A karaktergyilkosságoknak csak a tempója változott az ókor óta, az a tétel viszont örök, hogy minél durvábbat mondasz, annál sikeresebb leszel a politikában – interjú Eric Shiraev amerikai politológusprofesszorral, a karaktergyilkosságok kutatójával.
– Írt róla pár könyvet, de van-e rövid válasza arra, hogy mit nevezünk karaktergyilkosságnak?
– Valaki jó hírnevének a szándékos megsemmisítését. Ha mondjuk Z. egyetemi tanár magánéletéről ronda dolgokat raknak fel a netre, az a tudományos karrierjére is visszaüt, attól függetlenül, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Gonoszság és brutalitás, ez a karaktergyilkosság lényege. De fontos tudni: az emberek többsége nem foglalkozik a karaktergyilkosságokkal. Ha amúgy is a jelöltre szavaznának, nem érdekli őket, mit mondanak a kedvencükről.
– Akkor mire jó az egész?
– A bizonytalan szavazókat lehet vele befolyásolni, márpedig a demokratikus politika kiélezett versenyhelyzeteiben ők döntik el a választást. A kutatások szerint a legundorítóbb hazugságok is felkeltik az emberek legalább 10 százalékának az érdeklődéseket. Úgy mérik, hogy 3–10 százaléknyi választó például annak hallatán, hogy X alkoholista, Y.-ra voksol.
– A történelem során változtak a karaktergyilkosságok?
– Nem igazán. Marie Antoinette francia királynéról mindenki azt hiszi, hogy az országot sújtó kenyérhiány hallatán megkérdezi: miért nem eszik akkor a nép kalácsot? A történészek szerint ez nem igaz. De nagyon passzolt a forradalom politikai céljaihoz, hiszen azt mutatta, az elit mennyire ostoba és arrogáns. De ugyanígy iktatták ki a korai szovjet időkben is a rendszer ellenségeit, vagyis pontosabban azokat, akik Sztálin útjában álltak. Az ókori Rómától napjainkig vizsgálva különböző eseteket arra jutottunk, hogy a mai karaktergyilkosságok csak abban térnek el a történelmi példáktól, hogy az internet és a közösségi média segítségével a rágalmak sokkal gyorsabban terjednek. Ezért ma az akcióknak folyamatosnak és minden eddiginél brutálisabbnak kell lenniük ahhoz, hogy célt érjenek.
– Van különbség a karaktergyilkosság és a negatív kampány között?
– Bizonyos jellemzőik megegyeznek. De a negatív kampány inkább ügyekre, politikaterületekre koncentrál. A karaktergyilkosságnál a személyiségen van a lényeg. Mint mikor Donald Trump republikánus elnökjelölt-aspriánsról azt mondta riválisa, Marco Rubio, hogy túl kicsik a kezei, ezzel a férfiasságát kérdőjelezte meg, Trump viszont Rubio testmagasságával élcelődött, mondván, aki nem igazi férfi, csak egy gyerek, az éppen Rubio.
– Mi kell egy sikeres karaktergyilkossághoz?
– A politikában minden a szavazatszerzésről szól. Ha egy teljesen ismeretlen jelölt vagyok, és elkezdek egy jól ismert személyiséget támadni, akkor a választók egy részének felkeltem az érdeklődését. Még ha hazudok is, többen látogatják meg a honlapomat vagy a Facebook-oldalamat. Pontosan erre van szükségem. Trumpot, mielőtt beszállt az elnökjelölti versenybe, csak egy tévéshow házigazdájaként és milliomosként ismerték. Aztán nagyon durván elkezdte támadni Barack Obamát és a demokratákat. És tessék, most ő a befutó. Egy új jelenség tanúi lehetünk. Korábban nem volt esélye annak, aki túl sarkosan fogalmazott. Most ez megváltozhat.
– Kik vannak leginkább kiszolgáltatva a támadásoknak?
– A sikeres nők. A kutatásainkból kiderül, hogy a nők elleni rágalomhadjáratok mindig gonoszabbak és keményebbek – és rendre hatásosabbak is. Ha egy sikeres politikus vagy üzletasszony ráadásul szép is, akkor biztosan azzal fogják vádolni, hogy könnyűvérű. Ha nem különösebben vonzó a kinézete, akkor banyának tartják, ha határozott és kemény, akkor az ellenfelei azt mondják majd rá, hogy nincs benne semmi nőies, egy kékharisnya.
– Hogy lehet védekezni a karaktergyilkossági kísérletek ellen?
– Vagy úgy, hogy nem veszünk tudomást a vádaskodásról. Vagy ellentámadással. Persze minden a körülményektől függ, hiszen ha nem foglalkozunk a támadással, az emberek azt hihetik, valamit rejtegetünk. Ha visszavágunk, akkor meg azt gondolhatják, nagyon félünk. A józan érvelés viszont rendszerint nem segít. Például azt mondják rólam, hogy drogfüggő vagyok. Elkezdem részletezni, hogy ez nem igaz, csak gyógyszert szedek időnként, és azt is az orvosom tanácsára. Az emberek ebből azt a következtetést vonják le, hogy nahát, orvoshoz is jár, gyógyszert is szed, mégis van valami gond vele. Helyette el kell ismerni a támadás tényét, majd témát váltani: „drogfüggőséggel vádolnak, szerintem ez egy nagyon súlyos probléma, de én mindig is tettem azért, hogy a szenvedélybetegek megfelelő ellátást kapjanak, és így tovább”.
– Tehát a vád igazságtartalma nem függ össze annak sikerességével?
– Nem igazán. A célkeresztbe került politikus személyiségétől függ. Nekünk van egy listánk, ami az amerikai politikában gyengítő tényezőket tartalmaz. Ha valaki az USA-ban úgy kezd politikai karrierbe, hogy bevándorló gyökerei vannak, biztosan fel fog jönni, hogy ő nem is amerikai, hiába állampolgár. Ha elvált, legyen férfi vagy nő, felhánytorgatják neki. A vallást is biztosan előszedik, függetlenül attól, hogy muszlim, katolikus vagy zsidó-e a jelölt. Ha gazdag családból jön, az a baj. Ha szerény körülmények közül, akkor az. Az USA-ban még az is számít, hogy milyen márkájú autónk van. Hm, Volkswagent vezet, és szenátor akar lenni?
– Önnek milyen autója van?
– Európai. Nem is mernék politikai pályára lépni Amerikában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
