Azonnali minisztériumi vizsgálat indult és az ombudsmani hivatal munkatársa is helyszíni szemlét tartott cikkünk nyomán a Reménysugár Habilitációs Intézetben.
Emlékezetes: a múlt héten az otthon szomszédságában lakók, volt dolgozók és ottani ápoltak hozzátartozóinak nyilatkozata alapján adtunk hírt arról, hogy a XXII. kerületi intézményben bántalmazzák és megalázzák a fogyatékos betegeket. A Kápolna utcai lakók levelet küldtek az intézetet fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériu mának, hogy vizsgáljanak ki egy augusztusi esetet, amikor két ápoló szidalmazott és ütlegelt egy beteget. Az intézetben tavaly történt haláleset is, amely legalábbis kérdéseket vet fel. Azóta újabb rémtörténetek kaptak szárnyra, amelyre annak ellenére sem reagált az igazgatónő, hogy a tárca két hét után engedélyt adott a nyilatkozatra. Gyógypedagógusok és jogvédők átfogó vizsgálatai alapján kijelenthető: a társadalomtól földrajzilag és fizikailag is elzárva él a fogyatékosok jelentős része, sokszor méltatlan és jogaikat sértő feltételek között.
Az ombudsmani hivatalos jelentésekre még várni kell, előzetesen viszont annyi már tudható: az intézményben gondozottak létszáma, állapotuk súlyossága miatt az ott dolgozók erejüket meghaladó munkát kényszerülnek olykor végezni.
Dr. Borza Beáta, az Országgyűlési Biztos Hivatala Általános Vizsgálati Főosztályának vezetője munkatársával alaposan végigjárta a helyszínt. „Az biztos, hogy az ápolók, gondozók a többségében súlyos állapotú, halmozottan sérült lakókkal sokszor erejüket meghaladó feladatokkal kell, hogy megbirkózzanak. A laikus környezet azonban nem biztos, hogy pontosan tudja értelmezni a történéseket. A sokszor artikulátlan hangok, a kiabálás, a dühroham természetes velejárója az itt lakók állapotának” – mondja a szakember, aki munkatársaival korábban fogyatékos és pszichiátriai betegeket ellátó intézmények sorát látogatta végig. Ezekből is látható: súlyos gondok vannak országszerte. Az amúgy szinte mindig bejelentésre indított vizsgálatok sorozatos jogsértéseket tártak föl. Kiskunhalasról, Szentgotthárdról és Ópusztaszerről is panaszok érkeztek a betegek költőpénzének kezeléséről, a kapcsolattartási jogairól, a várólistákról, illetve korlátozó intézkedésekről. Előfordul, hogy könyörögniük kell, hogy akár egy kiflit vagy kávét vehessenek, látogatóikat leginkább az udvaron, vagy a folyosón fogadhatják, van gondozott, akit az asztallábhoz rögzítik, a szobáját nem hagyhatja el, fürdéshez pórázon viszik, a korlátozó intézkedéseket pedig a betegdokumentáció nem tartalmazza.
Kiskunhalason két éve a korábbi dolgozók robbantottak: ma már bíróság előtt van annak a három ápolónak az ügye, akiket súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolással, szemérem elleni erőszakkal és különös kegyetlenséggel elkövetett könynyű testi sértéssel gyanúsítanak. Mára bizonyított: az otthonban verték és megalázták a betegeket, például show-műsorszerűen buzdították őket, főként férfi ápoltat férfi ápolttal való együttlétre. Mindez azon az osztályon, ahol a legsúlyosabb állapotú, köz- és önveszélyes betegeket gondozzák. A legmegdöbbentőbb, hogy az intézményt vizsgálta a Bács- Kiskun Megyei Önkormányzat, mint fenntartó, a Mentálhigiéniás Egyesület, mint illetékes módszertani intézet, valamint a Dél-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala, részben hivatalból, részben a szociális minisztérium felkérésére. Mindegyik vizsgálat arra jutott, hogy az állítólagos bántalmazásokra nincs bizonyíték… Az ombudsmani vizsgálatokból egyébként kiderült: ugyanezen az osztályon 1996 óta tartottak a legfelső emeleten egy sokszor „őrjöngő”, ezért gyakran a lecsavarozott bútorokhoz kötözött, illetve gyógyszerekkel megnyugtatott beteget, pórázon vitték mosakodni is. A jelentésből egyértelműen kiderül: az ilyen súlyos állapotú gondozottak kezelése túlnő a szociális ellátórendszer lehetőségein, orvosi kezelést igényelne, csakhogy erre nincs mód. Kiskunhalason 734 beteget gondoznak, a lakók 72 százaléka skizofrén beteg, egyre több a fiatal szenvedélybeteg (alkoholista, drogfüggő), valamint a hajléktalanlétből ide bekerülő beteg. Az ombudsmani jelentés szerint az ellátás tárgyi feltételei, az elhelyezés körülményei is nagyban hozzájárulhatnak személyi konfliktusok kialakulásához. A fizikai és verbális formában is jelentkező agreszsziót pedig nem tudják kezelni.
