Maguknak osztják
Közel tízszeres túlárazás, torzított adatok, Chilénél is rosszabb teljesítmény – ez derül ki a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) (a Központ honlapja itt - Facebook-oldala itt - a szerk.) kutatásából, amelyben több mint 127 ezer, az Európai Unió által támogatott hazai közbeszerzést vizsgáltak egy matematikai módszerrel. A kutatóközpont 2010-ben készített volna egy háttéranyagot, ám hamar kiderült: nincs hazai közbeszerzési adatbázis, csak statisztikailag nem elemezhető szöveges adatok akadnak. „Aki az akkor működő rendszert megcsinálta a Közbeszerzési Hatóságnak, vagy nem értett hozzá, vagy direkt rontotta el. Használhatatlan volt, tele elütésekkel, szakmai hibával: például a beszerzések valutái között volt olyan is, ami már nem is létezett; az árak hol bruttóban, hol nettóban szerepeltek; a cégnevek írásmódja nem volt egységes” – magyarázza Tóth István János. A kutatás egyik szervezője úgy emlékszik: 7 év alatt sikerült létrehozni egy megtisztított, statisztikailag értelmezhető, digitalizált adatbázist. A 2009. január 1. és 2015. december 31-e közötti közbeszerzéseket vizsgálták, és arra jutottak: gyakran előfordulhatott, hogy a 30–60 millió közötti projekteket 100–299 milliósra árazták be, illetve a 300–600 millió közötti pályázatok esetében 1–2,99 milliárdért kötöttek szerződést. Mindezt az úgynevezett Benford-törvény segítségével számolták ki. A Benford-törvényt mint tudományos módszert – amit csak nagy mennyiségű adatnál lehet eredményesen alkalmazni – az USA-ban már ügyészségi vizsgálatoknál, társadalombiztosítási vagy adócsalások felderítésénél használják. A közbeszerzések esetében az árak első számjegyeinek megoszlását vizsgálták. Ugyanis, ha az árakat a piaci verseny alakítja, akkor első számjegyeik egy meghatározott megoszlást mutatnak – ez a Benford-eloszlás. Ha ettől eltérnek a számok, akkor a „természetes rendtől való eltérés” a közbeszerzések esetében túlárazásban (ez fedezi általában a korrupciót) mutatkozik meg. Megfigyelték, hogy az 1-es és 2-es számjegyek, mint első számjegyek gyakrabban, a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os számjegyek a vártnál ritkábban fordulnak elő az EU által finanszírozott közbeszerzéseknél. Ha tehát egy piaci áron 30 milliós projektet áraztak be 299 millióra, akkor közel 10-szeres, ha egy 60 millióst 100 millióra, akkor 1,7-szeres túlárazásról van szó.
A Korrupciókutató Központ Budapest elemzésében az összes hazai közbeszerzésnél még nem ugrott ki a túlárazás, ám az EU által finanszírozott pályázatok esetében már igen. Leginkább az informatikai közbeszerzéseket drágították: például egyedi szoftverek esetében, amelyeknél az árat nehéz meghatározni. A korrupciós mutató alapján megállapítható: ha nem volt verseny, tehát csak egy pályázó indult, akkor nagyobb volt a túlárazás. Az időbeli megoszlás is beszédes: a vizsgált időszak elején még szolidabban fogott a ceruza, de 2014-től az egekbe szöktek az árak, 2015-ben pedig „végképp elszaladt a ló”.
Amennyivel magasabb volt az ár, az volt a korrupció költsége. „A piaci árat nem tudjuk meghatározni, de hogy eltérnek tőle ezek a közbeszerzések, azt ki tudtuk mutatni. „A közbeszerzési szerződések nyilvántartása terén még Chile is jobban áll, ott léteznek korrekt adatbázisok, a közbeszerzési hatóság honlapjáról rendezett formában letölthetők a közbeszerzések fontosabb adatai” – állítja Tóth István János.
Aki szerint a kutatásnak két eredménye lehet. A pozitív az, ha csökken a korrupció. A negatív az, ha a magyar állam nem tesz közzé többet semmilyen információt. Ez leginkább a dél-amerikai vagy afrikai diktatúrákra jellemző.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!