Egyszemélyes uralom vagy parlamenti demokrácia – kulcsfontosságú alkotmánymódosításról szavaznak vasárnap a törökök. Igaz, Recep Tayyip Erdogan elnökségével gyakorlatilag már megvalósult az elnöki rendszer, ám ha mindezt törvénybe is iktatják, az megerősíti az egyre autokratikusabb rendszert.
Ankara főterének két pontján két kisteherautó áll, mindkettőre hangszórókat szereltek, bömböl a zene. Az egyik járművön azt olvasni: „igen”, azaz szavazz igennel a vasárnapi népszavazáson. A zene pedig egy kampánydal, ami az elnököt élteti. A refrén nem más, mint a politikus neve: Recep Tayyip Erdogan. A kocsi körül reggeltől estig buli van, az elnök hívei zászlókat lengetnek és körtáncot járnak. A másik autó mellett ugyanekkora a jókedv, ám itt a „nem” mellett kampányolnak. A zene pedig egy klasszikus török induló, ami a Törökországot a 20. század elején modernizáló Kemal Atatürknek állít emléket.
Törökország vasárnap arról tart népszavazást, erős elnöki rendszert alakítsanak-e ki. Ha a törökök többsége igennel szavaz, az bebetonozza Erdogan hatalmát. Jelenleg az elnök csak szimbolikus alak a kormányfő mellett, ám amióta 2014-ben Erdogan a miniszterelnöki székből átült az államfőibe, egyre több hatalmat összpontosít a saját kezében. Illiberális államot, autoriter rendszert épít, ahol a kritikus médiumokat elhallgattatják, politikai okokból újságírókat börtönöznek be és az igazságszolgáltatás függetlenségét is folyamatosan csorbítják. A tavaly júniusi katonai puccskísérlet óta szükségállapot van érvényben – ez még erősebben korlátozza a szabadságjogokat.
Márpedig Európa számára kulcsfontosságú, hogy Törökország merre tart. A 80 milliós ország a NATO tagja, a Közel-Kelet fontos hatalmi központja.
A csatlakozási tárgyalások ugyan megrekedtek, de Törökország európai uniós tagjelölt. Innen indult a 2015-ben Európába érkező menedékkérők többsége is, és végül az Ankara és Brüsszel közötti megállapodásnak köszönhetően csökkent le az Égei-tenger felől Európába érkezők száma. Törökországban ma is több mint hárommillió szíriai menekült él.
Biankó csekk az elnöknek
Az „igenek” győzelme a gyakorlatban sok változást nem hozna, csak jogilag is rendezné a jelenlegi helyzetet, amiben az elnök kezében összpontosul egyre több politikai erő – mondta el lapunknak Egeresi Zoltán, aki a minap tért haza Ankarából. A Külügyi és Külgazdasági Intézet Törökország-kutatója szerint az viszont fontos változás lenne, hogy az államfőnek az alkotmánymódosítás után már nem kellene kilépnie a pártjából. Feltehetően Erdogan is újra az őt támogató párt, az AKP elnöke lesz, így már annak a veszélye sem fog fennállni, hogy belülről puccsolják meg. „Sok esetben biankó csekket ad az alkotmánymódosítás az elnöknek. Rendeleteket hozhat és maga nevezheti ki például az alelnököt és minisztereket is. Törvényt nem hozhat, de nem csodálkoznék, ha aktív törvényalkotói szerepet vállalna Erdogan, hiszen a parlamentet is az ő pártja dominálja majd” – mondta Egeresi.
Az ország megosztott, a Reuters által közölt közvélemény-kutatások szerint 52-48 százalékos aránnyal az „igenek” győznek majd. Egeresi szerint ennek az egyik oka az „igen”-kampány dominanciája.
Erdogan sokezres politikai nagygyűléseket tart és még Ankara külvárosait is az „igen” szavazatra buzdító óriásplakátok borítják. „Nem” plakátot viszont látni sem lehet, erre legfeljebb kicsi, maximum A/4- es méretű falragaszok buzdítanak, amiket időről időre gondosan le is kaparnak a közterület-fenntartók.
