Munka nélkül maradt strómanok. - A központosított közbeszerzési rendszer elhozta a központosított korrupciót – amit a kormányzati törvénygyár gyakorlatilag legalizált.
- Nyugodtan rámehetnek a pályázati közpénzre a kormánytagok rokonai, ráadásul, ha szabálytalanságon kapják őket, az adófizetők állják helyettük a cechet.
- Lázár megpróbálta lassítani az új oligarchákat, de hiába.
A korrupció olyan, mint a rák, ami megtámadja a szervezetet, majd idővel meg is semmisíti, intette a magyar kormányzatot Colleen Bell. Ha az amerikai nagykövet diagnózisa pontos, akkor megállapítható, hogy a kormányzat gőzerővel rákosítja el Magyarországot. Ugyanis, magyarázta Kállay László, a 2007 és 2013 között bonyolított mintegy 63 ezer projektnek 90 százalékát túlárazták – mégpedig 20-25 százalékkal. Ráadásul a Corvinus Egyetem közbeszerzésekre „szakosodott” docense szerint a korrupciós helyzet 2014 és 2020 között tovább romlik, mivel amíg az előző uniós fejlesztési ciklusban a közösségi támogatások mintegy 25 százalékát fordították gazdaságfejlesztésre, a 2014– 2020-as periódusban viszont 60 százalék lesz az arány, magyarán jóval több támogatást lehet megcsapolni.
És bizony a kormányzati törekvések Kállayt igazolják. A kabinet 2017 nyaráig az összes uniós forrást, mintegy 7800 milliárd forintot (ami 2014 és 2020 között illeti meg Magyarországot) le akarja hívni – és el is akarja költeni. Az alapcél az új oligarchabázis megerősítése/kiépítése. A tőkeirányítás/ pénzosztás eszköze pedig nem más, mint a közbeszerzés, pontosabban annak rendszere. Ez persze nem újdonság, a közbeszerzésekkel fújták fel a Simicska-birodalmat, és a közbeszerzési forrás kiszárításával próbálják elsorvasztani a Közgépet. Igaz, Orbán egykori szobatársának amortizálása elakadt, ugyanis a bíróság csütörtökön első fokon kimondta: hibázott a Közbeszerzési Döntőbizottság, amikor hamis adatszolgáltatásra való hivatkozással kizárta a Közgépet 3 évre a közbeszerzésektől. (Ezt a döntést most felfüggesztették.) Ám ítélet ide vagy oda, a Közgép utódjának szánt vállalkozást már javában hizlalja az állam.
Nem véletlen, hogy a közbeszerzési szisztéma újraformázása kapcsán egymásnak feszültek a kormányzati erőkörök: a hatalomból szépen-lassan kiszoruló Lázár János próbált keresztbetenni kormánytagoknak és új oligarcháknak. Egyrészt úgy alakította ki az egyszerűsített közbeszerzési eljárás hatályát (szolgáltatások esetében 18–60 millió forint, építőipari projekt esetében 100–500 millió forint), hogy az a kis- és középvállalkozásoknak kedvezzen. Azaz, magyarázza egyik forrásunk, hogy a helyi vállalkozói klientúrát még gond nélkül ki lehessen elégíteni, a nagy bizniszekre (építőiparban 1,5 milliárd forint fölött) viszont továbbra is az uniós közbeszerzési szabályok vonatkoznának. Tehát Lázár nem könnyítené meg például a „Közgép utódjának” a helyzetét.
Csakhogy akkor sem történik semmi, ha Lázár jól számol, és az unió szabálytalanságokra bukkan. Mert hiába ugrik rá az új oligarchák cégeire az EU Csalás Elleni Hivatala, az OLAF. Ugyan a normál eljárási rend szerint, ha az OLAF „sárosnak” talál egy céget (és az Európai Bizottság is egyetért), akkor az adott tagállamnak vissza kell fizetnie az inkriminált vállalkozás által felhasznált uniós támogatást. Ezt a kormányok rutinszerűen ráterhelik a hibázó cégre. Csakhogy Magyarországon egyrészt az illetékes szervek (például ügyészség) nem működik érdemben együtt az OLAF-fal, illetve a kormányzat közeli cégeket nem fenyegeti visszafizetési kényszer. Így az állam költségvetési pénzből (értsd: a polgárok forintjaiból) állja a rossz közbeszerzések okozta cechet.
