Számos ország megrendült pénzügyi rendszerrel és hatalmas államadóssággal került ki a válságból. Ezek az országok lassú növekedésre és kevés munkahely létesülésére lehetnek kárhoztatva az elkövetkezendő években.

A globális kapitalizmus válsága kedvező alkalom lehetett volna a balközép számára. A szociáldemokrata pártok mégis nagyobb mértékben vitték el a balhét a válság kirobbanásáért, mint amennyi jó pontot gyűjtöttek annak megfékezésében és a következő krízis kialakulásának megakadályozásában. Jó néhány országban a választók a szélsőjobb irányába fordultak, mivel szűk látókörű, befelé forduló hangulat alakul ki a válság melléktermékeként.

Mindez hatalmas kihívást jelent a balközép számára. A kihívás elsősorban azt jelenti, hogy a válságból a megfelelő következtetéseket vonják le, azután pedig ezeket a tanulságokat progresszív politikai akciótervvé kovácsolják. Gondolatainkkal ezt szeretnénk támogatni.

A világ megváltozott – ne tagadjuk

Kína a világ második legnagyobb gazdasága; Brazíliának magasabb a bruttó nemzeti összterméke mint Olaszországnak; a Koreai Köztár­saságban az ipar a termelés nagyobb részét adja, mint Franciaországban; a világ feltörekvő piacain évente több Volkswagen gépkocsit gyártanak, mint Németországban. A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint 2011-ben az úgynevezett feltörekvő nemzetek 5,5 százalékos növekedést érnek el, míg a fejlett országok növekedése mindössze 2,4 százalékos lesz. A gazdag országok jóléte mára már összeforrott a nem annyira gazdag országok sorsával. Minél hamarabb megértik ezt országaink választópolgárai, annál jobb.

Rendezzétek költségvetéseteket, de progresszív módon

Nincs semmi haladó a nagy költségvetési hiányokban és a magas államadósságokban: ha felrobban az állami költségvetés, és vészhelyzetben kell rendbe hozni, a végén a szegények és a sebezhetők állják a cehet. Sokkal jobb, ha a válságot megelőzően erősítjük meg a költségvetési elszámolásokat, mégpedig progresszív módon. Az első fő kérdés a megfelelő időzítés. Nem akkor kell kínosan szorosra húzni a nadrágszíjat, amikor épp lábadozik a gazdaság. Ha viszont a piacok nem látják a megszorítás jeleit, előfordulhat, hogy saját maguk állítják meg a fellendülést. Ez a talány a kiigazítás melletti halasztásos kötelezettségvállalással és a jövőbeni megszorítások ígéretének hitelessé tételével oldható fel. Ehhez költségvetési szabályok és független költségvetési tanácsok szükségesek. Az effajta szabályok jól működnek a szociáldemokrata országokban. Ha választani kell az adócsökkentés és az oktatási, innovációs és infrastrukturális befektetések között, a haladók ne habozzanak. Ha nincsenek befektetések, a gazdaság sem növekszik. És növekedés nélkül semmiféle, még óriási megszorítással sem rendezhetők a költségvetési számok.

Államreform

A haladó gondolkodásúak számára demokratikus politikával építhető egy jobb társadalom, és az állam kulcsfontosságú szerepet tölt be ebben a feladatban. Az államszervezetek viszont nincsenek csúcsformában. Minden államszervezetre a túlfoglalkoztatottság, a hatékonyság hiánya, a merevség a jellemző. Nagyon gyakran a közszolgáltatások nem olyanok, amilyet az állampolgárok megérdemelnének. A megoldás azonban nem az átfogó, „kő-kövön nem marad” típusú átszervezés, ami mellett a jobboldal teszi le a voksot. Az államreform első feltétele, hogy higgyünk az államban. Erősebb, de egyben agilisabb államra van szükségünk. Nem a méret, hanem a dinamika számít.

Az államreform politikailag nehéz feladat. Azok a köztisztviselők, akik évtizedek óta ugyanúgy végzik a dolgukat, nem hajlandók másképp csinálni. A közszféra szakszervezetei minimálisan szkeptikusak a reformmal kapcsolatban, ha nem éppen nyíltan ellenzik. Következésképpen a jobboldali és a régi baloldali politikusok inkább keveset változtatnak, azt is csak lassan, és inkább a kozmetikázásra, mintsem a lényegi kérdésekre koncentrálnak.

A haladó szelleműek ezen túltehetnek. A minőségi közszolgáltatásoknál nincs progresszívabb dolog. Nincs előrelátóbb dolog a kormány újra feltalálásánál. Ha ezt teszitek, a konzervatívok és a régi baloldal kritikájára számíthattok. Sebaj. Azt jelzi, hogy jó úton jártok.

