Már nincs visszaút

– Mi jellemző Kína Európa-politikájára?

– Kína célja, hogy piacot találjon a termékeinek, és biztosítsa a technológiaimportot. Meglepő, de legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Unió és nem az Egyesült Államok. Politikája azonban kettős: egyszerre tárgyal Brüsszellel és igyekszik fejleszteni a kétoldalú kapcsolatokat az európai országokkal.

– Miért éppen Magyarország vonzó a kínai befektetők számára?

– Elosztóközpont és tranzitország lehetünk Kína számára jó földrajzi elhelyezkedésünk miatt: könnyen elérhető tőlünk egész Délkelet-Európa, a Balkán és maga az unió is. A politikai hangulat is nagyon kedvező Kína számára. Könnyebben lehet befektetni Magyar­országon, mert kevesebb az ellenállás az új partnerekkel szemben, olcsó a munkaerő.

– De a kelet-európai bérszínvonal jóval magasabb a kínainál. Akkor miért éri meg itt termelni?

– Mert amit egy kínai tulajdonban lévő, de európai gyárban állítanak elő, az már EU-s terméknek számít. Nem fenyegeti őket annak a veszélye, hogy a kvótákban maximálnák a behozható mennyiséget vagy magas dömpingvámokat vetnének ki az árura. Magyarországnak is megéri, mert munkahelyeket teremtenek a kínai befektetők.

– Milyen irányba haladhat a „kínai típusú szocializmus”?

– Gyors változásra nem lehet számítani. Jövőre kezdődik a nemzedékváltás, amikor a magas rangú vezetők nyugdíjba vonulnak. Valószínűleg nem túl karizmatikus hivatalnokok kerülnek a helyükre, akik folytatni fogják az eddigi politikát. A piacgazdasági folyamatok visszafordíthatatlanok, ha korlátozni akarnák a liberalizációt, vége lenne a kínai fejlődésnek.

– A piacgazdaság meghozhatja a politikai átalakulást is?

– Kína, ha lassan is, de elindult a politikai nyitás irányába. Vidéken, kis falvakban már viszonylag szabad választásokat tartanak. Az emberek ugyan nem dönthetnek meg a felsőbb vezetőkről, de a világháló segítségével üzenhetnek nekik. Félmilliárd internet-felhasználót nem lehet cenzúrázni.

– Az előrejelzések szerint 2020-ra Kína a GDP terén megelőzheti az Egyesült Államokat, és a világ első gazdasága lesz. Változtat ez a pozícióin?

– A befolyása most is erős, és ez csak egyre növekszik. Az, hogy az első vagy a második a rangsorban, vagy hogy 2018-ban vagy 2019-ben hagyja le az USA-t, nem változtat semmin. Nem is beszélve arról, hogy Kína az egy főre eső nemzeti jövedelem alapján még mindig fejlődő országnak számít.

– Akkor miért tulajdonítanak annyira nagy jelentőséget ennek?

– A folyamat a lényeg, melynek során a gazdasági ereje miatt egyre jobban érvényesíti a politikai akaratát. Ennek ellenére Kína visszafogottan viselkedik a nemzetközi kapcsolatokban. Az elmúlt harminc évben az ENSZ Biztonsági Tanácsában a kényes kérdésekről tartott szavazásoknál Kína mindig tartózkodott. Például Líbia esetében is tartózkodott, nem vétózta meg a nemzetközi beavatkozást, pedig komoly olajérdekeltségei voltak az országban. Kína a háttérben építkezik, de ez még megváltozhat.

– Katonai kiadásai viszont nőnek.

– Azt mondják, ez csak védelmi célokat szolgál, nem akarnak terjeszkedni vagy másokat megtámadni, néhány régóta húzódó, apróbb területeket érintő vitát leszámítva nincsenek komoly ellentéteik a környező országokkal. De tény, hogy a diplomáciai tárgyalásokon is sokat számít, ha a politikus „mögött” komoly haderő áll. Kína most csak a politikai-gazdasági érdekérvényesítő képességét növeli a hadi fejlesztésekkel, de hogy húsz év múlva mire fogja használni a katonai erejét, senki nem tudja.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!