Nyílt rasszizmus az újévi szigethalmi késelés nyomán: romabűnözést és terrort emlegetnek, a Jobbik hamarosan a helyszínre is vonul, hogy erődemonstrációval „védje” a hontársait, már Cozma-ügyként emlegeti a történteket. Pedig még a helyiek sem kérnek a hangulatkeltésből.

 
A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság cáfolta mind a Jobbikot, mind az elmúlt napok hisztériakeltő írásait. Szerintük valótlanságokat állítottak a késelés helyszínén történt rendőri intézkedésekkel kapcsolatban, nem igaz, hogy az egyik áldozatot azután késelték volna meg, hogy a rendőrség a helyszínre érkezett és semmilyen támadás, atrocitás nem történt a rendőrség megjelenése után.

Szigethalom tipikus „alvó város”, ám az utóbbi napokban igencsak felébredt. Nevét eddig talán csak az évenkénti és méltán nagy hírű ikertalálkozókhoz köthette a közvélemény – már az a része, aki a kereskedelmi híradások utolsó pár percéig kitart. Most újságírók és riporterek adják egymásnak a település képzeletbeli kilincsét, alkudoznak, mi férhet bele a fotókba, a véres lépcső még igen, a kocsmatábla már, ha lehet, nem. De tele a sérülteket ápoló kórház is kamerákkal, a vakuk kereszttüzében feszengő megszúrt fiú kötésekkel teli képe virít a címlapokon. Ami jelenleg tudható: egy szigethalmi sörözőben január elsején hajnalban torkollott késelésbe két társaság között, hivatalosan eddig tisztázatlan körülmények miatt kirobbant vita. Két sportolót értek szúrások, Sávoly Gergőt, az MTK bokszolóját egy boxerszerű pengés eszközzel sebesítették meg több helyen, testét nyolc szúrás érte, amiből négy a szíve környékét találta el. Őt a hét végén várhatóan hazaengedik a kórházból. Társa, Bozsányi Gergő birkózó több késszúrást kapott, életmentő műtétek sorát hajtották végre rajta, ugyan az életveszélyen túl van, de élsportolói pályájának örökre búcsút kell mondania.

Az elkövetők vélt származásáról elsőként a cigány- és zsidóellenességével büszkélkedő kuruc. info írt. Azóta a kormánypárti média is cigánybűnözésről és magyarellenes támadásról tudósít. Új Cozma-ügyet vizionálnak, és hozzá persze rögtön kommentár jár a kormányhoz igencsak közel álló lap igencsak közel álló közírójának, Bayer Zsoltnak tollából, ilyen: „A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik…” Még hosszan lehetne idézni – nem tesszük. Legfeljebb ugyanebből a lapból azt, amikor arról írnak, hogy a szigethalmi késelés áldozatának állítólag korábban volt egy verekedéssel kezdődött rablási ügye, ahol viszont ő volt az elkövető, tettét részben beismerte, az eljárás jelenleg is tart.

A Jobbik mindenesetre lincselési kísérletről beszél, ami a „cigány terror legtipikusabb és legaljasabb” esete. Vona Gábor pártelnök az ügy kapcsán nyíltan háborút hirdetett a cigány bűnözők ellen, anélkül persze, hogy a szigethalmi késelés részleteiről személyes benyomást szerzett volna. „A Jobbik a közeljövőben demonstrációt fog szervezni Szigethalmon, hogy megmutassuk: nem félünk a cigányterrortól és azt is: ez a mi hazánk, a magyaroké” – írja a Jobbik elnöke. A kormány politikusai egyelőre szótlanok.

De hogy mi is történt valójában? S ki kér Szigethalmon abból, hogy bárki is demonstratíve a helyszínre vonuljon? Utánajártunk.

Útszéli, neonfényekkel hirdető lottózó. Jobbján pizzázó, balján kisbolt. Ideális terep, ha az ember „Szigethalom hangját” szeretné hallani. – Hallottak a szilveszteri késelésről? – dobom fel a kérdést annak, aki lecsap rá. Öten vagyunk, két fiatal, egy idősebb „szerencselovas” és az eladó. Mindegyikük szája félmosolyra rándul: a kérdés nyilván költői…