Ismerjétek meg szavazóitokat – ha ti nem, más majd megteszi

A 19. századtól kezdve a baloldal képviselte a kiváltság nélkülieket a kiváltságosok ellen folytatott harcukban. A baloldali nők és férfiak saját bőrükön tapasztalták az elnyomást és a szegénységet. A 21. században már merőben más a helyzet. A gazdag világban az osztályalapú szavazást indukáló anyagi szükségletek átalakultak. A feltörekvő világban a materiális és posztmateriális vonatkozások állandóan változó és meglepő módokon fedik át egymást.

Az etikai alapú szavazás mindenütt erősödik. Az új ügyek – a környezetvédelem, a nemek egyenjogúsága, a kormányzat átláthatósága és elszámoltathatósága – lassacskán a balközép napirend magját alkotják. A haladó gondolkodásúaknak példamutatással kell elöl járniuk. A raison d’état (államérdek) helyébe a polgárok józan esze lép.

Ismerjétek meg szavazóitokat! Fogadjátok el, hogy számukra a jó politikák nem elég jók, ha nem átláthatóan alkalmazzák őket. A meg­növekedett szociális költés nem elegendő, ha a kiadásokat eszközlő és a jópontokat gyűjtő politikusok mindig ugyanazok – és kivétel nélkül férfiak. A gazdaság növekedésének elérése nem elégséges, ha a környezet kárára valósul meg. Napjaink szavazói jó kormányzást akarnak látni olyan politikusoktól, akiket azért fizetnek, hogy jól kormányozzanak. Ha ezzel nem vagytok tisztában, a szavazók más pártjára állnak.

A populizmus megváltozott – mára sokkal populistább

A populizmus a progresszív politika ősi ellensége. Ám ez az ellenség változik. Amikor a populisták saját maguk karikatúrái voltak, és gyönyörű ékesszólással esztelen ígéreteket zuhogtattak a közismert páholyból, könnyebb volt visszakozásra kényszeríteni őket. A mai populisták kifinomultabbak és nehezebben megfoghatók, ezért veszélyesebbek is.
A régi populizmust a közvélemény-kutatáson alapuló populizmus váltotta fel. Nincs politikus, aki megengedheti magának, hogy figyelmen kívül hagyja a közvélemény-kutatásokat. A felmérési adatok vizsgálata és az emberek mércéje szerinti kormányzás viszont két különböző dolog. A haladó szelleműek politikai tőkét kovácsolnak, hogy azután nehéz reformokba fektessék; a populisták pedig politikai tőkét halmoznak fel annak érdekében, hogy még több politikai tőkét szerezzenek annak biztosítására, hogy ők kormányozzanak.

Az új populizmus épp annyira hajlamos a demagógiára, mint a régi. Az új populizmus inkább alamizsnára, semmint szociális reformokra épít, és nem átallja a szavazók félelmeit manipulálni. A haladó szelleműek ezzel szemben kerek perec megmondják: a haladás lassan következik be, és mindenkitől áldozatokat kíván. Ne aggódjatok az ilyen kijelentések következményeitől. A szavazók fel tudják fogni az igazságot. Felnőtt emberek, és díjazzák, ha felnőttnek is tekintik őket.

Óvakodj a konzervatívoktól – a jobb- és baloldaliaktól egyaránt

A konzervatívok úgy gondolják, hogy minden úgy jó, ahogy van, és úgy is kell, hogy maradjon. A haladó szelleműek ezzel szemben úgy vélik, hogy a dolgok javíthatók, és javítani is kell rajtuk. Azért harcolnak a polgári jogokért, mert szabadság nélkül nincs haladás. Sőt, a haladó gondolkodásúak azért harcolnak az esélyegyenlőségért, mert étel, fedél és oktatás nélkül a szabadság csupán illúzió.

Ám míg a konzervatívok többsége jobboldali, sok a baloldali konzervatív is. E konzervatívok közös tulajdonsága az atyáskodás: úgy vélik, csakis ők tudják, mi a jó a polgárok számára. A modern atyáskodók többsége meg akarja mondani a polgároknak, mit olvassanak, mit egyenek, mit igyanak, és kivel osszák meg ágyukat.

A 21. század a jogképes állampolgárok évszázada. Egyáltalán nincs ínyükre, ha megmondják nekik, mit tegyenek. Ha a modern szociáldemokraták az atyáskodó konzervatív politika áldozatául esnek, a felzaklatott polgárok a szavazófülkében állnak bosszút.

(A Policy Network brit politikai think thank – szellemi műhely – felkérésére írt esszé rövidített, szerkesztett változata)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!