Légüres térben

Spiró György fókuszába rendre a vesztes kisember kerül, akiket aztán mindig könyörtelen pontossággal és empátiával ábrázol. Nincs ez másképp most sem. Van egy nő, akit csőbe húznak, és kis híján kicsúszik lába alól a talaj. Végül azonban csak némi pénzzel s egy álommal lesz szegényebb, és a biztonságérzetét veszti el végleg. Nem marad más neki, mint csendben, megtörten tudomásul venni, itt ma már senki nem fogja megvédeni, sem jog, sem állam, sem semmiféle háló. Rá kell ébrednie teljes kiszolgáltatottságára és arra, biztonsági kötél nélkül igen nagyot lehet zuhanni. Így ha nem figyel, könnyen a lét peremére penderül.

Bár bosszankodhatnánk naivitásán, jóhiszeműségén, olyan szimpla, átlátszó az egész átvágástörténet (amire Khell Csörsz díszlete még rá is erősít: itt minden átlátszó s kétoldalt tükör), tudat alatt sejtjük, a való életben éppily könnyen vagyunk bepalizhatók (ki evvel, ki avval). S csak steril körülmények között, kívülállóként könnyű okosnak lenni.

E nő művelt, pallérozott, mégis áldozattá válhat, mert elvakítja a cél. Egyébiránt azt a réteget képviseli, amely még mindig nem szocializálódott arra, létezik mocskos, mindenkin áttaposó haszonszerzés és totális részvétlenség. Az igazi tragédia mégis a sikeres és szintén intelligens ügyvédnőé, aki az abszolút amoralitásig ég ki. Aki így győztesként is vesztes. Rezes Judit nagyszerűen érzékelteti e kettősséget. A két nő ugyanonnan indul. Spiró az értelmiségi lét rendszerváltás utáni két szélső irányát mutatja, a kapaszkodó vegetálóét, akinek a feje felett folyamatosan ott lebeg a pallos, és a győztesek világába sorolóét, aki feladja minden erkölcsi dilemmáját, kiárusítja megszerzett tudását. A feltáró vizsgálat műtőlámpaszerű fény alatt élesen megvilágítva fájó.

Zsámbéki Gábor visszafogott színészközpontú rendezése szabadon engedi működni a történetet e térben. Fullajtár Andrea az elnyűttséget, kisebbrendűség érzését hozza megrendítően, aprólékosan kidolgozva, Bányai Kelemen Barna ingatlanosa tökéletes mása a gátlástalan taposónak, Takács Kati mamája míves karakterábrázolás.

A Széljegy, ha nem is a legjelentősebb Spiró-mű, fontos dráma, mert azzal, ahogy megörökít egy társadalmi állapotot, szembesít is vele. Látleletet ad arról, egy típus miként csúszik mind szélebbre, egy szűk másik meg hogyan lesz mindennek haszonélvezője. És e sajátos, sok mindenről árulkodó csoportkép széljegyén ott ücsörgünk mi is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!