A médiában is látványos az Erdogan-párt és az igenek dominanciája. Egy felmérés szerint március 1. és 10. között az állami tévén a kormányzó párt, az AKP 83 órányi megszólalási lehetőséget kapott. Ezenkívül a szintén AKP-s elnök, Erdogan 53 órát kapott, a párttal jelenleg szövetségben kampányoló nacionalista párt, az MHP pedig 14 és fél órát. A baloldali ellenzéknek, a CHP-nek 17 óra, a kurdoknak pedig 33 perc jutott. „Nagyon lejt a pálya az igenek felé” – foglalja össze Egeresi.
Erdogan és párttársai a kampány során egyébként nem sokat beszélnek az alkotmánymódosítás részleteiről, annak csak olyan népszerű elemeit emlegetik, mint például a választhatósági korhatár leszállítása 18 évre. „Amikor erről beszél a kampányeseményen, fejkendős kislányokra közelít a kamera, és ők látszanak a kivetítőn, Erdogan pedig azt kérdezi tőlük: készen álltok?” – idézi fel a szakértő.
Az igen kampány inkább arról szól, milyen eredményeket ért el a kormánypárt az elmúlt évtizedekben: hány felüljárót, autóutat épített és mindehhez mennyi betont kellett felhasználni. Ez egyébként eddig is bejött az AKP-nek: a párt és Erdogan is arra építi népszerűségét, hogy hatalmának első éveiben sosem látott gazdasági fellendülés volt, emelkedtek a bérek és nagyon sokat költöttek infrastruktúrafejlesztésre.
Sokat beszélnek a tavaly nyári sikertelen puccskísérletről is és rendszeresen odaszúrnak az Európai Uniónak is. A sajtó az utóbbi hetekben nagyon sokat cikkezett az Európa-ellenes retorikáról, amely megjelent a népszavazási kampányban, ám Egeresi szerint ez Törökországban a szokásos ügymenet, a politikai közbeszéd része.
Börtönbe kerültek a kurd vezetők
A „nem” szavazat hívei ezzel szemben arról beszélnek, milyen veszélyeket rejt magában, ha Erdogan még több hatalmat kap a kezébe. Ám nem is biztos, hogy az elnök belenyugodna a bukásba, hiszen hajlandó addig szavaztatni a törököket, amíg neki tetsző eredményre jutnak. Így történt ez 2015-ben is, amikor a kurdpárti HDP meglepetésszerű előretörése miatt nem lett júniusban önállóan parlamenti többsége az AKP-nek, így novemberben máris előrehozott választásokat tartottak. A kurdok megismételték a bravúrt, így egy éven belül kétszer akadályozták meg az Erdogan-féle AKP-t abban, hogy alkotmányozó többsége legyen és népszavazás nélkül létrehozza az elnöki rendszert.
Ám Erdogan idén már biztosra ment, és nem akarta, hogy a HDP és népszerű vezére, a „török Obamának” titulált Selahattin Demirtas ismét keresztbetegyen hatalmi ambícióinak. Demirtast és a párt több prominensét is letartóztatták tavaly novemberben azzal a váddal, hogy együttműködnek a kurd szeparatistákkal, a terrorszervezetté nyilvánított PKK-val.
Kollektív agybaj és félelem
„Az igenek győzelme intézményesítené Erdogan egyszemélyes uralmát. A máris súlyosan meggyengített ellenzéki hangokat pedig még könnyebb lesz árulóként megbélyegezni” – írja a Politico európai kiadásának hasábjain Sevgi Akarcesme. A már korábban Európába menekült török újságíró szerint, ha a nemek győznek, az új reményt adhat a politikai változást kívánóknak, ám „egy politikailag bizonytalan Erdogan még keményebben csapna le a kritika minden formájára”.
Akarcesme szerint hazájában máris a félelem és a „kollektív agybaj” uralkodik. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet választási megfigyelői szerint volt rá példa, hogy a „nemek” híveit megpróbálták megfélemlíteni. Az országban súlyosak a jogsértések, és a vezetést paranoia hatja át. Akarcesme cikkében felidézi: több mint 170 török újságíró van jelenleg börtönben politikai okok miatt. Április elsején egy bíróság úgy döntött, 21 újságírót szabadon kell engedni, mert nem csináltak mást, mint hogy kormánykritikus cikkeket osztottak meg a közösségi médiában. Ám a döntés után olyan nagy volt a „felháborodás” a kormánypárti médiában, hogy a bírók visszavonták a döntést. „Azon már nem is lepődött meg senki – írja a török újságíró –, hogy később magukat a bírókat is felfüggesztették.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!