Az intézményeket az illetékes gyámhivatal is vizsgálta és megállapította: a jelenlegi elhelyezési körülmények a tárgyi feltételek hiánya miatt az élethez és emberi méltósághoz való joggal és a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot idéznek elő, akárcsak a korlátozó intézkedések alkalmazása, amely az élethez és emberi méltósághoz való joggal és a jogbiztonság követelményével összefüggésben idéz elő visszásságot. Ennek ellenére az első és az utóellenőrzés között csaknem duplájára nőtt a korlátozások száma, az érintettek létszáma pedig 8-ról 18-ra emelkedett. Az elrendelések többségét az ellátott személyzettel, társakkal szembeni agresszív magatartás, öngyilkos szándék, vagy kísérlet indokolta.
Kiderül az is: mindhárom intézmény a később alapítható intézményeknél jóval magasabb ellátotti létszámmal bír, a szentgotthárdi egész Európában a legnagyobbal. Könnyen belátható, hogy olyan nagy létszámú intézményekben, mint a vizsgált otthonok, ahol gondozottakkal és gondozókkal számolva több száz, akár 500 ember él együtt, elkerülhetetlenek a mindennapos súrlódások, konfliktusok és az ezekből adódó panaszok. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az intézményeket lakott területektől messze, elszigetelten alakították ki.
A Pszichiátriai Betegek Érdekvédelmi Fóruma is folyamatosan vizsgálja a hozzájuk érkező panaszokat: ezek szerint a kikötözés, a látens nemi erőszak, a fogdák kialakítása, a testi és pszichikai fenyítés mindennaposak. Radó Iván, a szervezet elnöke szerint a létszám, az ellátás jellege, illetve a külső, civil kontroll teljes hiánya magukba hordozzák a visszaéléseket. „Amiket már a hivatalos vizsgálatok is meg tudnak állapítani, nyilván csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az otthonok egy részében a megalázások mindennaposak, miközben az esetek többsége ki sem derül. Ennek oka az is, hogy a beteg a személyzettől függ, és sok áldozat nem képes arra, hogy panaszait adekvátan fogalmazza meg” – mondja az elnök, aki most tagja lett annak a „kitagolást” koordináló csoportnak, melyiknek dolga a jelenlegi, súlyosan jogsértő helyzetnek a felszámolása. „Elindult végre valami, de sajnos az intézmények töredéke képes egyelőre egyáltalán megfelelni a pályázati feltételeknek. Bács- Kiskun megyében most például átmeneti megoldásként azt tervezik, hogy 5-6, időseket, fogyatékosokat és pszichiátriai betegeket gondozó intézményeket integrálnak addig, amíg meg tudják majd csinálni a végleges kitagolást. Kérték a véleményünket, de úgy tűnik, hiába tiltakozunk” – mondja a jogvédő.
Az intézet hallgat
Két hete próbáljuk megszólaltatni a Reménysugár Habilitációs Intézetet igazgatónőjét, de ő annak ellenére sem volt elérhető, hogy a fenntartó minisztérium végre engedélyt adott neki a nyilatkozattételre. A titkárságon azt tanácsolták, próbálkozzunk a jövő héten. Így lesz. Közben cikkünk nyomán többen is megkeresték szerkesztőségünket. Horváth Krisztina 12 évig dolgozott az otthonban, állítása szerint az ott tapasztalt lelki megrázkódtatások és a rengeteg munka miatt lett súlyos beteg – és nem ő az egyetlen. A most 36 éves hölgy 2008-ban infarktust kapott, és gyógyulása után sem vették vissza az intézetbe. Állítja: a sorozatos igazgatóváltáskor kezdődtek a bajok. Többen csak név nélkül mertek nyilatkozni, és lényegében valamennyien a vezetőség eltávolítása mellett érveltek. „Szemet hunynak a legtöbb hiba és bűn felett. Volt, aki részegen járt dolgozni, bántalmazta a gyerekeket és csupán annyi volt a szankció, hogy másik osztályra helyezték át” – mondta egy volt dolgozó. Mások a vezetőség és egyes dolgozók hozzá nem értésére, nemtörődömségére, a betegek elhanyagolására panaszkodtak, de pénzügyi visszaélések lehetősége is felmerült. „Érezhető a betegeken másnap, hogy melyik éjszakás gondozó volt velük. Hiába jeleztük panaszainkat a vezetőségnek, nem indult vizsgálat. Az itt lévő sérült emberek nem családban élnek, a szeretet tőlünk, a gondozóiktól kapják, de erről sokan sajnos megfeledkeznek. Vagy nem érdekli őket” – fogalmazott az otthon egyik munkatársa.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
