Nem vagyunk biztonságban

„Elég volt a hazudozásból, a hitegetésből, a megosztásból, a kisemmizésből. Eljött a tettek ideje, ezért mindenki fogjon össze a pedagógusoktól a vasúti dolgozókon át az egészségügyi szféráig! Napi szinten jelen van a létbizonytalanság a szociális ágazatban, és lassan nem lesz, aki itthon dolgozzék” – mondta Varga Andrea, az Autonóm Területi Szakszervezet (ATSZ) elnöke. Tavaly májusban, egy budapesti tüntetésen. Hogy azóta sem változott szinte semmi a magyar egészségügyben és a szociális szférában, jelzi, hogy az ATSZ a héten csatlakozott Sándor Mária Magyarok a magyar egészségügyért mozgalmához és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével együtt kinyilvánították, hogy vége, elfogyott a türelmük. Hogy ez mit jelent és főleg, mire lesz elég, még nem tudni, de nagyon úgy fest, hogy akár sztrájk is lehet belőle.

Robbanhat a kukta

„Évek óta küzdünk, de néhány apró eredményen kívül szinte semmit nem sikerült elérnünk.” Ezt is Varga Andrea mondja, csütörtökön este a Vasárnapi Híreknek. „A kormány azt játssza, hogy amikor túl nagy a feszültség, akkor odavet egy kis béremelést, néhány ígéretet, és mint aki jól végezte dolgát, felteszi a kezét: én megtettem minden tőlem telhetőt, most már ne zajongjatok! Olyan ez, mint amikor a kukta szelepjét egy pillanatra megemeljük, hogy ne robbanjon fel. Rendszerszintű problémák vannak, azt részleges béremelésekkel nem lehet megoldani” – teszi hozzá Varga Andrea.

Új fejlemény, hogy mozgolódni kezdtek az orvosok is. Néhány nap alatt csaknem nyolcszázan csatlakoztak az 1001 orvos a hálapénz ellen elnevezésű Facebook-csoporthoz. A Szegedről indult kezdeményezés alapítói levelet írtak az emberminiszternek, amelyben azt kérdezték: mit tesz a tárca az egészségügy egyik legnagyobb rákfenéje, a hálapénz eltörlése érdekében? Levelükre csupán semmitmondó válasz érkezett Balog minisztertől, azt sem ők kapták, hanem a sajtó. A hosszú levélben a ,,hálapénz” szó egyszer sem szerepel, csupán olyasmi, hogy „a polgári kormány elkötelezett a betegellátás színvonalának emelése és az egészségügyi dolgozók munkakörülményeinek és anyagi megbecsülése javítása mellett”, „az egészségügy volt az első, ahol béremelési programokat indítottunk”, „csökkentettük az orvoselvándorlás mértékét, csökkentettük a kórházak adósságát és a rendszerváltás óta legnagyobb – 500 milliárdos fejlesztést hajtottunk végre az egészségügyben”. Korábban a miniszter egy televíziós interjúban fejtette ki: nem érti, hogy pont nekik, mármint az orvosoknak mi bajuk a hálapénzzel?

Hol van a méltóság?

Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség korábbi elnöke, a most alakuló Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének (Reszasz) egyik alapítója sem tagadja, hogy korábban fogadott el hálapénzt. „Sosem kértem, de ha adták, eltettem, miért ne, gondoltam, hiszen a rendszer így működik. Egyszerűen – sok más kollégámhoz hasonlóan – én is úgy építettem fel az egzisztenciámat, hogy kellett az a pénz a mindennapi életemhez, a törlesztésekhez, a rezsihez. Ma szerencsésnek mondhatom magam, mert mielőtt eljutottam volna a megszokásig, az elvárásig, úgy döntöttem, hogy változtatok ezen, és most havonta egy hetet londoni kórházakban ügyelek. Így már megtehetem, hogy nem fogadok el hálapénzt – mondja a sebészorvos. A hálapénzzel nemcsak az a baj, hogy szoftkorrupttá teszi a rendszert, hanem az, hogy megfoszt minket attól a lehetőségtől, hogy méltósággal végezzük dolgunkat. Sokan azt gondolják, hogy a hálapénz az, ami mozgásban tartja a rendszert, de tévednek: a hálapénz egy alattomosan működő öngyilkos ösztönző, ami tönkreteszi a rendszert az orvosképzéstől a gyógyításig.”
Mint megjegyzi, ő is tagja az 1001 orvos hálapénz nélkül csoportnak, de nincs közvetlen kapcsolat a csoport és a szakszervezet megalakulása között. „A kormányok eddig alig tettek mást, mint hogy igyekeztek kijátszani egymás ellen a betegeket és az orvosokat. Ennek véget kell vetni. Nemrég a miniszterelnök úr mondta, hogy egy ügyet nemzeti üggyé csak polgárok tehetnek. Szerintünk az egészségügyet kell most nemzeti üggyé tenni, és mi ennek a feltételeit szeretnénk megteremteni” – nyilatkozta a sebészorvos. Amennyiben a lehetőséget megteremtjük, onnantól kezdve a polgárokon és az egészségügyben dolgozókon a felelősség, hogyan élnek ezzel a lehetőséggel. Az üzenet az, hogy ez nemcsak bérharc, hanem küzdelem a betegek biztonságáért. „Rá kell vennünk az embereket, hogy bírják rá a kormányt: tegyen meg mindent a betegek biztonságáért.”
Egy nemrég készült felmérés szerint a megkérdezett betegek többsége – bár az ellátással sokan nem voltak elégedettek – úgy vélte, hogy biztonságban volt a kórházban. Miközben az ugyanebben a vizsgálatban megkérdezett orvosok elsöprő hányada mondta azt, hogy nem tudta a szakma szabályai szerint, biztonságosan ellátni a betegét.

Sztrájk jöhet

Orvosok és ápolók nem szoktak sztrájkolni Magyarországon, ellentétben európai kollégáikkal. Angliában a fiatal orvosok most készülnek egy többnapos sztrájkra széles társadalmi támogatottság mellett. Idehaza a törvények nehezítik a véleménynyilvánításnak ezt a formáját az egészségügyben, másrészt maguk az érintettek sem szívesen hagyják ott a betegeiket. Harmadrészt az egészségügyi érdekvédelmi szervezetek egy része inkább hajlott a megegyezésre a mindenkori kormányzattal, cserébe a kisebb-nagyobb ígéretekért. Mostanra azonban elfogyott a cérna. Az ápolók, valamint a szociális szféra dolgozói is fontolgatják a sztrájkot. A Reszasz jogászai pedig hetek óta azon dolgoznak, hogyan lehetne megvalósítani egy jogszerű munkabeszüntetést az egészségügyben. „Az orvostársadalom nem egy utcára menős fajta, de most látnia kell mindenkinek, hogy nagy a baj – mondja Dénes Tamás, majd hozzáteszi: Már nem szabad megelégedni apró béremelésekkel, az egész rendszert kell átalakítani, amíg nem késő.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!