Ha előbukkan a családi hagyatékban egy titkosírással lejegyzett napló vagy levelezés, hívjuk a kódfejtőket. - A legtöbb kódolt kincs a szabadkőművesek korszakából származik.
„Az Enigmával átléptek egy határt, onnantól kezdve a titkosírások már nem voltak fölfejthetők pusztán papírral-ceruzával, számítógép segítsége kellett” – utal a modern kriptográfiai módszerek origójára Vámos Hanna. A Szegedi Tudományegyetem tudományos munkatársa ugyanakkor a hagyományos kódfeltörések híve. Nem véletlenül, ugyanis kollégájával, Vadai Istvánnal együtt vizsgált és megfejtett különböző kódolású levelek, dokumentumok mind a 16–18. századi Magyarországon születtek, elsősorban diplomáciai célokból.
Ezek fölfejtéséhez pedig nem számítógép, kódtörő szoftver, hanem a régi magyar, a német és a latin nyelv és nem egységes helyesírásuk, valamint a történeti korszak beható ismerete szükséges elsősorban. Hanna – aki országos ismertségre tett szert 2013-ban egy szabadkőműves dokumentum megfejtése révén – szerint a titkos levelezések fénykorában több száz kódkulccsal kell számolni, ám ezek teljes körű leltárba vétele még várat magára. „A titkosírással íródott levelek többségének azonban egyrészt megvan a kulcsa, másrészt az aktuális csapatmozgásokon, a pénzhiányon kívül nem sok mindenről szólnak” – summázza a kurucidők fennmaradt lenyomatait a kódolvasó szakember.
Az egyes kódok megfejtésén túl – legyenek azok egyszerűbbek (sima betűcserés) vagy bonyolultabbak (homofón kulcsú: egy betűt több rejtjel is helyettesít) – leginkább a magánlevelezések, naplók egyes, titkosírással írt fejezetei tartogathatnak kultúrtörténeti meglepetéseket. „Mivel ebben a korban az iskolában is gyakoroltatják az egyszerűbb rejtjelezést, bőven akadnak a magánszféra iratai között is kódolt írások, amiket azért titkosítottak, hogy ha netán illetéktelen kézbe jutnának, akkor se legyenek olvashatóak.
Haller Gábor erdélyi főgenerális 1630 és 1645 között írt naplójában például az egyik újévi bejegyzés így szól: »Fogadtam, hogy bort nem iszom egy hónapig«, ám 13 nappal később már ezt olvashatjuk: »Eddig állottam meg a bor nem ivást«.”
A 19–20. században sem lankadt a magánlevelezések, képeslapok, diákos csínyek elbeszéléseinek, naplóknak a titkosítása (elég csak Gárdonyi Géza Tibetan grammar című, megfejtett „titkosnapló”-jára gondolni), a családi hagyatékokban lapuló, kódolt emlékiratok, levelek kulcs nélkül persze megfejthetetlenek az utódok számára. (A legkönnyebb, ha egy adott kiadású könyv oldal- és betűszámaihoz kötött a rejtjel kódolása, de csak akkor, ha ismerjük a könyvet – magyarázza Vámos Hanna –, e nélkül viszont, ha kellően hosszú a szöveg, csak számítógéppel törhetjük föl a rejtjelezést.) Sokféle módszer és praktika kell tehát a titkosírások megfejtéséhez, nem hiába keresik meg időnként történészek, örökösök a szakértőt, hogy segítségükrelegyen.
------------------------
„Nagybajomi rejtélyként” emlegették azt a több mint 200 éves, rejtjelezett iratot, amit Vámos Hanna pár perc alatt megfejtett 2011-ben. A dokumentum Pálóczi Horváth Ádám költő írását rejtette, egy általa is dekódolt szabadkőműves könyvsorozat egyik kötetét titkosította újra.
Legendás kódfejtők
Giovanni Battista Argenti és Matteo Argenti – A Vatikán két legendás kódfejtője valószínűleg a kor legfontosabb titkainak ismerője volt. Ketten együtt, egymás után több pápát is szolgáltak a 16. század végén, és gyakorlatilag nem volt olyan írás, amelyet ne tudtak volna megfejteni. A Vatikáni Kézirattárban megtalálható műveik több száz rejtjelkulcsot tartalmaznak, titkosírásfejtő kézikönyveik pedig számtalan jó tanácsot a kódfejtőknek.
David Stein – A CIA kertjében található Kryptos minden idők egyik legfurcsább szobra, alkotója, James Sanborn négy egymástól eltérő módon rejtjelezett szöveggel díszítette. Ezek közül sikerült az első hármat megfejtenie a CIA munkatársának, Steinnek, aki 8 évet, 400 munkaórát, számtalan ebédszünetet, valamint rengeteg papírt és ceruzát áldozott a rejtvénynek. Eredményeit csak akkor publikálta, amikor egy kaliforniai informatikus, James Gillogly is jelezte, hogy számítógépes program segítségével az első három kódot feltörte. A Kryptos utolsó, 97 karakteres szövege azonban lassan negyed százada megfejtetlen.
Donald és Bettye Harden – A hatvanas évek végén Amerikát a Zodiákus gyilkos tartotta rettegésben. Senki sem tudta, hogy miért öl, azt sem, hogy hol csap le, egyedül saját leveleiből derülhetett volna ki az igazság. Első rejtjeles üzeneteit végül egy középiskolai tanár és felesége fejtették meg. Abból indultak ki, hogy a „kill” (ölni) szó valamilyen módon bizonyosan szerepelni fog a szövegben. Sajnos a Zodiákus ezután kódot váltott, az újat pedig senki sem törte fel, így személyére sem derült fény.
D.-H. N.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
