A kormánynak nem a gazdagok fogyasztását, hanem a kis- és középvállalkozások beruházásait kellene támogatnia – vélekedik Mellár Tamás közgazdász. Szerinte versenyhelyzetbe kell hozni a hazai mezőgazdaságot, élelmiszeripart és a megújuló energiatermelést.
– Kormányzati sikerként, az unortodox gazdaságpolitika jóváhagyásaként értékelte a miniszterelnök a hazánkról szóló brüsszeli országjelentést, miközben más kommentárok haladékot emlegettek, esetenként arról szólva, hogy az Európai Bizottság (EB) a választások utánra tolja a túlzott deficiteljárás ügyét. Siker vagy haladék?
– Egyértelműen haladék, s annak is csak átmeneti, amennyiben jövő tavasszal térhetnek vissza a költségvetési hiány ügyére. Hogy miért épp tavasszal? Nos, addigra már kiderül, hogy a GDP-arányosan 2,5 százalékosra vélelmezett idei államháztartási hiány valóban tartható-e. Továbbá, akkor már a jövő évi deficit prognózishoz is több támpontunk lesz. Az Európai Bizottság láthatóan lebegteti a túlzott deficit eljárás ügyét. Ami annyiban indokolt, hogy a jelenleg ismert intézkedések alapján várhatóan még nem esik le a léc, de már erősen rezeg. Mindenképpen érdemes tehát kivárni, hogy a kormány által ígért intézkedések megvalósulnak- e. Emellett komoly eltérés tapasztalható a kormány és az EB növekedési prognózisa között. Jövőre az EB 0,3 százalékos növekedési potenciált lát a magyar gazdaságban, míg a Nemzetgazdasági Minisztérium 1,2-1,4 százalékkal számol. A GDP 1 százaléka pedig hatalmas különbség.
– Elképzelhető, hogy a kecskeméti Mercedes gyár termelésének felfutásában bízik a kormány.
– Az a gond ezzel, hogy bár ennek hatása valóban jelentős, s a GDP százalékában mérhető, de már jórészt beépült a számokba. Annál is inkább, mert a gyár az idei második negyedévben megkezdte működését. Ennek ellenére ebben az évben szűkül a magyar gazdaság. A kecskeméti gyár ugyanis még a kieső kapacitásokat, a gyárleépítéseket sem tudja ellensúlyozni. Nem várható tehát ettől további jelentős többlethatás. Egyszerűen hiányoznak a növekedés forrásai, és a bankadó csak még jobban fékezi a hitelezést, s ezáltal, az egész gazdaságot.
– Egy napokban megjelent elemzés szerint a régióban viszonylag stabil a bankok jelenléte, ezzel szemben Magyarországról szinte menekülnek a pénzintézetek, a forráskivonás közel fele hazánkat érinti.
– Az új európai szabályozás, a sokat emlegetett Basel III. miatt eleve szűkíteni kell a nagy bankházaknak a leánybanki forrásokat. Nálunk ehhez jön még, hogy szinte a bankszektor teljes nyereségét elvonja a kormány. Ennek köszönhetően, bár a külföldi bankok nem hagyják el az országot, egyelőre leálltak a fejlesztések és a beruházások.
– Komoly kampányt indított a kormány, hogy a lakosság minél nagyobb arányban vásároljon magyar állampapírokat, melyek infláció fölötti hozamot ígérnek. Ez jó bolt a vásárlónak, de mi ebben az üzlet az országnak?
– A kormány úgy okoskodott, hogy a devizaadósságot minél nagyobb mértékben váltja át forintadósságra, annál inkább csökken a külföldtől való függés. Így a forintárfolyam hintáztatása is enyhülhet a devizapiacon. Ez jól hangzik, ám észre kell venni, hogy a magyar állampapír vásárlása csak magas hozam mellett vonzó, ami növeli a költségvetés terheit. Lehet, persze, olyan hátsó szándék is, hogy a kifizetés már úgyis a következő kormány gondja lesz. Arról nem is szólva, hogy a forintadósságot, úgymond, el is lehet inflálni, ha csökken a pénz vásárlóereje. Az is gondot okozhat, hogy a lakossági megtakarítások a hazai bankoktól áramlanak az állampapírpiacra, vagyis összességében ettől nem enyhül a magyarországi forrásszűke.
– A külkereskedelmi többlet akár jó hír is lehetne, hiszen az export meghaladja az importot, ami végső soron kedvező folyamatokra is utalhat.
– Nem a gazdaság dübörgése eredményezi a pozitív mérleget, hiszen az export dinamikája csökkent. Más szóval, nem a versenyképességünk javult, hanem a beruházások pangása és a fogyasztás hanyatlása miatt múlja alul a behozatal a kivitelt.
– Merre kellene mozdulni ön szerint a gazdaságpolitikának?
– Komoly szerkezetváltásra lenne szükség, a hazai kkv-kat kellene átállítani, versenyhelyzetbe hozni. Elsősorban a mezőgazdaságban, az élelmiszergazdaságban és a megújuló energiatermelésben. Ehhez azonban a kormánynak a beruházásokat kellene támogatnia a fogyasztás helyett. Ráadásul, forrás is akadt volna. Gondoljuk csak meg, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadóval 500 milliárd forintot ajándékoztak a leggazdagabbaknak, fogyasztási célra. Ebből a pénzből beruházásokat is támogathattak volna. De a magánnyugdíjkasszák államosított vagyonának sem a költségvetési lyukfoltozás volt a legjobb felhasználása. Abból is szerencsésebb lett volna a hazai kis- és középvállalkozásokat helyzetbe hozni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!