Öregszünk. A népesedéssel foglalkozó szakirodalom már évek óta ismeri a „szuperkorúság” fogalmát. Azokra az országokra, társadalmakra vonatkozik ez a kifejezés, amelyekben a teljes lakosságnak legalább 20 százaléka 65 éves vagy annál idősebb.

Ma mindössze öt ország tartozik ebbe a kategóriába: Finnország, Olaszország, Németország, Görögország és Japán. 2020-ra – Portugália, Franciaország, Bulgária, Málta, Svédország, Hollandia, Horvátország és Szlovénia csatlakozásával – 13-ra nő a szuperkorúak klubja. 2030-ig pedig 34 ország – köztük az Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Szingapúr, Korea, és ami talán a legfontosabb: Kína – csatlakozik hozzájuk. És Magyarország, ahol már ma is a népességnek majd’ ötöde 60 év feletti. (Minderről lásd ábránkat a következő oldalon.) A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2011-ben a 60 éven felüliek aránya 22,4 százalék volt.

A világ egyik legnagyobb, befektetésekkel és hitelminősítéssel foglalkozó cége, a Moody’s Investor Service nemrég publikált tanulmánya egy sor, az öregedő társadalmakkal kapcsolatos veszélyre hívta fel a figyelmet. „A példátlan ütemű öregedés a következő két évtizedben soha nem tapasztalt kihívások elé állítja a föld gazdaságát” – jelentik ki a tanulmány szerzői. A legnagyobb gond az öregedő társadalmakkal ismert: egyre kevesebben tartanak el egyre több embert. Ez a tendencia nemcsak a nyugdíjrendszereket küldi padlóra, hanem lassan, de biztosan csökkenti az érintett gazdaságok teljesítményét. Mivel egyre kevesebb lesz az aktív korú, egyre kevesebben keresnek, egyre kevesebben takarítanak meg egyre kevesebb pénzt, és persze csökkennek a befektetések is. Más szavakkal: az idősek és a gyerekek sokkal többet fogyasztanak, mint amennyit megtermelnek, ám ennek a pluszfogyasztásnak a fedezetét az egyre szűkülő aktív dolgozói réteg egyre nehezebben állítja elő. A gond nem az, hogy szüleink és nagyszüleink nem dolgoztak eleget, hanem az, hogy amíg ők elegen voltak ahhoz, hogy eltartsák az előttük lévő generációt, a maiak képtelenek erre. Egyre kevesebben házasodunk, egyre később, egyre kevesebb gyereket vállalunk, egyre tovább tanulunk, szülés helyett inkább dolgozunk, vadházasságban élünk és nem gondoskodunk szüleinkről.

Létezik egy szám, az úgynevezett reprodukciós ráta. Ez mutatja meg, hogy egy nőnek átlagosan 2,1 gyereket kell szülnie ahhoz, hogy a népesség ne csökkenjen.A világátlag ma 2,5, köszönhetően annak, hogy Afrikában, néhány kis dél-amerikai és dél-ázsiai országban ennél jóval több gyermek születik.

Csakhogy Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában, Brazíliában és újabban Ázsia legnagyobb területén mára a 2,1-es kritikus szint alatt van a mutató. Főleg az ázsiai tendenciák az aggasztóak: mivel a Föld lakosságának több mint a fele Ázsiában él, a kontinens népesedési problémái az egész világra kihatnak. Ám ahogy sok másban sem, Ázsia a demográfiai mutatókban sem mutat egységes képet. Délen még mindig viszonylag fiatal a népesség, a kelet-ázsiai országokban viszont jóval idősebb a lakosság. Ami közös: az összes országban csökken a születési ráta, és így a gyerekek aránya a népességen belül. Ez utóbbi jelenségnek eddig főként pozitív hatásai voltak: a gazdasági növekedés, az egy főre jutó GDP-mutatók látványosan emelkedtek. Most úgy tűnik, ez csak átmeneti jelenség volt, amely előrevetíti a közelgő gazdasági hanyatlást.

A politikusok és gazdasági szakemberek nem képesek visszafordítani vagy megállítani ezeket a folyamatokat. Ajánlásokat fogalmazhatnak meg, melyeket a világ kormányai vagy elfogadnak, vagy nem. Ezek közé tartozik a szabad népességmozgás (migráció) elősegítése. A fejletlenebb régiókból a fejlettebbekbe áramló fiatal munkaerő ideig-óráig képes ellensúlyozni a káros tendenciákat. A beruházások és technológiai újítások pedig hatékonyabbá teszik az elvégzett munkát. Ugyancsak az ajánlások közé tartozik a nyugdíjkorhatár kitolása és a lehetőség, hogy a gyermeket vállaló anyák mihamarabb visszatérhessenek korábbi munkahelyükre.