– Itt a mellettünk lévő kocsmában történt. Én vagyok a vezető – vágja oda némi flegmasággal a rózsaszín hajú eladólány. Azért elmondja nekem is mi és hogyan is történt azon az éjszakán. – Tesóm volt a pultban, az ő társasága bulizott az emeleten, úgy húszan, lent pedig egy nagyobb csoport, többnyire idősebbek. Én utoljára egy körül voltam lent, hoztam virslit meg kenyeret, a hely tele, igazi szilveszteri hangulat volt. Öcsém fél kettőkor hívott, hogy jöjjek azonnal, hívjuk a mentőt, rendőröket, mert késelés történt – emlékszik a Zsigmond lány, aki még a dulakodás közben ért a helyszínre. – Az egész a WC miatt történt. Sávoly Gergő két lánnyal ment le, a másik társaságból pedig két fiúnak is nagyon kellett volna a mellékhelyiség. Dörömböltek, majd amikor Gergő mondta, hogy egy perc, berúgták az ajtót és a sarokba szorítva ütötte a srác, ahol érte – folytatja egykedvűen a lány. – Ne mondj semmit! – robban be közbe a lottózóba az idősebb Zsigmond. – Aztán csak az kell nekünk, hogy minket is megfenyegessenek. Nincs itt semmiféle cigánybűnözés, őket se láttam még itt soha. Nem kell itt a hangulatot kelteni! – mordul az apa, aki maga tárgyalta le a szilveszteri bulit. – Egy fiatalasszony jött egy kisebb gyerekkel, hogy hallottak a helyről és szeretnének itt szilveszterezni. Megállapodtunk a részletekben, én csak a helyet adtam, ők hozták az italokat. A társaság többsége úgy fél 11 körül jött, már jól lerészegedve, de még több raklapnyi itallal felszerelkezve, de nem ám akármilyenekkel! Ittak itt mindent, Malibút, drága vodkát, whiskyt, energiaitalokat. Ki tudja, kire hogyan hatott ez a rengeteg pia, de szó sem volt itt lincselésről – háborog Zsigmond József.

– Nekem iskolatársam volt a Jani (J. Jánost, a 17 éves szigethalmi fiút gyanúsítják a késeléssel, kedden vette őrizetbe a rendőrség, a bíróság emberölés kísérlete miatt helyezte előzetes letartóztatásba – a szerk.), sokszor mentünk haza is együtt a buszon, olyan babaarcú fiú volt, vagány, de soha nem gondoltam volna róla ilyet – szól közbe a kaparós sorsjegy fölül Kata, a totózó egyik látogatója. – Olyan volt, mint egy kisgyerek, persze a Bajákiba (ma Weiss Manfréd Műszaki Középiskola) mindig vagányak, olyan beszólogatósok jártak, de ő egyáltalán nem volt verekedős – mondja hitetlenkedve. – Én a megkéselt fiúkkal többször buliztam, nem keresték ők a bajt sosem, biztos nem kötekedtek – szól Kata kísérője, Zoli a lottószelvények mellől. De a rózsaszínhajú máris folytatja.

– Amikor odaértem, nehezen tudtam bejutni, mindenki a WC felé nyomult be. Biztos vagyok benne, hogy csak azért indult a tülekedés, hogy ezzel elterelődjön a fiúról a figyelem és el tudjon szökni. Valami boxerfélével sebesítette meg Gergőt, mert rajta ütésnyomokkal együtt lettek a mély sebek. A másik fiút, aki még most is életveszélyben van, őt megszúrták, többször is, de nem a fiatal srác – folytatja az este rekonstruálását a Zsigmond lány, aki szerint a másik elkövető úgy 35 körüli lehetett. – A rendőrök pillanatok alatt körbezárták a helyet, a kis srácot felpakolták a kocsi tetejére, megbilincselve, majd bementek a Bozsányi Gergőhöz és mutattak neki képeket. Ő rögtön rámutatott az egyikre. Vagyis a nyilvántartásukban van, tehát büntetett előéletű lehet. Ahogy leírták a ruházatát, én is azonnal gondoltam, melyikőjük lehetett a társaságból, csak egy volt ugyanis épp úgy felöltözve. Amikor a virslit hoztam, a táncparketten ő ütközött még korábban nekem – teszi hozzá a lány.

Átmegyek a tett helyszínére. A két szemtanú, az egyik, a sérült Sávoly Gergővel együtt bokszoló Zsigmond József, illetve Gergő nővére elcsigázottan ülnek a kocsmai padok mellett. – Nem vegyült a két társaság, konfliktus sem volt. Sosem láttuk egymást azelőtt – mondja az ominózus estén pultos Zsigmond gyerek. – Annyira váratlan és megdöbbentő volt az egész. Éjfélkor még lejöttünk az emeletről, koccintottunk egymással, boldog új évet kívántunk. Mi, a fenti csapat, nagyjából egy korosztály, és itt, a lentiek, gyerekek, felnőttek, idősebbek és fia talok, nem volt semmi baj – mered maga elé Sávoly Dóra. S hogy a történtek hatása alatt, vagy kívülállóként ki és mit mond az éles hangokra, a kemény politikai belépőre? – Nem kell ide felhajtás, még az hiányzik, hogy ne merjenek majd bejönni a kocsmába az emberek! – mondja az idősebb Zsigmond. Dóra pedig csak annyit fűz a Jobbik hirdetményéhez: – Elítélem, hogy politikai eszköz legyen ez a szörnyű történet, semmi szükség a demonstráló kivonulásra!

