A pökhendi gazdaságpolitika, amit unortodoxnak becéznek kormánykörökben, jó eséllyel olyan kátyúba kormányozza az országot, ahol már hatástalanok a hagyományos jegybanki eszközök. Ennyiben tehát okafogyottá válhat a Monetáris Tanács kormányzati megszállása, mert édes mindegy lesz, hogy éppen ki, kinek a strómanjaként szavaz majd az irányadó kamatról.
Gumicsontnak hat a legfrissebb ellenzéki sóhaj, hogy vajon meddig tarthat ki, úgymond arcvesztés nélkül a Monetáris Tanács három jegybankár tagja, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és két alelnöke, ha a kormány által delegált négy külsős tag sorra leszavazza a szakmai érveket, s rendre visszaél szavazati erőfölényével. Szögezzük le gyorsan, a jegybankár olyan, mint a katona, akkor is a posztján a helye, ha éppen komoly nehézségei támadnak. A Monetáris Tanács kormánytöbbség általi megszállása ugyan valóban új elem, de azt azért ne gondoljuk, hogy az elmúlt két évben annyira könnyű helyzetben lettek volna az inflációs célért felelő jegybanki vezetők, miközben az unortodox költségvetés szinte gerjesztette az árhullámokat. Szóval, a jegybank nem az a hely, ahol tág tere lenne a sirámoknak.
Más kérdés, hogy a hazai és külföldi elemzők csak a fejüket csóválták azon, hogy a kormány által megszállt Monetáris Tanács épp akkor csökkenti két egymást követő alkalommal az alapkamatot, amikor a jegybanki elemzések szerint még a korábbi kamatszint mellett is csak a következő kormányzati ciklusban lehetne megfékezni az inflációt. Az alacsonyabb kamat ugyanis pont azt jelenti, hogy kevésbé érdemes itthon forintot megtakarítani, a devizapiacon pedig forintot vásárolni, mint korábban, emiatt a forint gyengül, s az árak bizony megemelkednek. Hogy mit kapunk az emelkedő inflációért és a pénzrontásért cserébe? Nos, a kierőltetett kamatvágásnak az adhatna értelmet, ha az alacsonyabb kamat megkönnyítené a vállalkozások és a lakosság hitelhez jutását és ezáltal élénkülne a gazdaság. Magyarán, jó esetben gazdasági növekedést kapnánk a magasabb inflációért. Kár, hogy a mostani válság egy nagyon rossz eset. A hitelpiac ugyanis nem a magas kamatszint, hanem a forrásszűke miatt van kiszáradva. A külföldi források drágák a magyar bankok számára, míg itthon nagyon alacsony a megtakarítási hajlandóság. Az előbbit az erősebb forint, az utóbbit a magasabb kamat segítené, ám most épp kamatcsökkentési periódusba rántottak minket a kormányzati növekedési álmok.
A lassan kibontakozó stagfláció, ami az infláció és a stagnálás, vagyis az emelkedő árak mellett halódó gazdaság frappáns közgazdasági elnevezése, hamarosan okafogyottá teszi a Monetáris Tanács elfoglalását. A stagfláció ugyanis hatástalanítja a jegybanki eszközöket, melyek igazából akkor működnek, ha az inflációt a felpörgő gazdaság gerjeszti, vagyis a lázas konjunktúra mellékhatásaként kúszik fel a mutató. Ezért amennyiben a stagflációs kátyúba kormányozza az országot az unortodox gazdaságpolitika, akkor hosszú évekig teljesen mindegy lesz majd, hogy éppen ki, kinek a strómanjaként szavaz az irányadó kamatról. A hetvenes évek Amerikája vagy a kilencvenes évek Magyarországa szolgáltat analógiát. A tengerentúlon bő évtizednyi kínlódás és egy technológiai forradalom kellett, hogy kikecmeregjen az Egyesült Államok az olajárrobbanás nyomán kialakult stagflációból. Míg a rendszerváltás kori Magyarországot a soha korábban nem tapasztalt tőkebeáramlás és a bővülő európai piac által gerjesztett konjunktúra rántotta ki a gödörből. Ezzel szemben most éppen elszivárog a tőke az országból, az egész kontinens recesszióba csúszott, s egyelőre az újabb technológiaváltásnak sem mutatkoznak a jelei.
Nem a jegybank elemzéseire, inkább a kormány iránymutatásaira alapozzák döntéseiket a Monetáris Tanács kormány által delegált tagjai – derül ki az origo írásából. A négy külső tag egyes információk szerint azzal is megpróbálkozott már, hogy átírja a jegybanki szakértők költségvetésről készített elemzését. A tanács üléseinek lefolyását megismerő, neve elhallgatását kérő forrás azt mondta, hogy az ülésen részt vevő minisztériumi tisztségviselő egy papírt vett elő, és felolvasta, lényegében kijelölve az irányt, hogy a kormány szerint mit kellene hogy tegyen a tanács a kamattal. Szintén egy neve elhallgatását kérő, az ülésen nem részt vevő, de az ott történteket ismerő forrás mesélt el egy olyan esetet, amikor a külső tagok az ülés közben telefonos segítséget kértek. Az eset még tavaly történt, a Monetáris Tanács külsős tagjai az egyszer már letárgyalt, szavazással lezárt napirendi pontot újra akarták nyittatni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!