátokon.
– Mostanra értette meg mindenki, hogy csak így lehet, ez az egyetlen értelmes út. Szerfelett jól dolgoztak jelöltjeink a kampányban, mindenki kiállt a többiekért. A számok azt mutatták, hogy 2010-ben, ha így indulunk, akkor is nyertünk volna.
– Egy interjúban olyasmit mondott, hogy csak kézzelfogható eredményekkel lehet újabb eredményeket elérni. Ez elég szomorú képet fest a jelenlegi ellenzék jövőjéről, hiszen alig van hely, ahol eredményeket érhetnének el.
– Ezt nem tartom szomorúnak, sőt inkább reményt keltő, hogy csak valódi eredményekkel lehet győzni. A jelenlegi ellenzéknek el kell gondolkodnia, hogy az egyéni vagy pártérdekeik a fontosabbak, vagy esetleg képesek az ország érdekeit szem előtt tartani.
– Tud róla, hogy a nagy budapesti ellenzéki ötleteléskor felmerült az ön neve is?
– Erről nem hallottam. Milyen összefüggésben?
– Mint lehetséges főpolgármester-jelölt
– Vicces! Nem kerestek meg ilyennel.
– Akkor meg sem kérdezem, mit mondott volna. Egyébként onnan, a távoli Budaörsről hogyan nézett ki a fővárosi ellenzék töketlenkedése?
– Rossz volt nézni. A legdöbbenetesebb hallgatni a választás utáni értékeléseket. Legyen szó bármelyik ellenzéki társulatról. Közös a felelősségük a kudarcért, és azért, hogy a budapestiek elveszítették a hitet abban: lehet változtatni.
– Miért van az, hogy a sikeres ellenzéki, helyi vezetők – Botka László, Tóth József, ön – úgy félnek az országos politikai szerepvállalástól, mint a tűztől? Mintha menekülnének a felelősség elől.
– A helyi viszonyokat sokkal egyszerűbb átláthatóvá tenni. Meg lehet oldani, hogy ne önjelöltek rivalizálása legyen. Lehet ráhatásod a folyamatokra. Tudsz eredményeket elérni. Mindez a jelenlegi zavaros viszonyok között a „nagypolitikában” reménytelen. Nem érti az ellenzék, hogy a törvény és a helyzet logikája közös: hiteles jelölteket indokolna. Helyette a rivalizálás megy, s ha lehet ilyet mondani, mindenkiből a legrosszabbat hozza ki mindez. Ki akar a helyi sikeres érdemi munkája helyett felolvadni egy ilyen „tégelyben”?
K. P.
Wittinghoff Tamás
• 56 éves, építőmérnök. 1991-ben szabad demokrata színekben lett Budaörs polgármestere. Azóta volt már független, 2010 óta pedig a Budaörs Fejlődéséért Egyesület (BFE) színeiben politizál. Nős, három gyermeke van. A KSH adatai szerint Budaörs ma az ország legfejlettebb és leggazdagabb települése (az egy főre vetített GDP és iparűzési adó alapján).
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