Épp ezért alhat nyugodtan Orbán veje, noha egykori cégét, az Eliost most világítja át az EU.
Megjegyzendő: Orbán veje nemcsak ebben az ügyben szimbolikus figura. Hogy nehezítse a „tőkefelhalmozást”, Lázár a kormánytagok rokonait is megpróbálta kitolni a közbeszerzésekből. Épp ezért a törvény nyári módosításában erősen kitágította az összeférhetetlenek körét (értsd: kik nem vehetnek a pályázatokon), gyakorlatilag minden „kormányzati rokont” eltiltva az uniós pénzektől. Csakhogy a Miniszterelnökség vezetőjének új szabálya mindössze pár hetet élt: az adóhatóság átszabásáról szóló törvényjavaslatba bekerült egy passzus, ami engedélyezi, hogy bármilyen rendű-rangú kormánytag-rokon közbeszerzési pénzre pályázzon – az egyetlen kitétel az, hogy nem élhet egy háztartásban a nevesített kormánytagokkal és közjogi méltóságokkal. A jövőben tehát Orbán Viktor veje vagy épp a NAV-ot irányító Tállai András államtitkárnak gyereke, nénikéje, unokaöccse nyugodtan sorban állhat közpénzért.
Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a gazdagodni vágyó rokonság (vagy épp maga a kormánytag) strómanokat alkalmazott. Hogy miért változna ez a rutin, arról szórnak a vélemények, de az egyik összeesküvés-elmélet szerint a strómanokat azért váltja fel a „miniszteriális pereputty”, mert előbbiek az évek során foghatóvá váltak, és immár komoly veszélyt jelentenek gazdáikra (lásd keretes írásunkat).
És Orbán szerint nincs is abban semmi kivetnivaló, ha a kormánytagok hozzátartozói hozzáférnek a közbeszerzési fazékhoz. „A hatályos közbeszerzési törvény a legszigorúbb Európában, szigorúbb, mint bármely korábbi hazai közbeszerzési törvény, és szigorúbb, mert szélesebb körre, több állami vezetőre terjed ki, mint bármikor korábban” – magyarázta a kormányfő. Orbán ezt az állítását azzal próbálta meg aládúcolni, hogy „a közbeszerzések nyilvánosak, a cégek tulajdonosait fel kell tárni, mindenki láthatja, ki indult és ki nyert a közbeszerzéseken”. Magyarán elegendő társadalmi kontroll, hogy a miniszteri rokonok a jövőben a nyilvánosság előtt veszik fel a pénzt.
Hogy teljesen egyértelmű legyen a helyzet: immár gyakorlatilag nem lehet törvénytelenül pályázni közbeszerzésen, azon egyszerű oknál fogva, hogy a közbeszerzési szabályokat teljesen felpuhította a Fidesz. Ennek megfelelően a Közbeszerzési Hatóságot is egy olyan ember vezeti (a korábbi alelnök), aki segített Simicska Lajost és a Közgépet egy kvázi látványkifogással (egy kikötőberuházásnál pár négyzetméterrel eltért két építőhajó mérete) eltiltani a közbeszerzésektől. Márpedig a Közbeszerzési Hatóság szerepe kiemelkedő, hiszen a tapasztalatok azt mutatják: a korrupció akkor szökik szárba, ha ez a szervezet jótékonyan szemet huny a pályázók hibái, hiányosságai felett. Továbbá a rendszer centralizálásával magát a korrupciót is központosította a kormány, a Transparency International megítélése szerint a Miniszterelnökség a centrum.