A politikai és gazdasági döntéshozók másik fontos feladata, hogy élhetővé tegyék az életet az idősek számára. Világszerte indulnak programok az idősek életminőségének javítására, ennek keretében magyar szakemberek igen érdekes módszert dolgoztak ki.

Preventív gerontológia – Egészségedre!, vágnánk rá automatikusan, ha valaki az öregedésre való fölkészülés folyamatára kívánná fölhívni a figyelmünket e szakkifejezéssel. S jókívánságunkkal nem is járnánk messze az igazságtól, bár nem teljesen fednénk le azt, hiszen az öregedéssel járó kikerülhetetlen biológiai változások ellensúlyozására az egészség megőrzése csak az egyik tényező. A nyugdíjas kor elérésével ugyanis súlyosbodik a pszichés terhelés is, sokan az úgynevezett nyugdíjas szindróma bénító hatása alá kerülnek: feleslegesnek érzik magukat, ha nem tudják folytatni addigi tevékenységüket, s nem találnak újabbakat. Az esetek többségében pedig – s ez a jövőben is így lesz – egyedül maradnak: társuk csupán a magány és a depresszió. Mindezt a társas aktivitás (kortárs csoportok, klubok, kirándulások, művészeti tevékenység, időskori továbbtanulás stb.) pozitívan képes befolyásolni. A Nyugdíjasok Országos Szövetségének a héten zajlott konferenciáján dr. Boga Bálint nyugalmazott főorvos, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság korábbi elnöke előadásában éppen ezért a legfontosabbnak a fizikai és szellemi aktivitás folyamatosságát említette. És erre már középkorúként érdemes fölkészülni!

Frissíts szellemileg!

De 30 vagy 40 évesen ki gondol még az öregségre, hogy mit is kezd majd nyugdíjas éveivel? Meg is kell ám azt érni! – halljuk a jól ismert szlogent. Nos, dr. Meskó Bertalan, akit csak „Dr. Twitter”-nek szólítanak az internet nemzetközi vizein, a személyre szabott genetikus orvoslás szakértője angolul most megjelent könyvében (To Guide to the Future of Medicine; „Útikalauz az orvoslás jövőjéhez”) már 29 évesen amellett teszi le a voksát, hogy fiatalon érdemes elkezdeni a mentális egészségmegőrzést.

Ő például mindennap 5 percet szán a kognitív képességeit tesztelő, frissítő szellemes-szórakoztató számítógépes játékokkal való foglalatoskodásra. S pont egy jövőkutatónak ne hinnénk?

Persze nincs új a nap alatt, hiszen a korszerű infokommunikációs rendszerek (számítógép, világháló) összekapcsolása az orvostudománnyal már nem egy esetben bizonyították, hogy képesek az időskorral és az azzal járó betegségekkel birkózó embereken segíteni. Talán nem mindenki előtt ismeretlen Eric Dishman, az oregoni Intel laboratóriumaiban munkálkodó antropológus neve, aki elsősorban a korral járó feledékenységből (demencia) származó gondok megoldására fejlesztett ki különféle, a betegellátásban előremutató technológiákat, például az úgynevezett „varázsszőnyeget”.

A szőnyeg – a konyha- vagy fürdőszobapadlóra leterítve – szenzorai révén, melyek egy számítógéphez csatlakoznak, adatokat gyűjt a páciensről.

Ha az adatok alapján valami változást észlel a megszokotthoz képest, azt egyfajta eltérő viselkedésmintához köti, és adott esetben riaszthatja a mentőket, az orvost (pl. testsúlyváltozás, bicegés, vagy a hiányzó bejövő adatok alapján).

Nagyon komoly játékok

Hasonló kísérleti programok fejlesztéséért felelős itthon dr. Hanák Péter, a BME Egészségipari Mérnöki Tudásközpont elnöke, aki munkatársaival korábban egyedül élő beteg vagy idős emberek mindennapi életvitelének követéséből származó adatok földolgozásával kívánt a beteg- és idősellátás segítségére sietni.

