Régen tollal tömték a párnákat, manapság egész dunyhákat tölthetnek meg a ropogós bankjegyek. Legalábbis erre utal, hogy az 570 milliárd forintot kitevő devizahitel-végtörlesztés egynegyedére (vagy ha a 194 milliárd forintnyi hitelforrást is hozzászámítjuk, akkor egyötödére) nem ad magyarázatot semmiféle statisztika és kimutatás. A 160 ezer végtörlesztő valahonnan előkapart összesen 150 milliárdnyi(!) kimutathatatlan forintot. De honnan? Ennek a pénznek a forrására sem a Magyar Nemzeti Bank, sem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem talál magyarázatot. Ez a 150 milliárd sokat mondó adat. Egy pénzügyi elemző la­­punk­­nak úgy fogalmazott: elborzasztó szám ez, pontosabban a kormánynak el kellene borzadnia attól, hogy eddigi és a jövőben várható teljesítménye szinte már háborús készülődést vált ki az emberekből.

A végtörlesztők közül persze azok vannak többségben, akik egyéni, vagy családjuk megtakarításaiból, esetleg ingatlanjaik, értéktárgyaik eladásából vásárolták ki magukat a hitelcsapdából. Az ő költéseik szerepelnek a statisztikai, pénzügyi számsorokban. Ezekből derül ki, hogy a 160 ezer végtörlesztőre fejenként 3,5 millió olyan visszafizetett forint jut, amelynek a forrása kimutatható. De ez a 150 milliárd, ez hibádzik, vagyis a végtörlesztők fejenként 925 ezer forintot szedtek el „biztos helyről”. És ez a biztos hely nem a magyar bankrendszer.

Aligha magyarázhatunk ekkora forrás nélküli összeget azzal, hogy Magyarországon régóta ezer sebből vérzik a statisztikai számítás. Ma­­gyarán azt se nagyon tudjuk, hogy pontosan mennyi a nemzeti össztermékünk. Honnan tudnánk akkor, hogy mekkora a feketegazdaság mérete? Van erre, persze egy régi jó statisztikus egyszeregy, hogy tudniillik a fogyasztásból vonjuk le a legálisan szerzett jövedelmeket és a különbségből megkapjuk a feketén szerzett jövedelmeket. Csakhogy a jövedelem nem csapódik le teljes mértékben a fogyasztásban, pláne nem a hazai fogyasztásban, így aztán ez a módszer sem mond igazán sokat. – Nem tévednek nagyot azok, akik a hazai feketegazdaságban keresik ennek a pénznek a forrását, de azért fogalmazzunk egy fokkal árnyaltabban: ez a forrás nem feltétlenül illegális, és a pénz egy része talán nem is volt eltitkolt jövedelem – mondja Kopik Tamás, a GKI Gazdaságkutató Zrt. pénzügyi elemzésekért, a végtörlesztéssel kapcsolatos kutatásokért is felelős ügyvezetője. Szerinte szóba jöhetnek olyan források, amelyek a háztartási statisztikában egyáltalán nem, és a banki kimutatásokban is csak részben jelennek meg. Például ilyenek a különböző vállalkozásokban lévő pénzek. – Banki kapcsolatainktól tudjuk, hogy a legtöbb kis- és mikro­vállalkozás-tulajdonos tavaly kivett a cégéből szinte minden pénzt, amit csak tudott. Ez nem feketejövedelem, de persze kérdéses, hogy milyen cég, milyen vállalkozás, milyen pénze került ki onnan – mondta a szakértő. Az is tudható, hogy az üzletrészek tekintetében is csökkenést regisztráltak, hozzávetőlegesen 12 milliárdnyit. Ennél azonban sokkal több lehet, ami vállalatok házi pénztárában van, és a nemzeti bank adatai között nem is jelenik meg, csak a vállalati mérlegekben. Mindenesetre okkal feltételezhető, hogy a végtörlesztés egyik forrása a vállalati jövedelemkivonás volt, ami szürkejövedelemnek számít: nem munkabér, de azért legalább számlával ellentételezett, így kerülhet át az ilyen pénz a háztartások vagyonába.

