Súlyosbodó menekülthelyzet

Sokszor megírtuk, hogy az Európai Unióban lassan és megalapozottan születnek a döntések. Ez az alaposság 2016-ban igencsak visszaüthet: az európai vezetőknek egyetlen komolyabb kihívással sem sikerült megküzdeniük 2015-ben. A legnagyobb gondot – Európa számára – minden bizonnyal a menekültáradat okozhatja, amit javaslatokkal, tervezetekkel és ideiglenes megállapodásokkal nem lehetett kezelni. Így aztán – a szolid becslések szerint is – félmillióval többen, mintegy 1,5 millióan érkezhetnek idén a kontinensre; a borúlátóbbak 3 millió migránssal számolnak.

Elképzelhető ugyan, hogy kevesebb szíriai kopogtat majd Európa ajtaján, amennyiben létrejön a lázadók és a kormány közti békekötés, és a környező országokban rostokoló szíriaiak egy része hazaindul, illetve a békében bízva nem vág neki az európai útnak. Afganisztánból ugyanakkor várhatóan egyre többen indulnak el. Ennek részben az az oka, hogy a nemzetközi csapatok kivonulása után egy aránylag képzett és angolul beszélő réteg maradt munka nélkül, melynek tagjai korábban a brit és amerikai hadsereg beszállítóiként és alkalmazottaiként megszoktak egy, az afgán átlagnál jóval magasabb életszínvonalat.

Számukra a kormány semmilyen munkahelyteremtő programot nem kínál, így logikus választásnak tűnhet Nyugaton szerencsét próbálni. Sok afgán aggódik a romló biztonsági helyzet miatt is, és vannak olyanok is, akiket az embercsempészek fizetett agitátorai vezetnek meg azzal, hogy Európában munkahelyek sora és szép nők tömege várja őket. Várhatóan Afrikát is egyre többen hagyják majd el, hiszen 2015-ben még aggasztóbbá váltak az éghajlatváltozás, az autoriter rezsimek és a polgárháborúk okozta problémák. Legfőbb kibocsátó ország a kegyetlen diktatúrájáról híres Eritrea lehet.

Ami azonban változás lehet az előző évhez képest, az a migránsok útvonala. A magyar határon épült kerítés, valamint a görög határőrizet megerősítése várhatóan arra ösztönzi az embereket, hogy nyugatabbra, inkább az olasz partoknál kíséreljék meg azátkelést. Ez az útvonal viszont jóval veszélyesebb, így a 2015-ben becsült 3500 főnél is többen veszíthetik életüket a tengeren. Abban viszont nem lesz eltérés, hogy a migránsok legfőbb célpontja továbbra is Németország és Svédország marad, ami komoly kihívás elé állítja a kormányokat, hiszen a helyi lakosok eljutottak tűrőképességük  határára, és nem akarnak több menekültet befogadni.

Válságok Európája

A társadalmi ellenállás az egyre jobban érezhető terrorveszély miatt is fokozódhat a jórészt muszlim vallású migránsokkal szemben. A biztonságpolitikai elemzők előrejelzései borúlátóak: több merényletre számíthatunk 2016-ban. Ez paradox módon összefügg az EU és Törökország által kötött megállapodással, melynek értelmében a törökök megerősítik határaikat, így gátat szabnak annak, hogy az Iszlám Államhoz új tagok csatlakozzanak. Mivel a radikalizálódott nyugat-európai fiatalok nem tudnak Szíriába jutni, vélhetően otthon akarják majd a dzsihádot vívni – terrorakciókkal.

