Nem lenne szabad hagyni, hogy mítoszok uralják az EU-ról folytatott vitát

– Mennyire euroszkeptikus a magyar a társadalom?

– A 2010 óta Magyarországon készült kutatások azt támasztják alá, hogy a magyar társadalom legalább kétharmada a további uniós tagság mellett áll. Ugyanakkor 2010-hez képest némileg csökkent az EU-ba vetett bizalom az Eurobarometer-felmérések szerint. Az EU imázsa rosszabb lett a válságkezelés és a folyamatos hazai euroszkeptikus kampányok hatására. De ha élére állítjuk a kérdést, a magyar társadalom többsége továbbra is az uniós tagság pártján áll. Bíráljuk az EU-t, de azért tagok maradnánk. A magyar vélemények viszont az utóbbi évek visszaesése ellenére is még mindig kevésbé számítanak euroszkeptikusnak, mint az európai átlag.

– A kutatásukban a 2015. őszi Eurobarometerre hivatkoznak. Az elmúlt fél év változtathatott a magyarok véleményén?

– Az EU megítélése terén az elmúlt öt évben viszonylag stabilnak bizonyult a magyar közvélemény. A magyar társadalom a legtöbb kérdésben a további integráció pártján áll. Inkább pozitív kép él a társadalomban az EU-ról, a munkavállalás, a tanulás és a határátlépés szabadságával kapcsolják össze a legtöbben az Uniót. De az egyre súlyosbodó válságok hatására nem lenne meglepő, ha erősödne az a vélemény, hogy a dolgok rossz irányba mennek.

– Csak az uniós politika megy rossz irányba?

– A nemzeti politikai elitek iránti bizalom 2010 óta legalább akkora mértékben csökkent, mint az EU-ba vetett hit. A Brexit-népszavazás sem csak az EUról szólt, hanem arról is, hogy a westminsteri elitet meg akarták büntetni a választók. A politikai elittől való elidegenedés, és a fennálló intézményrendszer működőképességébe vetett bizalom csökkenése rendszerszintű válságot takar, amely eléri az EU-t, de a nemzeti politikai rendszereket is.

– Célravezető stratégia tehát az EU ellen kampányolni?

– Nagy gond, hogy az uniós intézmények akkor is semlegesnek akarnak mutatkozni, amikor sokan a létüket vonják kétségbe. Tartják a távolságot a vitáktól, azokat belpolitikai ügyeknek tekintik, hagyják, hogy a nemzeti politikusok a sikereket sajátjaikként, a kudarcokat pedig uniósként állítsák be. Nem lehet csodálkozni, hogy nő az euroszkepticizmus, ha a nemzeti politikusok minden negatívum kapcsán, folyton Brüsszelre mutogatnak. David Cameron esete is mutatja e stratégia veszélyeit: éveken át hergelt az EU ellen, túl messzire ment annak érdekében, hogy belpolitikai előnyöket szerezzen. Sok év negatív kampányát aztán nem tudta néhány hónapos EU-párti retorikával ellensúlyozni, ami a britek kilépéséhez vezetett.

– Kiknek kellene kiállnia az EU mellett?

– Egyfelől biztosan segítene, ha az Európai Bizottság a korábbinál aktívabb politikai szerepet vállalna, vezető politikusai valóban politikusként viselkednének. Másfelől hasznos lenne, ha az európai állam- és kormányfők üléseiről nyilvános jegyzőkönyv készülne, és ezáltal nem lehetne azt eljátszani, hogy valaki teljesen más hangot üt meg az uniós csúcson és otthon. Így tisztábban láthatnánk, valójában mi történik Brüsszelben, és nem kellene pusztán a tagállami kormányok hazai kommunikációs paneljeire bízni a nemzeti politikai viták alakítását. Nem lenne szabad hagyni, hogy mítoszok uralják az EU-ról folytatott vitát.

– A Brexit-kampányt is a mítoszok uralták. Mások is követhetik a brit példát?

– Elsősorban a nyugat-európai populista jobboldal csapott le a lehetőségre, Hollandia és Franciaország jó példa erre. Érdekes módon a mi régiónk az, ahol bár erősek az euroszkeptikus szólamok, de fel sem merült az uniós tagságról tartott népszavazás gondolata. Lázár János vagy Kovács Zoltán gondolatmenetei a kilépésről kivételnek számítanak, de az szerencsére egyelőre nem a Fidesz hivatalos álláspontja volt, ami tőlük elhangzott.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!