Megúszóbajnokság - Mi lesz ebből? Egy hét múlva választás

Az úgy kezdődött, hogy 2009 novemberének végén a szocialista vezérkar akkori tagjai szétsuttogták a sajtóban, hogy Mesterházy Attilára rátolták a miniszterelnökjelöltséget, és remek lesz rányomni a bukás felelősségét. A mondás másodlagos jelentése: 2010-ben a szocialista prominensek egyike sem akart a vágóhídra menni. Mesterházyt a legkisebb rosszként emelték jelölti pajzsra. Az üzenet kibukott: a baloldal a megúszásra, a túl- és megélésre játszik, a jelen helyzetre koncentrál. Ám a történet úgy folytatódott, hogy Mesterházy „lefalaztatta” elnöki titkárságát, így az irodája előterében előszobázók egy tolóajtóval és egy paravánfallal nézhettek farkasszemet, a vezetőt nem láthatták munka közben. Az üzenet itt sem titok: a baloldal befelé fordul (háttal a választóknak), csak a belső pozícióharcok megnyerésére összpontosít. Ennek példája, amikor Gyurcsány Ferencet Mesterházy szinte kilökte a pártból, megágyazva a DK-nak.

Aztán a DK mellett megjelent egy Facebook-profilból és pár tömegtüntetésből kinőtt mozgalom (Milla), aminek Bajnai Gordon nekivetette a hátát és új pártot alapított, az Együttet. A nevében középre tartó erő azonban – ahogy a DK is – nem hatotta meg a társadalmat, hidegen hagyta a bizonytalanokat, hamar egyértelművé vált, hogy nem új szavazóbázist építenek a balpártok, hanem egymás támogatóit (az MSZP-jét) próbálják elhappolni. Másodlagos jelentés: megindult a kölcsönös szalámizás.

A helyzet pedig fokozódott: az országgyűlési választások előtt az MSZP, a DK és az Együtt-PM szétzsarolta egymást, és még csak a sorok között sem kellett olvasni ahhoz, hogy kiderüljön: a pozíció számít és semmi más. A balpártok beledugták fejüket a balhomokjukba, és lakossági fórumuk véleményét tekintették országos közhangulatnak. Így esett, hogy az MSZP pártigazgatója április 6., kora délutánra összehívta a pártközpont munkatársait kis győzelmi vigasságra. Nem csoda, hogy sem a szocialisták, sem a többiek nem készítették fel tagságukat a buktára. Így összezuhant a támogatói kör. Ám ezt túlélte az MSZP-s vezérkar, ugyanis Mesterházy jól alkudott, így a szocialisták – támogatottságukhoz képest – felülreprezentáltak voltak a parlamentben.

Az egész egyre durvább lett, mivel a választási eredményeken fellelkesedő DK és Együtt megnyomta az EP-kampányt, az MSZP viszont elbagatellizálta. Nincs belpolitikai hozadéka, mondta az egyik vezérkari tag, és nyomban azt vázolta a május elsejei vurstli közepén, hogy a most elbukott választókerületeket miképp hozzák vissza az önkormányzati választásokon. Így az MSZP sokkot kapott, amikor kiderült, hogy ugyanannyi EP-képviselőt küldhet Brüsszelbe, mint Gyurcsány pártja. A szocialista elnökségnek mennie kellett. Ráadásul az EP-választás felforgatta a balos erőviszonyokat, ezután mindenki egy 25 százalékos részvételű voksolásra hivatkozott. A baloldal képzelt támogatás alapján akarta újrarendezni magát. Az EP-választások nagy csapása átforgatta a pártelitet. A vezető egy másodvonalas ember lett, a vezérkart pedig harmad- és nyolcadvonalas politikusokkal töltötték fel. Az Együtt esetében – Bajnai Gordon távozása után – többé-kevésbé ugyanez a helyzet, az alapítók közül csak Juhász Péter és Szigetvári Viktor maradt. A DK pedig egy emberre épül: Gyurcsány Ferencre. Azaz a balpártok önként üzenik azt, hogy a vezetőtestületeikbe való bekerüléshez nincs szükség a választók által elismert politikai teljesítményre.

Ez pedig azt jelenti, már senki sem hiszi el, hogy a baloldali ellenzék rendelkezik a kormányzás képességével, s bármilyen alternatívát kínálna egy Orbán utáni világban. És ezt a percepciót naponta erősítik a balpártok. Miután sokhetes kemény küzdelemmel az Együtt belobbizta főpolgármester-jelöltnek Falus Ferencet, alig két héttel a választások előtt vissza is hívta, és – a DK-val karöltve – a konzervatív Bokros Lajost nevezte meg jelöltjeként. Nem akármilyen paródia ez: az Együtt mindent megtett, hogy Tarlós kihívójává alakítsa Falust, noha a volt főpolgármester-jelölt bevallása szerint nyúlfarknyi szövegeket sem képes megtanulni. És még a balosnak mondott médiaközeg egyik orgánuma, az atv.hu is jelezte: nem tudja Falust (a szocialista Horváth Csabát sem) támogatni, de Bokros vagy Magyar György ügyvéd mögé szívesen besorolna. Az már csak hab a tortán, hogy tévépiaci pletykák szerint az RTL Klub is hajlandó lett volna részt venni egy érdemi balos jelölt „megépítésében”, de Falus nem ütötte meg a mércéjüket.

Az Együtt ráadásul komoly kockázatot vállalt be: két embere (az V. kerület élére pályázó Juhász Péter és Falus) juthatott volna be a fővárosi közgyűlésbe kompenzációs listán, ha ez nem sikerül, az Együtt eltűnhet. A PM meg is ragadta a lehetőséget, hogy távolodjon, s forrásaink szerint az csak fedőszöveg, még ha igaz is, hogy Bokros nem képviseli a zöld és a baloldali értékeket. Ám a PM csak akkor építhet bázist Budapesten, ha Karácsony Gergely elhozza Zuglót. Ahol azért a szocialisták meghatározóbbak. És a többi kerületben újrázni vágyó szocialista polgármesterek sem szeretnének Bokrossal parádézni.

Az MSZP elnöksége ki is mondta, nem szereti Bokrost: nem tartják baloldalinak, és nem tűrhetik, hogy miután főpolgármester-jelöltjüket (Horváth Csabát) visszahívták, a DK és az Együtt saját privilégiumának tekintse az aspiráns kiválasztását. A budapesti szocialisták viszont alkalmasnak tekintik Bokrost – leginkább egy belvillongás miatt. A budapesti elnök megválasztásán csekély többséggel befutó Kunhalmi Ágnes ugyanis attól tart, hogy miután ő erőltette át Falust, rajta verik le a port, így Bokros támogatásával előremenekül: ha a „bajuszpárt” első embere tisztesen megszorítja Tarlóst, akkor helyesnek bizonyul a stratégiája.

Hogy a perlekedésből mi lesz, lehetetlen megjósolni. Jövő vasárnap már voksolni kell. Az azonban biztos: a baloldalon kezdődik minden elölről.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!