Egyre több ismerős mondja, ő bizony nem ül metróra. És a gyerekét sem engedi. Kerülnek inkább, választják a hosszabb utat busszal, villamossal.
Mostanában már szinte hetente történik valami baj a fővárosi 3-as metróval. Ha csak a két legutóbbi nyilvánosságra került esetet említjük, az sem kevés: pályahiba miatt kellett november 8-án hajnalban a Corvin negyed és a Klinikák között 5 km/ órás sebességkorlátozást elrendelni. Ez oda vezetett, hogy a szerelvények torlódtak, és a hiba éjszakai üzemszünet alatti kijavításáig két vonattal kevesebb maradhatott forgalomban. Múlt héten tűz volt a Deák téri állomásnál; az Újpest felé tartó vágányok mellett az állomástól 10 méterre izzott és füstölt az olajsár. Mint utóbb kiderült: egy leszakadt az alsó áramszedő miatt.
Még májusban tette közzé az Index hírportál a 3-as metró egyik karbantartója drámai hangú levelének sorait: „Az alagútban egyre több helyen tapasztalható szivárgás, a vágányok több szakaszon is életveszélyesek, már a 40 km/órás korlátozás sem segítene és a népligetihez hasonló baleset bármelyik állomáson bármikor előfordulhat.”
– A 3-as metró állapota kritikus, és ez igaz a pályára és a járművekre is. A kettő együtt több mint aggasztó – mondta érdeklődésünkre Bíró Endre, a Metróért Egyesület elnöke, aki 1970-től 2009-ig dolgozott a metrónál, 15 évig járművezetőként, azután 24 éven át a 3-as metróvonal instruktoraként. – A sín elöregedett, megkopott, repedések vannak benne, és azok idővel összeadódnak és hosszanti leválások keletkeznek a sín anyagában. Ám ennél is veszélyesebb, hogy 35 év után elaggott a sínek alépítménye, a felújítását már rég el kellett volna kezdeni. A pálya alaplemezei ugyanis korrodálnak, a tartószerkezeti elemek megrepednek, s ennek a rekonstrukciója nagyon nagy anyagi ráfordítást igényelne. A szovjet gyártmányú metrókocsik eleve eléggé sok konstrukciós hibával küszködnek, s a zömük ugyancsak elöregedett. A karbantartás minősége is csak az utóbbi időben változott, amióta egy külföldi minőségbiztosítási cég komolyan felmérte az észak-déli metró járműparkját és 34 nagyon súlyos megállapítást tett, amelyekből egy is „nem kívánatos eseményhez” vezethet, s a tanácsaik alapján szigorítottak a karbantartási renden.
A minapi tűz is jelzi, hogy egyetlen műszaki hiba miféle következményekkel járhat: a szerelvény a Klinikák állomásról való elindulása után az utolsó kocsi forgóvázáról az áramszedőtartó szerkezet az áramszedővel együtt leszakadt. Ez hozzáért a futósínhez, a pálya melletti berendezésekhez, össze is tört jó néhány vonatmegállító szerkezetet, és a Deák térig három ízben okozott az áramátalakítónál zárlati leoldást. Ott állították csak félre a szerelvényt. A törés következtében szabaddá vált egy 825 voltos erősáramú kábel és íveket húzott, a szikrázása gyújtotta be a pálya melletti zsíros-olajos szennyeződést.
S hogy kell-e hasonlókra vagy tán még nagyobb bajokra számítani? Erről Bíró Endre úgy vélekedett: jósolni nincs értelme, de az sejthető: ha BKV és a BKK „hátradől, és nem tesz semmit”, akkor biztosan. Ha a sűrűsödő jeleket, eseteket komoly figyelmeztetésnek veszi, és megfelelő intézkedéseket tesz, akkor az efféle műszaki problémákon úrrá lehet lenni.
Ha valami gond adódik, baleset, tűz keletkezik, akkor a döntéshozatal egyszemélyi felelőse az adott metróvonal központi forgalmi menetirányítója – magyarán a vonal ügyeletes fődiszpécsere. Ő ítéli meg végül azt, hogy mennyire súlyos az ügy, és azt is, hogy mik a teendők.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!