Annyi biztos, hogy hozzá kell szoknunk egy olyan Európához, ahol katonák és rendőrök sétálnak az utcákon. Ráadásul, ha a hatóságoknak nem sikerül ezeket a merényleteket megakadályozniuk,azok kormányok bukását is okozhatják. Ha például befogadáspolitikája kudarcát beismerve Angela Merkel német kancellár lemondana, az az EU működését is alapjaiban rengetné meg, hiszen az integráció elvesztené egyetlen valódi vezetőjét, aki az európai szellemiséget, és nem csak és kizárólag a nemzeti érdeket tartja szem előtt. Ám ha Merkel pozícióban marad is, az európai vezetőknek komoly kihívásokkal kell szembenézniük 2016-ban. A menekültáradattal kapcsolatban a kormányoknak idén kell eldönteniük, összefognak-e. Vagyis: egységes Európában látják-e a megoldást vagy bezárkóznak. A dilemma feloldásának egyik nagy tesztje az lesz, megszavazzák-e,hogy bővüljenek-e az EU határvédelmi ügynökségének, a FRONTEX jogkörei, és létrejöjjön-e egy valódi uniós határőrizeti szerv. Talán ennél is nagyobb vitákra lehet számítani a menekültelhelyezési kvóták eldöntésekor, hiszen ha valóban újabb milliók érkeznek, azokat Németország egyedül aligha lesz képes és hajlandó befogadni. Hasonlóképpen a terrorveszélyre is választ kell adniuk az uniós vezetőknek, s hogy ebben melyik a célravezetőbb: a titkosszolgálatok fokozottabb együttműködése és/vagy a határellenőrzés újbóli bevezetése.

Nagy-Britannia uniós tagsági feltételeinek átalakítása is sok gondot okozhat 2016-ban. Mivel 2015 decemberében érdemben semmiről sem sikerült megegyezni, az Európai Tanács februári csúcsértekezletén újból nekirugaszkodnak a tárgyalásoknak. Egyelőre nem tűnik valószínűnek, hogy sikerül dűlőre jutniuk olyan kérdésekben, mint a Nagy-Britanniában munkát vállaló uniós állampolgároknak járó szociális juttatások ügye, hiszen London hiába szeretne kevesebbet adni a nem briteknek, az EU alapvető értékeit rengetné meg, ha ilyen módon megkülönböztetnék az embereket.

Az egyenletben rengeteg az ismeretlen, de igen nagy tétekben lehet arra fogadni, hogy David Cameron brit miniszterelnök előbb-utóbb aközött választhat majd, hogy elveszti a hitelét a választói előtt vagy valami katasztrofális következményekkel járó őrültségbe rángatja bele országát.

Bár az utóbbi időben kevesebb szó esett a dilemmát jól ismerő görög miniszterelnökről, Alexisz Cipraszról, nem árt fél szemmel Athénra is figyelni. Hiszen a kormány hiába egyezett bele hosszas tárgyalások után a harmadik mentőcsomaggal járó megszorításokba, a görög társadalom alapvető problémái ezzel nem oldódtak meg. Könnyen lehet, hogy pár hónapos szünet után a dráma folytatódik.

Amit nem lehet megjósolni

Két olyan területe is van a világpolitikának, amelynek 2016-os alakulásáról még csak nem is érdemes találgatni. Az egyik az orosz külpolitika, amely az elmúlt két évben úgy alakult, hogy azt egyetlen elemző sem lett volna képes előre jelezni. Így csak óvatosan írjuk azt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök 2016-ban feltételezhetően igyekszik javítani a kapcsolatain Európával és az Amerikai Egyesült Államokkal, kihasználva azt, hogy Kelet-Ukrajnáról Szíriára terelődött a figyelem. Ugyanakkor a Törökországgal – a lelőtt orosz bombázó miatt – megromlott viszony minden törekvést alááshat. Azt sem lehet igazán tudni, hogy az egyre nehezebb gazdasági helyzetben lévő Oroszország meddig lesz képes finanszírozni a szíriai beavatkozást – vagy Putyin meddig gondolja úgy, hogy ez megéri neki.

Az viszont nyilvánvalóan megéri az oroszoknak, hogy Bassár el-Aszad kormánya és a lázadók közötti béketárgyalásokban fontos közvetítői szerepet töltenek be, hiszen így mutathatják, hogy a diplomácia fontos és elismert szereplői. Ennek eredményessége viszont már erősen kétséges. Szergej Lavrov külügyminiszter és amerikai kollégája, John Kerry az ENSZ-ben decemberben azon fáradozott, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse az erősen megosztott ellenzéket és a kormányt. Sikerült is megállapodni abban, hogy január 25-én indulnak az egyeztetések.

