Abszolút globális hatalomra tehet szert 2030-ra Ázsia Európával és az Egyesült Államokkal szemben – állítja az amerikai Nemzeti Hírszerzési Tanács legfrissebb, hosszú távú jóslatait tartalmazó jelentése. Történt azonban valami, amely azt jelzi, hogy Obama elnök ezúttal komolyan veszi a hírszerzők jelzéseit, s ezért is sürgette, hogy az Egyesült Államok és az EU gyorsítsa fel a transzatlanti szabad kereskedelmi megállapodás megkötését. Ez tekinthető válasznak is Kína előretörésére. Jóslatokról és javaslatokról kérdeztük Inotai Andrást, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének vezetőjét.
„A világgazdasági növekedés egyértelműen áttevődött Ázsiára, a túlsúly nehezen kérdőjelezhető meg. Ám úgy gondolom, hogy a transzatlanti kapcsolatoknak van jövőjük” – nyilatkozta lapunknak Inotai András az amerikai Nemzeti Hírszerzési Tanács 2030- ra szóló jóslatairól. Hozzátette, hogy míg a világgazdaságban Ázsia dominál, addig a világgazdaságot szabályozó intézményekben továbbra is a transzatlanti túlsúly a jellemző. Szerinte ez a dominancia csökkenni fog, de nem olyan gyorsan, mint amilyen tempóban a világgazdasági túlsúly áttevődött Ázsiára. Inotai András elmondta, hogy az ázsiai növekedés nagyban köszönhető az európai és amerikai tőkének is. Így ezen a téren is várható verseny és együttműködés, hogyan építsék be Ázsiát az új globális rendbe. A közgazdász felhívta a figyelmet rá, hogy nem az idei kezdeményezés az első egy transzatlanti megállapodás szorgalmazására. Az 1990-es évek óta több is volt, ám eddig nem tudott megegyezni az Egyesült Államok és az Európai Unió. Annak, hogy most talán sikerülhet megegyezni, Inotai úgy véli, több oka is van.
Az első: a többnyire eredménytelen sokoldalú tárgyalások helyett a kétoldalú kereskedelmi egyezmények kerültek előtérbe. Az Európai Unió éppen legutóbb kötött egyezséget például Dél-Koreával, Kanadával, és folyamatban van a Japánnal való szerződés megkötése is.
A második: a gazdasági világválságból menekülési út a kereskedelem mint a legjelentősebb növekedési forrás. Ha az EU és az USA között szabaddá válik, akkor ez a világkereskedelem egyharmadát érinti.
A harmadik: Kína fejlődése is erre ösztönöz, létezik egyfajta védekezés, a világ újragondolása a korábban egyeduralkodó gazdasági-politikai hatalmak részéről.
Inotai András szerint azonban bármennyire fontos tényező is Kína, az elmúlt évtizedekben a nemzetközi gazdasági rendet és játékszabályait az USA és Európa alakította. Európai, transzatlanti szabályok uralkodnak, és ezt az állapotot egyelőre sem Kína, sem Oroszország, sem Brazília nem tudta átalakítani.
Inotai figyelmeztetett, hogy a transzatlanti megállapodás nem csupán, nem is elsősorban a vámok eltörlését jelenti. Szerinte akkor lesz sikeres az egyezmény, ha az Európai Unió és az Egyesült Államok belső szabályozásai közelebb kerülnek egymáshoz. Ennek megfelelően többek között az európai mezőgazdasági politikát jelentősen meg kellene változtatni. Mindezt megterhelné az amerikai versenytől való félelem. A spanyolok, olaszok, franciák szeretnének ugyan szabad kereskedelmet, ám a hatálya alól szeretnék kivonni a mezőgazdasági termékeket. Enélkül azonban nem lehet sikeres a megegyezés. Ha mégis létrejön a megállapodás, akkor húsz év alatt háromszorosára nőhetne a kétoldalú kereskedelem. Ez ugyanennyi idő alatt öt százalékkal javítaná az amerikai, hat százalékkal az európai, nyolc százalékkal a német életszínvonalat. Az amerikai Nemzeti Hírszerzési Tanács jelentésével kapcsolatban Inotai András úgy nyilatkozott, hogy az ilyen típusú jelentések igen fontosak, ám az, hogy ki mennyit hasznosít ezekből a saját politikájában, az más kérdés. „Nagyon örülnék, ha ezt nem csak az amerikaiak, kínaiak, a nagy európai országok, hanem a kisebb tagállamok vezetői, gazdasági szereplői, értelmiségiek is elolvasnák, hogy lássák, merre tart a világ” – tette hozzá.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!