Nyilvánosságra hozta a földárverések eddigi eredményeit a földalap, amelyekből kiderül például, hogy a felcsúti polgármester családja több száz hektárnyi területet vett egy hét alatt. A hvg.hu cikke szerint Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester és családja egy hét alatt 600 millió forintot költött, úgy tűnik, többnyire kikiáltási áron jutottak tulajdonhoz.
Szijjártó Péter, Matolcsy György, Rogán Antal – belső pletykák szerint egyelőre e három emberen találhat fogást Simicska Lajos. Legalábbis áttételesen. A hírek szerint ugyanis Orbán volt szobatársa nem közvetlenül a két kormánytagra és a jegybank elnökére céloz, hanem egy szinttel lejjebb: az úgynevezett táskás emberekre. (Nevüket, nem lévén közszereplők, lapunk nem írja le.) A jövőben viszont nem kellenek már a strómanok, a családtagok segíthetnek be a kormányzati érdekérvényesítésbe.
Megvan az a konzorcium, amelyik megpróbál benyomulni a Közgép helyére. A cégcsoport egyik szereplője a Dunaaszfalt Zrt. – ezt Szijj László tulajdonolja, aki a miniszterelnöknek informálisan tanácsot ad, Mészáros Lőrinc cégeivel rendszeresen együtt dolgozik, illetve 2010 óta mintegy 360 milliárd forintnyi közbeszerzési pénzt nyert el. A másik tag a West Hungária Bau, ami többek között a Várkert Bazárt újította fel, illetve az MTK-stadiont építi át – továbbá szívességeket tesz a Miniszterelnökség rokonságának. Nevezetesen a cég tulajdonosa vásárolta meg Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a részesedését az Elios nevű, a közvilágítási tendereken kaszáló cégben. (A vállalkozást bőszen vizsgálja az OLAF, az EU csalás elleni hivatala.) És végül magában a konzorcium cégében a Körösaszfalt Zrt.-ben is akad egy érdekes figura: a vezérigazgató Mészáros Lőrinc lányát készül elvenni.
Így lopnak ők:
(A Transparency International korrupció-módszertana alapján)
- Indokolatlanul magas pályázatírói díjazás – Ezekben az esetekben a pályázatírónak lehetősége van a bírálási folyamatot befolyásolni (vagy azért, mert például korábban a kormányzati szférában dolgozott, így jó a nexusrendszere, vagy azért, mert visszaoszt a döntéshozóknak). Szélsőséges helyzetben csak adott pályázatírói körből érkező projekttervek nyerhetnek.
- Kedvező elbírálás túlárazott szolgáltatásért – A pályázat kiírói/elbírálói megkövetelik, hogy a nyertes a projekt megvalósításakor egy adott céggel kössön szerződést, és annak munkájáért a piaci ár sokszorosát fizesse.
- Kiugróan magas áron elszámolt költségek – A projekt megvalósításához szükséges eszközöket/ szolgáltatásokat busásan a piaci ár fölött fizeti a nyertes pályázó. Ebben az esetben persze szükség van a beszállítók együttműködésére, hiszen náluk jelenik meg haszon, amit adott esetben „risztelni” kell a többi szereplővel, vagy amit éppen vissza kell folyatni a döntéshozókhoz.
- Konkrét ajánlattevőre szabott közbeszerzés – A pályázatot úgy hajlítják, hogy a kritériumoknak csak egyetlen cég legyen képes megfelelni. Ebben az esetben számos olyan elemet építenek a pályázatba, ami alapján simán ki lehet zárni a nem „csókos” jelentkezőket.
- A pályázat finomhangolása – Az értékelési szempontokat úgy alakítják ki, hogy ne feltétlenül az ár, a hatékonyság, illetve a szakmai szempont domináljon. Ezt követően a szubjektív feltételeket megsúgják a favorizált cégnek, így azoknak, akik tisztán piaci-szakmai pályázatot készítenek, esélyük sincs.
- Indokolatlanul kiválasztott fejlesztési célok – Amikor egy adott közösség számára kevésbé fontos beruházás megvalósítására költenek túl sokat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