– Nyilván van a településen ilyen is és olyan is. Vannak szélsőségesen gondolkodók, akik azonosulnak az uszítással, de Szigethalmon nincs cigánybűnözés és alapvetően nincs cigányellenes hangulat. Történt egy bűncselekmény, folyik a nyomozás, ennek azonban semmi köze etnikai kérdésekhez – mondja a település polgármestere, Fáki László.

– Semmilyen felvonulásból, kivonulásból nem kérünk, nem gondolom, hogy bárkinek kívülről ebbe bele kellene szólni, főleg olyanoknak, akik még nálunk is kevesebbet tudnak az egészről. A bűnbakképzés pedig életveszélyes, csak arról szól, hogy nem tudunk megoldani egy problémát és ezzel söpörjük a szőnyeg alá. Tény, hogy 22 éve nincs politikai válasz az etnikai problémákra, de ez sem az. Ahogy ostobaság magyarellenességről is beszélni. Az önkormányzatnál is dolgozik rengeteg cigány közmunkás, szerencsétleneknek ez az egyetlen megélhetése, örül még ennek is, nem gondolnám, hogy ők engem, magyar embert üldöznének – teszi még hozzá a település vezetője.

S hogy mit gondol az ügyről Lupa János zenetanár, a Jobbik helyi elnöke?

– Minden nap elmegyek kétszer a kocsma előtt, hazafelé arra vezet az utam, de még egyszer sem mentem be. Ahogy a fiúkat sem látogattam meg. Szívem szerint megtenném, de félek, hogy politikai húzásnak vennék.

– Mit gondol arról, hogy a Jobbik demonstrációs kivonulást szervez?

– Azt, hogy mi van, ha nem teszi.

– Talán akkor nem szítja az indulatokat…

– Mi meg itt maradunk a problémával.

– Szigethalmon van – a Jobbik szóhasználatával – cigánybűnözés?

– Szigethalmon nyilván messze nem olyan mély ez a probléma, de ne is legyen! Érezzük, hogy romlik a helyzet, egyre több a bűncselekmény. Furcsa, amit mondok, de amíg a hírhedt cigánymaffia, a Koszi-klán itt volt, rendet tartottak, a helyükre lépett Szabó-klán már egészen más. Amikor a minap a szomszédomhoz törtek be, pár napra rá a kocsimat törték föl, felkaptam a fejem. Persze nem mondom, hogy cigányok voltak, de romlik a közbiztonság, a keleti, északi országrészekben elfogytak a segélyek, folyamatosan húzódnak le az elszegényedett rétegek Közép-Magyarország felé. Nekem van két lánygyermekem, azt szeretném, hogy biztonságban tudhassam őket.

– Mi köze ennek a szilveszteri késeléshez?

– Ez színtiszta matematika. Negyvenen lent, tizenöten fönt, majd előkerül a szúróeszköz… csak azt a kérdést tudom idézni, ami a Facebookon keringett: „Te késsel a zsebedben mész szórakozni?” Aztán ahogy a rendőrség is eljárt! Furamód kicsit sűrűn cserélik errefelé a rendőrkapitányokat… De nézze! Nekem nincs bajom a cigányokkal. Péntekenként jár hozzám egy nagyon rendes és hihetetlenül tehetséges kis roma fiú, a szülei is tudják, hogy ki vagyok, mégis jó szívvel engedik. Ők az az egy százalék, a kivételek. Tessék, Oláh Gergő, az X-Faktorban – neki szurkoltam, és Caramel teszi a legszakmaibb észrevételeket a The Voice zsűriből. De mondom, ők is az a bizonyos egy százalék…

– Ön zeneszerető, gyerekeknek értékeket átadó tanár…

– …és még a helyi templomban orgonálok is és a Jobbikot képviselem… igazi kakukktojás vagyok.

– …nem gondolja, hogy a fenyegetés helyett sokkal inkább a jó példákkal kellene kapaszkodókat adni?

– A kivételeket nem fogadják be, kirekesztik maguk közül.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!