Talán először tartott reagáló évértékelő beszédet Orbán Viktor – persze az, hogy a miniszterelnök ezúttal meghallotta a kritikát, nem jelenti azt, hogy egy percig is mentegetőzött volna. Sőt: a jelek szerint megértette a keleti idők szavát. Az egykori szovjet diplomácia alaptételének szokták tulajdonítani: ha az A terv csődöt mond, életbe lép a B terv – ami az A terv brutális erőltetése. Évértékelés értékelése.
Polgár-e a keményen dolgozó ember?
A konkrét szövegelemzésből nem teljesen világos, hogy akkor most megfedték-e G. Fodor Gábort, vagy sem. Emlékezetes: a Századvég megmondóembere a minap csak afféle politikai terméknek minősítette a polgári Magyarország hívószavát, olyannak, amit nem kell komolyan venni. Neki is rontott felvezetőjében Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, mondván, ők továbbra is ezt tartják vezérlő csillaguknak és remélik, ebben a miniszterelnök is megerősíti őket. Nos, maga Orbán az „okoskodó elemzőknek” szánt kiszólás kapcsán annyit mondott: ennél több önbizalmat vár egy minisztertől. Érthetjük ezt úgy is: implicit kiállt G. Fodor mellett. Igaz, magától értetődőként beszélt arról, hogy célja volt a polgári Magyarország megteremtése, ahogy ma is az, ugyanakkor beszédének nem ez adta a keretét, a polgári jelző nem telítődött semmiféle értéktartalommal. Érdekes, hogy a vitát kavaró interjúja után, még az évértékelő beszéd előtt, saját blogján G. Fodor azzal védekezett, hogy az őt kárhoztatóknak nem is vele, hanem a polgári Magyarország gondolatát kiötlő egykori kommunikációs guruval, néhai Wermer Andrással van vitájuk. Csatolta is Wermer egy korábbi interjúját, annak is azt a részét, amiben így beszélt: „mindenképpen kell egy hosszú időn át követhető, alkalmas stratégia. A polgár egy ilyen gondolat volt: polgár az, aki polgár akar lenni”. Ennek a sok évvel ezelőtti interjúnak azonban van még érdekes része, noha azt már G. Fodor nem emelte ki.
„A Fidesz ma már nem polgári párt. Sok minden, legfeljebb az is, de hát »is«-nek nem lehet lenni. Hát akkor mi? Magyar polgári szövetség, nemzeti, keresztény, polgári, az európai néppárt, a jövő szövetsége. ... Pedig a Fideszt a polgári magaslat elfoglalása emelte ki a kispárti létből, és tette vonzó, követhető, összefogó erővé és kormányképes párttá.”
Feltűnő volt ugyanakkor, hogy polgár helyett a kormányzati politika új célcsoportja a beszéd szerint a „keményen dolgozó ember”. Most hagyjuk is, hogy ezt a szlogent Orbán egy az egyben másolta a brit konzervatív párttól. Van ugyanis ennél fontosabb. A polgár – miként azt Wermer is mondta – az, aki polgár szeretne lenni. A keményen dolgozó ember pedig? Akit Orbán annak tart.
Triumfáló külpolitika
Azt, hogy érdekei a NATO-hoz és az EU-hoz kötik Magyarországot, még Orbán sem merte eltagadni. Inkább szurkálni próbálta a két szövetségi rendszert, mondván: képtelenség megállapítani: jelenleg még a válság dübörög-e a vén kontinensen vagy ez már a recessziót átvészelt, megkopott Európa. Hogy Magyarország ne rogyjon Európával együtt, szuverén magyar külpolitika kell, deklarálta. Ezért hangolta a külpolitikát külgazdaság-politikává (e ponton, nevét ki nem mondva, alaposan feldicsérte Szijjártó Pétert), és ezért épített keleti kapcsolatokat. Magyarországot szerinte a kormány visszapakolta az európai térképre. Arra nem tért ki, hogy a térképre visszakerülés egyre több nyugati konfliktust és keleti függőséget jelent. Orbán erre csak egy önironikus hasonlattal utalt, amikor azt mondta: a külpolitikában is fontos az önmérséklet, nehogy úgy járjunk, mint a Micimackóban a Tigris, aki túl sokat ugrált. A beszéd ezen részében mutatkozik meg leginkább a beszélő szándéka: hoz is meg nem is, jó magyar szokás szerint. Mert bár reagál a külpolitikát ért kritikára, az elvárt, saját táborán belül is szorgalmazott irányváltásnak jelét sem mutatta. És akkor eszünkbe juthat a vicces írás, ami számba veszi, mit mondana egy pszichiáter a Micimackó szereplőiről. A hivatkozott Tigrisről ilyeneket: „A Százholdas Pagony önjelölt kiskirályát tisztelhetjük benne… Közösségekbe beilleszkedni képtelen, a társadalom magányos számkivetettje ő, aki elszigeteltséget tettetett vidámsággal, és állandó pótcselekvésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni.”
A magyar modell
Orbán ezúttal jelző nélküli demokráciáról beszélt, de a szöveg elemzése alapján elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy visszalépett az illiberális demokrácia akarásától. A mostani beszédben folytatta azt a kísérletet, hogy az illiberális demokráciával kapcsolatos nézeteit a liberalizmusnak mind ideológiának a tagadásaként értelmezze. Pedig az más jelent, a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontását, átláthatatlan kormányzást és a hatalom leváltásának szisztematikus megnehezítését. Nem véletlenül mondta Angela Merkel is Budapesten, hogy demokráciából csak liberálisat ismer. De Orbán a beszédében nem Merkelre, hanem egyetlen külföldiként pont Erdogan török elnökre hivatkozott, márpedig ha valaki, hát a politikai szabadságjogokat szisztematikusan leépítő Erdogan az illiberalizmus maga.
Orbán előremenekül – Háború!
Bár sokáig úgy tűnt, a beszéd nagy részét kitevő győzelmi jelentés csak utal olykor a realitásokra, zárszóként Orbán ráfordult a veszprémi buktára, és simán elismerte, hogy vesztett a Fidesz. A miniszterelnök először arra gondolt, hogy több egyeztetésre, konzultációra lehet szükség, de a végső következtetése mégis az volt, hogy a kormánypárt nem harcolt eléggé, de legalábbis nem elég jól. Így riadót fújt, mondván: „A demokráciában nem létezik végső győzelem. Harcolni kell hát” – adta ki a jelszót, és máris üzent a több táborról beszélő Navracsiscs Tibor uniós biztosnak, illetve a médiaháborút hirdető Simicska Lajosnak. Jó reggelt, Magyarország! Jó reggelt, magyarok!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