A másik jelentősebb forrás a külföldről hazahozott jövedelmeké lehet. Az sem véletlen, hogy immár évek óta hosszított nyitva tartással és magyar nyelvű ügyintézéssel készülnek nemzeti ünnepeinkre a határon túli bankok. Különösen így van ez, amióta a kormány einstandolta az ország magánnyugdíj-megtakarításait. Ki vállalja ma azt a politikai kockázatot, hogy teljes egészében itthon – főleg hazai bankbetétben – tartsa a nehezen megkeresett pénzét? Ráadásul forintban, amikor szabadon válthat eurót, dollárt, svájci frankot, norvég koronát, vagy vehet aranyat, ezüstöt. A statisztika, persze, az itthon lévő pénzeket akkor sem látja, ha azok mondjuk határon átnyúló pénzügyi szolgáltatók trezorjaiban pihennek. Fizikailag itt, de hivatalosan mégsem – online pénzkezeléssel, akár hetente devizanemet váltva.

Ezekről az összegekről ismét csak nehéz megmondani, hogy mennyire legális az eredetük, így a szakértő szerint ugyancsak a szürkegazdaságba sorolhatók. Lehet közöttük olyan pénz, amit az illető külföldön keresett, ha vállalkozó, akkor talán az ottani cégében tartott. És lehet, hogy akár tisztességgel adózott hazai jövedelem, tiszta megtakarítás áll mögötte, csak éppen a kormányváltás utáni bizonytalanság, a forint mélyrepülése idején külföldre menekített milliókból szivárgott vissza. Az ilyen összegeknek a mozgását – sem a kivitelét, sem a hazahozatalát – nem „látta” a hivatalos statisztika, mert nem jelentették be, akik, mondjuk, a határhoz közeli osztrák bankokba vitték át a valutájukat, azután hazahozták és visszaváltották akár egy utcai pénzváltónál forintra. Erre utal, hogy a hazai bankokban a lakossági valutaállomány a negyedik negyedévben és forintban számolva korábbi szinten maradt, pedig az árfolyamok alakulása miatt elvileg százmilliárddal növekednie kellett volna. És forrásként nyilván szerepet játszanak a statisztikákban ugyancsak meg nem jelenő – mert bejelentésre nem kötelezett – hozzátartozói kölcsönök is, amikor valaki a rokonának, barátjának ad kamatmentesen pénzt, hogy kisegítse, vagy éppen azért, mert szüksége van a korábban kölcsönzött összegre, most a végtörlesztéshez visszakéri. Ezek a pénzmozgások nem járnak banki átutalással. Más kérdés persze, hogy az így adott vagy visszakapott kölcsönnek mennyire volt legális az eredete.

Elvileg még az sem kizárt, véli a kutató, hogy csupán a szürkegazdaságból összejöjjön a végtörlesztési forrásokból eleddig hiányzó 150 milliárd forint. De valószínűnek sem tartja, hogy csak ebből származna. Sőt! – A feketegazdaságban sokkal nagyobb tartalékok voltak és nyilván vannak is még. És az pontosan azért fekete, mert abba semmiféle statisztika nem lát bele. Köztudott, hogy a gazdaság egyes ágazataiban – ilyen a lakossági szolgáltatás, a vendéglátás, az építőipar és az egészségügy is – hatalmas összegek cserélnek gazdát számla nélkül, és az is, hogy még az árukról sem adnak-kérnek mindig mindenütt számlát. Így a végtörlesztésre szánt összegek is keletkezhettek például műtárgyak eladásából, ha ez számla nélkül történik, az sem válik kimutathatóvá. Az így keletkezett illegális jövedelmeket, a „fekete pénzeket” természetesen nem vallják be, nem teszik be a bankszámlájukra a feketegazdaság szereplői, hiszen akkor az adóhatóság elől nem titkolhatnák el. Ahogyan a bűnözésből, korrupcióból vagy akár a maffiajellegű zsarolásokból származó jövedelmek is titokban maradnak mindaddig, míg az illető le nem bukik. Ezért azután nagyon is reálisan hangzik az: amikor ellenőrzés nélkül lehet ilyen pénzeket tisztára mosni, például mert a végtörlesztésnél nem vizsgálják az eredetüket, akkor bizony előkerülnek a rejtekhelyükről, a matracból, az otthoni trezorból, netán a ciprusi vagy a Kajmán-szigeteki számláról, amiről nem is tud az adóhatóság.

Némi erőlködés árán pozitívan is értékelhetnénk a végtörlesztési fejleményeket, hogy tudniillik, ennyit fehéredett a gazdaság. Ám, ha arra gondolunk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa lehet, akkor mégis az a valószínűbb lehetőség, hogy az elmúlt két év elképesztő szürkülést és feketedést eredményezett a magyar gazdaságban. Akik pedig ebből nyerészkedtek, azok nyertesei lehettek a végtörlesztésnek is.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!