De közben az Iszlám Hadsereg nevű lázadó alakulat vezetője meghalt egy bombatámadásban, az akciót pedig vagy a kormányerők gépe, vagy egy szövetséges orosz bombázó hajtotta végre. Ennek fényében nem tudni, végül hány ellenzéki csoport akar majd el-Aszadékkal tárgyalni. Így igazán kétséges, sikerül-e lezárni az öt éve tartó polgárháborút, hogy végre a valódi ellenség, az Iszlám Állam ellen fordulhassanak. A konfliktus szereplői közül egyedül a terrorszervezet számolhat derűs kilátásokkal 2016-ra: kizárt, hogy a nemzetközi erőknek sikerül őket elpusztítani.

Amerikai elnökválasztás

Bár az Iszlám Állam lerombolása, és úgy általában a külpolitika fontos szerepet játszik majd az amerikai elnökválasztási kampányban, a demokraták és republikánusok versengésével elfoglalt országtól sok tettet ebben az évben nem lehet várni. Egyelőre még csak arról szól a vita, ki indul a két párt színeiben. A demokratáknál nem várhatóak meglepetések: szinte biztos, hogy az egykori külügyminiszter és First Lady Hillary Clintonra lehet majd voksolni a novemberi végső, nagy megmérettetésen. Ám sokkal nagyobb csavarokra lehet számítani a konzervatívoknál. A dolgok jelenlegi állása szerint az ingatlanbizniszben meggazdagodott Donald Trump a legnépszerűbb republikánus elnökjelölt. A CNN hírcsatorna megbízásából készített közvélemény-kutatás karácsony előtt 39 százalékra taksálta a nemzetközileg sem igazán szalonképes Trump támogatottságát, míg a második helyezett Ted Cruz texasi szenátor mindössze 18, Ben Carson és Marco Rubio (képünkön) pedig 10-10 százalékot hozott. Ahány elemző, annyi tipp arról, hogy áprilisban ki lesz a republikánusok elnökjelöltje. Vannak, akik szerint a minden témában igen szélsőséges véleményt képviselő és a politikában járatlan Trumpnak sikerül megtartania a pozícióit. Mások állítják, a Republikánus Párt végül megtalálja a módját annak, hogy kiszorítsa a versenyből a hitelességüket igencsak aláásó jelöltet. Így a kitartó Cruz kerekedhet felül, aki naponta több kampányrendezvényt is bevállal mindenféle isten háta mögötti kisvárosokban, csak hogy növelje támogatóinak táborát. De az is lehet, hogy míg Trump és Cruz egymást marja, a kubai bevándorlók gyermekeként már az USA-ban született Rubio lehet a nevető harmadik. A floridai szenátort igazán karizmatikus vezetőnek tartják, kinek fiatalos lendülete John Kennedyére és Bill Clintonéra emlékeztet. Ráadásul Rubio nemcsak az ország lakosságának több mint 17 százalékát adó 55 milliós hispano közösséget tudja megszólítani, amely nyilvánvalóan soha nem szavazna a bevándorlásellenes Trumpra, hanem a 20-30 éves korosztály bizalmát is megszerezheti. Ez pedig hatalmas előny lehet az októberben 69. életévét betöltő Hillary Clintonnal szemben, akinek hiába van már jelentős tapasztalata a politikában, ez a fiatalokat hidegen hagyja. A most 44 éves Rubio azért is tűnhet jó választásnak, mert képes lenne legyőzni Clintont. Ha ma tartanák az elnökválasztásokat, akkor az amerikai diplomácia egykori vezetője 6 százalékpontos előnyre számíthatna a külpolitikai dilettantizmus iskolapéldájának tartott Trumppal szemben, míg Rubio – ha csak hajszálnyival is, de – megelőzné Clintont. Ugyanakkor nem szabad a demokrata jelöltet leírni, hiszen a következő hónapokban elképzelhető, hogy sikerül maga mögé állítania a republikánusoktól ódzkodó hispanókat, és az is biztos, hogy komoly támogatásra számíthat a középosztálybeli és iskolázott nőktől.

De bármi legyen is az elnökválasztás eredménye, a kampány a világ számára negatív eredménnyel járhat: az Amerikai Egyesült Államok 2016-ban nem valószínű, hogy bármilyen világpolitikai eseményben aktív szerepet vállal majd. Így azt az elképzelést, hogy az USA ismét a „világ csendőre” legyen, aki rendet tesz a konfliktuszónákban, 2016-ra elfelejthetjük. És elképzelhető, hogy azután is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!