A héten a fővárosi Szent János kórházban robbant botrány mára valóságos „teleregénnyé” nőtte ki magát. Az ügyet egy súlyos lábtöréssel bekerült beteg indította, akivel fájdalmai ellenére – elmondása szerint – napokig nem történt semmi. Lapunkhoz a gyerekellátással kapcsolatban érkezett hasonló panasz: olyan, ami nagyjából bármelyik intézményben megtörténhetne.
Tűrőképessége határára jutott a magyar beteg a jelek szerint. Minden hétre, sőt, lassan minden napra jut már egy-egy botrány az egészségügyben. A Péterfy kórházban állítólag kizsarolt hálapénz miatti botrány után ez a hét a fővárosi Szent János kórházban uralkodó áldatlan állapotokról szólt. Nem műhibákra, hanem az egészségügyi dolgozók viselkedésére és az intézmények lerobbantságára panaszkodtak betegek tucatjai. A Jánosban öt napig várt műtétre egy férfi szilánkos lábtöréssel, borzasztó fájdalmak közepette, információ nélkül, végül átment – éppen a másik botránytól sújtott – Péterfy Sándor utcai kórházba, ahol viszont minden flottul ment. Mindkét kórház botránya ugyanúgy indult: a betegek már nem bocsánatkérést várnak, hanem a magyar egészségügy állapotainak változását. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár kénytelen volt vizsgálatot elrendelni a János Kórházat ért panasz miatt. Az intézmény orvosigazgatója elnézést is kért, mondván: a panaszosnak tökéletesen igaza van abban, hogy jobb körülmények között sokkal nyugodtabban, a betegek számára megnyugtatóbban lehet(ne) dolgozni, csakhogy a Szent János Kórházat az elmúlt évtizedekben semmilyen fejlesztési támogatással nem segítették. Mindez viszont nem mentség egyetlen orvos számára sem, hogy kulturáltan forduljon a beteghez, és mindent megtegyen a gyógyulása érdekében.
Egyik olvasónk a kórházak gyermekosztályainak működési anomáliáira hívta fel a figyelmet. Tamás szintén a Szent János kórházban járt 6 éves kislányával, akinek csillapíthatatlan hányása volt. Az apuka is panaszkodott az éjszakai ügyeletes orvos kioktató stílusára és az információhiányra, de a legrosszabb élmények a kórteremben érték. „Bekerültünk egy hatágyasnak sem túl nagy kórterembe, ahova egy hetedik pótágyat is betoltak, és minden gyermekkel bent volt egy szülő is. Így aztán esélye sem volt nyugodtan pihenni például a kétéves, frissen műtött kisgyereknek. A lányomnak bekötötték az infúziót, és az éjszakás nővér közölte, hogy nekem kell figyelnem, lecsöpög-e. Éjjel 3-kor ki is cserélték, mikor szóltam, de reggel 6-kor az éjszakás nővér arra hivatkozott, hogy az osztályt már átadta a nappalis személyzetnek, de nem jött senki. Négy óra telt el, jött a vizit, a szülőket kiküldték, és sem az elvégzett vizsgálatok eredményéről, sem arról sem nem tájékoztatott senki, hogy mi baja a lányomnak. Azt viszont megtudtam, hogy a szombaton éjjel elvégzett mellkasi röntgen eredményét hiába is várom, mert csak hétfőn lesz orvos, aki megnézi. Csak egy újabb óra elteltével érkezett meg az új infúzió, de a kislány csak rosszabbul lett. Este hatkor közöltem, hogy mivel senki nem vizsgálta meg a lányomat, most azonnal elviszem” – mesélte Tamás, aki végül a Szent László Kórházban kapott olyan ellátást, amilyet elvárt.
A Jánosban most az ő ügyében is vizsgálat kezdődött. A gyermekosztály vezetője, dr. Madarasi Anna szerint hosszú-hosszú évek óta küzdenek azért, hogy a gyerekek méltó körülmények között gyógyulhassanak. Megvannak sajnos azonban az adottságok, amikkel nem igen tudnak mit kezdeni. „A törvénynek megfelelnek a szobák, de nem tudjuk olyan körülmények között elszállásolni a kicsiket, meg a szülőket, ahogy mi is szeretnénk. Ez azonban nagyjából az ország összes kórházáról elmondható. A dokumentáció alapján a kislány megfelelő ellátást kapott, de az igaz, hogy az őt felvevő kolléga stílusára volt már több panasz, vele beszélni fogunk”- nyilatkozta lapunknak. A Jánosban ráadásul még létszámgondok nem is nehezítik a helyzetet, ahogy azt az ország legtöbb intézményéről elmondható. Ugyanis épp a gyermekosztályokon a legégetőbb az orvoshiány, ami sok esetben erőn felüli terhet és nehézségeket ad a kollégáknak.
Egyre több a jele, hogy a társadalomban, ezen belül is az egészségügyben évek óra felhalmozódott feszültségek robbanáspontig jutottak. A betegek türelme fogytán, így a kórházi botrányok folytatása borítékolható.
Két éve már, hogy az ombudsman is megállapította: méltatlan körülmények között ápolják beteg gyermekeiket a szülők egyes kórházakban, a viziten nem lehetnek jelen, bár a kórházak vezetése és személyzete többnyire megteszi, ami tőle telik. „Éjszaka sámlin a gyermek kórtermében. Várandós anya laticelen, a földön. Sérti a jogbiztonság elvét, hogy nincsenek meghatározva a kórházban huzamosabban ápolt gyermek mellett tartózkodó szülő elhelyezésének minimumkövetelményei” – írta 2011-ben Szabó Máté ombudsman. Azóta sem változott szinte semmi. Az egészségügyi törvény értelmében legalább egy szülő állandóan a kórházban tartózkodhat beteg gyermeke mellett. A törvény azonban nem határozza meg a körülmények minimumszabályait, így ezekről az egyes egészségügyi intézmények maguk dönthetnek. Ezt pedig az építészeti adottságok, anyagi lehetőségek függvényében, eltérő módon teszik. Pedig az állampolgári jogok országgyűlési biztosa sérelmesnek tartja azt is, hogy az állam csak a 14 éven aluli gyermekek után fizeti meg a kórháznak a szülő benntartózkodásának költségeit. Arra viszont már inkább betegjogi képviselők mutatnak rá: a túlterheltség, a létszámhiány és a tehetetlenség rengeteg feszültséget, és gyakorta megengedhetetlen hangnemet eredményez az egészségügyben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!