Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) Magyarország jogi igazgatója elemzi, mitől beteg a magyar állam.
– Magyar tisztviselőket tiltottak ki korrupciós vádakkal az USAból. Váratlanul érte a TI-t a magyar kormánynak is kínos ügy kirobbanása?
– Kifejezetten vártuk, mikor robban az ügy. Amióta Horváth András rávilágított a NAV-on belüli visszaélésekre, tudtuk, előbb-utóbb történnie kell valaminek. A kettős mérce és a szelektív jogalkalmazás mindig a korrupció melegágya. Olyan ez, mint az adóbevallás és a vagyonnyilatkozat: egyforma emberekkel szemben különböző jogelvet alkalmaznak. Két magyar adófizető közül az egyszerű polgárt megbüntetik, ha félrecsúszik az adóbevallása. A parlamenti képviselő, ha nem tud elszámolni, hogy miből van a vagyona, nem történik semmi.
– Az, hogy Magyarországon virágzik a korrupció, nem újdonság, minden ezzel foglalkozó tanulmányban, jelentésben szerepelnek az ezzel kapcsolatos jelzések. Van-e különbség a 2010 előtti és utáni évek korrupciós gyakorlatában?
– Az üzleti és a pártszektor kapcsolata korábban is átláthatatlan volt, a politika finanszírozása szabálytalan és szabályozatlan. Voltak üdítő kivételek és kísérletek, de az intézményesült korrupció mindig is akadályozta a demokrácia kibontakozását. Ami 2010 óta új, hogy a politikai „felvilágot” is teljesen lebontották. Ma az egész politikai rendszer úgy épül föl, hogy a szabályok eleve egyedileg tervezettek, személy(ek)re szabottak. Lásd a trafiktender vagy a takarékszövetkezetek államosítása. Korábban hellyel-közzel érvényben volt az a konszenzus, hogy szükség van a hatalmi ágak szétválasztására; kellenek a független ellenőrző intézmények, s hogy nem írjuk át az Alkotmánybíróság (Ab) jogköreit a saját érdekeinknek megfelelően. Most meg kotrógéppel mennek a rendszernek, hogy elvi lehetősége se maradhasson annak, hogy valaki kontrollálja a kormány mozgásszabadságát.
– A korrupciós ügy, ha a TI-t nem is, de úgy tűnik, a kormányt váratlanul érte. Vagy csak arról van szó, hogy Washington ezekben az ügyekben kevésbé elnéző, mint Brüsszel?
– Igen és igen. A kormányfő és tanácsadói elgaloppírozták magukat. A korábban az EU ellen alkalmazott kurucos, szabadságharcos retorika az Egyesült Államok ellen nem jött be. Az USA általában csak akkor „emeli fel a hangját”, vagyis akkor alkalmaz ilyesféle szankciókat, ha gazdasági érdekei vagy az általa vallott politikai értékek végletesen sérülnek. A mostani korrupciós ügy inkább az utóbbira enged következtetni. De a baj az, hogy amikor az amerikaiak ezt a magyar hatóságok tudomására hozták, nem történt semmi. Ha csak annyit tudnak a hatóságok, amennyi a sajtóban elhangzott, már az alapján nyomozást kellene indítani. Az, hogy a hatóságok nem lépnek, vagy ha feljelentés van, azt is elutasítják, jelzi, hogy a jogalkalmazás és bűnüldözés csúcsain van probléma.
– Miért nem érdeke a kormánynak rámutatni a bűnösökre és kivetni őket maguk közül?
– A rendszer maga korrupt, tehát nem fog megváltozni egyes emberek leváltásától. Ha van egy kosár almád, benne néhány szem rohad, akkor még kiveheted azokat, mielőtt megrohaszthatja a többit is. De mi van akkor, ha eleve egy kosárnyi rohadt almád van?
– Miért most tört ki ez a botrány, ha az amerikaiak már évekkel ezelőtt jelezték a problémát?
– Az amerikai diplomácia érdeklődését az keltette fel, hogy Magyarországon a korrupció minősége és a jogállamiság romlása összefüggésbe hozható egymással. Hogy lebomlanak a közhatalmi fékek és ellensúlyok; hogy megkérdőjelezhető szakmai hátterű emberek kerülnek az Ab-be; hogy megváltozik a testület hatásköre; hogy átmennek az Ab szűrőin olyan törvények, amelyek a vállalkozáshoz és a tulajdonhoz fűződő jogokat nyíltan korlátozzák, megsértik. Ezek a tények már nem egyszerűen a korrupcióról szólnak, hanem arról, hogy baj van a demokrácia alapértékeivel. A korrupció akkor a legveszélyesebb, ha nem a tranzakciók korruptak, hanem a szabályok. És itt most úgy néz ki, hogy a szabályokat hajlítják meg, mert hozzáférnek a szabályozáshoz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