Jelenleg az Európai Unió egyes tagországai által finanszírozott úgynevezett AAL (Ambient Assisted Living; infokommunikációs eszközökkel segített életvitel) programja keretében koordinál egy M3W elnevezésű projektet, amelynek az idős emberek aktívan tartásának elősegítése a célja.

Az M3W első látásra játéknak tűnik. Merthogy az is: logikai számítógépes játékokkal, jelenleg szám szerint 25- tel méri föl a kognitív képességeinket, tárolja a velük töltött időt, az eredményeinket, s minél többször játszunk velük, annál inkább képes a statisztikai adatainkból szellemi állapotunk esetleges romlására következtetni. Ez a játék nagyon is komoly: az időskori idegrendszeri problémák közül a demencia, azaz a kóros szellemi hanyatlás csak Európában több mint 6 millió embert érint, és ezeknek az embertársainknak (családtagjainknak) az ellátása, ápolása hatalmas költséggel jár és fog járni a jövőben. Ráadásul a szakemberek állítása szerint, mire a betegek többsége eljut az orvoshoz, már a demencia korai fázisán is túl vannak, sem ők, sem rokonaik nem vették észre a „belassulást”. Nem véletlen tehát, hogy rá szeretnének szoktatni bennünket a játékokra – a minél előbbi visszajelzés érdekében.

„Azért indultunk el a játékok irányába, mert muszáj az embereket szórakoztatni; csak azért, hogy ők 20 vagy 50 év múlva egészségesebbek legyenek, ma még nem tesznek meg semmit – mondja Hanák Péter. – Pedig egyáltalán nem mindegy, milyen szellemi állapotban érjük meg a 70 és 80 éves korunkat.”

De milyenek is pontosan ezek a játékok? Olyanok, mint egy-egy szűrő: a különféle kognitív képességek (figyelem, emlékezet, nyelvi készség stb.) alapján tesztelik a memóriánkat és egyéb agyi funkcióinkat. „Azt szeretnénk fölismerni, hogy valakinek, aki pár hónapig-évig jól teljesít ezekben a feladatokban, mikor kezd el romlani az állapota, még mielőtt a család vagy önmaga észrevenné” – hívja föl a figyelmet az informatikus mérnök.

A szándék komolyságát erősíti meg dr. Csukly Gábor pszichiáter, a projekt tudományos vezetője is, aki a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján is a számítógép elé ülteti pácienseit. „Az otthoni, önállóan végezhető szűrés mellett a klinikán különféle vizsgálatokat is végzünk a pácienseken (MR, EEG, hagyományos pszichológiai-pszichiátriai tesztek) ezekkel párhuzamosan, majd az adatok kiértékelésével már bizton megállapíthattuk: egyenes összefüggés áll fönn a játékokban nyújtott teljesítmény és az agyi elváltozások között. Ha valaki több időt töltött a játékok megoldását keresve, annak a hipokampusz-térfogatában is csökkenés mutatkozott, ami korai fázisú demenciát jelez.” Csukly doktor mondott azonban pár vigasztaló adatot is. Az Egyesült Államokban egy kutatásban csaknem ötszáz 75 év fölötti embert vizsgáltak 5 éven keresztül, s bár 25%- uk demens állapotba került, azok, akik aktív szellemi tevékenységet végeztek, elkerülhették ezt a betegséget.

A többnyelvű játékos honlapra vagy a klinikai tesztekre éppen ezért is érdemes regisztrálni: a korai fölismerés mellett kognitív tréningnek is kiváló, azaz esélyt ad arra, hogy a demencia kitolódik, javulás tapasztalható a szellemi frissesség tekintetében. (Ennek a vizsgálatnak az eredményei még egy évig váratnak magukra.) Mivel a szellemi képességeinket karbantartó eszközök az agyunk plaszticitására építenek, vagyis arra, hogy a több milliárd idegsejt életfogytiglan állandóan megújul – ha képesek vagyunk beindítani a megújhodást, jelentősen javíthatunk megnövekedett időskori élettartamunk minőségén.

Dr. Letoha Tamás kutatóorvos-vállalkozó az Alzheimer-kór elleni küzdelemben végzett munkájáért cégével tavaly megnyerte a Példakép Alapítvány 5 milliós fődíját. A kutatóról és teljesítményéről készített portrénkat itt olvashatja: "Példakép a felejtés ellen"

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!