Ahogy egy magyar nő gyereket szül, lényegében megpecsételődik a sorsa. Az állam bőkezű az anyákkal, amíg otthon maradnak, és mostohán bánik velük, amint visszamennének dolgozni.
„Magyarországon 2012-ben 60 ezerrel, 1,8 millióra emelkedett a 15–64 év közötti női foglalkoztatottak száma, amivel sikerült elérni a 20 évvel korábbi szintet” – szólnak a legfrissebb kormányzati beszámolók a nők munkaerő-piaci helyzetéről. Ez még mindig csak 50,6 százalék, miközben az unióban a 15 és 64 év közötti nők 58,5 százaléka dolgozik. Ráadásul a magyar nők 43,2 százaléka tartozik a gazdaságilag inaktívak közé, míg az EU-ban ez az átlag 35,1 százalékos.
A magyar nők egészen addig nincsenek rossz helyzetben, még nemzetközi viszonylatban sem, amíg meg nem születik az első gyerekük: azt követően viszont hirtelen Európa sereghajtója leszünk, utánunk egyedül Máltán engedik kevésbé dolgozni az anyukákat. A 6 évesnél kisebb gyermeket (is) nevelő nők mindössze harmada tud elhelyezkedni Magyarországon, miközben az unióban durván kétszer annyi hasonló helyzetű anya dolgozik: 59 százalék.
Sok szó esik ugyan a szabad választás lehetőségéről, otthon maradni vagy dolgozni, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy nincs ma szabad választás. Egy nőnek otthon kell maradnia – átlagosan 4,7 évig egy gyerekkel – ha tetszik, ha nem. És úgy tűnik, mindeddig hiábavalóak voltak a kormányzati ígérgetések: maga a támogatási rendszer is ezt szolgálja. A munka sokak számára elképzelhetetlen. Valamennyi tagország közül Magyarország költ a legtöbbet a kisgyermekes szülők otthonlétét támogató segélyekre, a magyar kiadási szint az OECD-átlag háromszorosa. Bőkezűek vagyunk az anyákkal, amíg otthon maradnak, és mostohán bánunk velük, amint vissza szeretnének térni a munkába: napközi ellátásokra alig-alig van lehetőségük, illetve nagyon kevés az a foglalkoztatási forma, ami összehangolható lenne a munkahelyi és a családi kötelezettségekkel.
Egy korábbi kutatásban többtucatnyi gyesen lévő anyával készítettek interjúkat, fővárosi, kisvárosi és falusi, alacsony és magasan iskolázott nőkkel egyaránt. Kiderült, hogy a többség dolgozott valamit a gyes alatt, de bizonytalan, képesítésükön aluli, ad hoc munkákat végeztek: felszolgáltak, varrtak, takarítottak, szórólapoztak. A kapott pénz többnyire a minimálbért sem érte el, és valamennyi munka feketemunka volt, sokszor nehéz körülmények között. A legtöbb nő kifejezetten szeretett volna stabilabban dolgozni, aktívan kerestek munkát, de szembesültek a munkáltatói diszkriminációval és azzal, hogy addig nem kapnak állást, amíg nem tudja megoldani a gyerek napközbeni ellátását, ami már szinte reménytelen. A foglalkoztatásban komoly akadályt jelent a hároméves gyes: ennyi idő alatt az ismeretek elavulnak, a kapcsolat a munkahellyel megszakad, de ugyanilyen gát az alacsony mobilitás és a gyerekgondozási feladatok egyenlőtlen elosztása a szülők között.
A kutatók szerint látható: a társadalom képtelen kezelni azt a helyzetet, hogy az anyák más szerepre is vágynak, mint dédanyáink. Nem tudja ezt a konfliktust megoldani a munkaadó, a kollégák, a szomszédok, a város vagy falu, ahol lakunk, jóllehet a nemzetközi tapasztalatok szerint ott magas a születések száma, ahol a nők nagy arányban dolgoznak, biztosítottak a családbarát munkahelyek és a társadalom tiszteli a nemek egyenlőségét. Közhely, de ez egyébként pont a foglalkoztatásban a legkevésbé igaz: ugyanazért a munkáért a nők kevesebbet kapnak, a nők kiszolgáltatottabbak, alacsonyabb beosztásúak, miközben már arányaiban egyre több a diplomás köztük.
Bajban a fiatalok is
A magyar cégeknél nem jellemző, hogy megkülönböztetett bérpolitikát alkalmaznának a kezdők esetében, ami bizonyos szempontból örvendetes, így nem keresnek kevesebbet tapasztaltabb társaiknál. A hátránya ellenben az, hogy a tapasztalattal rendelkező álláskeresőkkel kell versengeniük a helyekért. Ilyenkor a legtöbb munkáltató érthető módon általában a már néhány éves tapasztalattal rendelkezőket választja, hiszen így nem kell nagy energiákat fordítania a betanításra. A KSH friss statisztikái szerint a 15–24 éves korosztályban 28,4 százalékos a munkanélküliség; ez 1,3 százalékponttal magasabb az egy évvel ezelőttinél. A Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a pályakezdő állástalanok száma rendületlenül emelkedik. Bár a kormány gyakran megkérdőjelezi, de a diplomás fiatalok egyértelműen jobb helyzetben vannak érettségizett vagy szakmunkás társaiknál: míg a munkanélküliségi arány a diplomásoknál 3-5 százalék, az érettségizetteknél 9-10 százalék. A munkaerőpiac az anyagiakban is díjazza a magas végzettséget – egy tavalyi felmérés szerint. (Sz. K.)
Még a pénz is kevesebb
A bruttó átlagkereset tavaly 223 ezer forint volt, a nettó 144 ezer, ami csupán 2 százalékos javulást jelent 2011-hez képest. Azonban az 5,7 százalékos infláció miatt a bérek átlagosan 3,4 százalékkal kevesebbet értek, mint tavalyelőtt. Ehhez hasonló reálbércsökkenés 5 éve volt utoljára hazánkban. A vállalkozásoknál dolgozók tavaly is jobban kerestek, mint a közszférában tevékenykedők. A fizikai foglalkozásúak átlag 100 ezer 300 forintot, a szellemiek 190 ezer 500-at vihettek haza tavaly; közülük a legtöbbet a pénzügyi, biztosítási, gazdasági ág szereplői (459 ezer 700 forint), a legkevesebbet pedig a szálláshelyszolgáltatás, vendéglátás (139 ezer 700 forint) keresték. A humánegészségügyi, szociális ellátásban 151 ezer 400 forint, az építőiparban 163 ezer 600 forint volt az átlagkereset. Ráadásul 90 ezerrel kevesebb embernek volt „rendes” munkája. Idén 4 százalékos bruttó és közel 5 százalékos nettó bérnövekedésre lehet számítani. (K. V.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!