Kína már több pénzt fektet be Európában, mint egész Ázsiában és Észak-Amerikában összesen. Tavaly közel 12,6 milliárd dollárt költöttek el Európában csak a kínai állami tulajdonú cégek és befektetési alapok, ami egy év alatt 20 százalékos növekedés – írja a Der Spiegel német lap egy hongkongi befektetési tanácsadó cég felmérésére hivatkozva. Ez azonban csak a kezdet: gazdasági elemzők a következő évekre „célzott távol-keleti bevásárlórohamot” jósolnak Európában.
A kínai befektetések 86 százaléka az ipar és a szolgáltatások területére irányult Európában. Kínai tulajdonosa lett a többi közt a londoni Heathrow reptérnek, az EDP portugál áramszolgáltatónak, a dán hifi-gyártó Bang & Olufsennek, a Weetabix brit élelmiszer-ipari vállalatnak, a műholdakat üzemeltető francia Eutelsatnak, és a szintén francia székhelyű, világszerte üdülési lehetőségeket kínáló Club Mediterranee-nek is. Kínai többségi tulajdonba kerültek olyan tradicionális német vállalkozások, mint a betonpumpa- és betonadalékszer-gyártással foglalkozó Putzmeister, vagy a legnagyobb európai számítógép- és laptopgyártó Medion.
„Sok kínai befektető kiváló lehetőségnek tartja Európa jelenlegi gyengeségét. Az európai befektetések 93 százaléka mögött – tulajdonosként, vagy befektetési alapokon keresztül – ott áll a kínai állam” – állítja a hongkongi cég vezető elemzője.
Európában kisebb is az ellenállás a távol-keleti befektetőkkel szemben. Az Egyesült Államokban nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megvétóztak már több felvásárlási kísérletet, de a kanadai kormány is bejelentette, csak kivételes esetekben engedélyezi a nagy értékű kínai állami befektetéseket.
A Hurun sanghaji gazdaságkutató intézet leggazdagabb kínaiakról készített listáján szereplő nagyvállalkozók közül is sokan fektetnek be Európában, csakhogy ők nem az itteni piacon akarnak érvényesülni. A legnagyobb magánkézben lévő kínai autógyár, a Great Wall Motors tulajdonosa, Wei Jianjun Bulgáriában gyártatja modelljeik nagy részét, de leginkább a kínai piacra. Az energiatakarékos motorok, robotok és biotechnológiai projektek mellet az olasz, francia és a spanyol luxusdivat iránt is érdeklődik a legtehetősebb kínai, az italgyáros Zong Csin-hu. Ő sem terjeszkedni akar a kontinensen, hanem a tudást Kínába exportálni. „Nem a kínlódó európai piacon kell a helyi vállalkozásokkal versenyezni, mert akkor kiutálnak. De ha úgy megy oda az ember, hogy segít az eladási gondjaikon, tárt karokkal fogadják” – mondta a China Daily napilapnak.
Kelet-Európában Lengyelország után nálunk a legmagasabb az egy főre jutó kínai befektetés: a rendszerváltástól 2010 végéig több mint 60 milliárd euró kínai tőke áramlott be az országba, az utóbbi két évben a kínai befektetések összege ötszázmillióról 2,5 milliárd euróra nőtt. A bejegyzett kínai befektetési cégek száma meghaladja a százat – többnyire vendéglátással és kereskedelemmel foglalkoznak. A magyar kormány tervei szerint kedvezményes, ötéves magyarországi „befektetési célú tartózkodási engedélyt” kaphatnak azok a (nem csak kínai) külföldi állampolgárok, akik legalább 250 ezer euróért (70 millió forintért) vásárolnak legalább öt évre szóló, határozott idejű magyar állampapírt. Bár az erről szóló törvényjavaslatot decemberben elfogadta a parlament, máig még nem bocsátották ki a szükséges államkötvényeket. Bizonytalan ideig várnia kell a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal válaszára annak az öt kínai üzletembernek is, akik csütörtökön Pekingben már átadták engedélykérelmüket Szijjártó Péter államtitkárnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!