Kell-e tartanunk a világegyetem gyorsuló tágulásától? Mi az a kvázikristály és mi dolgunk a dendritikus sejtjeinkkel? Magyar tudósok segítségével jártunk utána, milyen hatással lehetnek hétköznapjainkra az e héten Nobel-díjjal jutalmazott tudományos felfedezések.
A fizikai Nobel-díjat megosztva kapta három csillagász. Saul Perlmutter és Adam G. Riess amerikai, továbbá Brian P. Schmidt ausztrál tudós a távoli szupernóvákat megfigyelve felfedezte és méréssel igazolta, hogy gyorsuló ütemben tágul a világegyetem.
Vajon ennek is lehet valamiféle gyakorlati haszna, hatása? Lukács Béla elméleti fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója, szakterülete a kozmogónia. Ő úgy véli: az új tudásnak gyakorlati haszna nincs, de hatása, az lehet.
– Aki alkatilag hajlik a félelemre, az félni fog, mint az univerzum kihűlését vizionáló Madách Imre, hiszen az eredményből az következik: ha gyorsulva tágul a világegyetem, akkor gyorsabban is hűl ki. Persze, nem maholnap! Az ezredfordulóig az volt a közhit, hogy nem gyorsul a tágulás. Két iskola vitázott: az egyik szerint örökké tart a tágulás, de lassul, mert visszahúzzák egymást a galaxisok, a másik szerint bekövetkezik a „nagy reccs”, vissza is hullanak és összeomlik a világ. A megfigyelések, a számítások azt mondták: ez nem következhet be hamarabb, mint 70 milliárd év múlva, ami eléggé hosszú jövő, még a pesszimistáknak is. Most meg úgy tűnik: végtelen a jövőnk, de egyre sivárabb lesz az univerzum, és unalmasabb a gyorsuló szétszóródás, a lehűlés miatt. Ám ez a következő ezer vagy akár egymillió évünkre legfeljebb a gondolkodási irányzatok révén lehet hatással. Van abban valami misztikus, hogy az üres tér önmagát taszítja, tágítja. Az lesz a fizika egyik fő kérdése: ezt mi okozza? És ebből lehet, hogy valami hasznosítható is kijön a nem túl távoli jövőben. Bár csak tudnám, hogy mi…
A kémiai Nobel-díjat Daniel Shechtman izraeli tudósnak ítélték a kvázikristályok felfedezéséért. Kitartóan küzdött, míg meggyőzte a világot: létezik a szabálytalan kristály, amit ő már 1982-ben megfigyelt de a tudomány akkori állása szerint nem létezhetett, mert nem azonos elemek periodikus ismétlődésével épült fel, mint más kristályok.
– A kvázikristályok szerkezete szokatlan. Mondhatni félúton vannak a szabályosan ismétlődő kristályos szerkezetű és az ismétlődés nélküli amorf anyagok között. Bár rendezett atomi egységekből épülnek fel, ám egyes szerkezeti részeik nem ismétlődnek periodikusan – magyarázta a VH-nak Csanády Andrásné Bodoky Ágnes professzor, a Bay Zoltán Anyagtudományi és Technológiai Intézet tudományos tanácsadója, korábbi laboratóriumvezetője. Bodoky Ágnes nemcsak a konferenciákon, de a ’90-es évek elején az Alumíniumipari Kutató Intézetben, előző munkahelyén is találkozott Dan Shechtmannal, aki ott meglátogatta a kvázikristályos anyagokkal foglalkozókat. – Mintegy 80 százalékban az alumínium, ritkábban a magnézium és a nikkel a kvázikristályok meghatározó eleme, ezek egy vagy több más fémmel képeznek vegyületeket – fejtegette. – Manapság nem csak nanoméretű, de nagy, több milliméteres kvázikristályokat is elő tudnak állítani. Ezek fizikai-kémiai tulajdonságai különlegesek: nagy a keménységük, kicsi a súrlódási együtthatójuk, rossz a hővezető képességük, s ellenállnak a korróziónak, az oxidációnak. Sikeres alkalmazásnak bizonyult, hogy a teflonhoz hasonló nedvesedési tulajdonságot kihasználva, a port bevonatként acél edények felületére szórták – s ez jól bevált. Repülőgépmotorokhoz nikkel alapú kvázikristályos szuperötvözetből is készítettek rendkívül ellenálló turbinalapát-bevonatot. Napelemekhez is előállítottak már ultravékony kvázikristályos réteget, és egyes amorf anyagokban képződő nano-kvázikristályoknál felmerült a hidrogénelnyelés, -tárolás is, mint alkalmazási lehetőség. Úgy tudom, kihasználatlan még, hogy bizonyos kvázikristályoknak kiváló az optikai vezetőképessége az infravörös tartományban. És ki tudja, mit hozhat a technikai fejlődés.
Az idei orvos-élettani Nobel-díjat megosztva kapták hárman: az amerikai Bruce Beutler és a luxemburgi Jules Hoffmann a veleszületett immunitással kapcsolatos kutatásaiért, a kanadai Ralph Steinman pedig – aki 3 nappal a díjátadás előtt halt meg – a szerzett immunitás kialakulásában kulcsszerepet játszó dendritikus sejtek felfedezéséért. Ralf Steinmannal közvetlen kutatási kapcsolatban állt Rajnavölgyi Éva professzor, a Debreceni Egyetem Immunológiai Intézetének vezetője, aki lapunknak elmondta, a három kutató munkásságának gyakorlati haszna is van: lehetővé teszi az immunrendszer működésének befolyásolását.
– Beutler és Hoffmann fedezte fel, hogy ősi, öröklött „útvonalak” tájékoztatják az immunrendszer sejtjeit, ha testidegen, veszélyes anyag kerül a szervezetbe. E jelzés az emberi és az alacsonyabb rendű szervezetekben is „felébreszti” a természetes immunitás mechanizmusait, védekező reakcióját. A természetes immunitás fontosságát, általános szerepét ők igazolták, de hogy annak nagyon fontos a szerepe az immunrendszer másik ágának, a szerzett immunitásnak a működésében is, annak felismerése Ralph Steinman érdeme, aki az úgynevezett dendritikus sejtek immunológiai szerepét tisztázta. E sejttípust másfél évszázada Paul Langerhans azonosította a bőr idegvégződések közelében, ám elágazó nyúlványai miatt sokáig az idegrendszerhez tartozónak vélték. Steinman kísérletei csak 1973-ban bizonyították, hogy ezek a sejtek bizony az immunrendszerhez tartoznak. Ő egész életét a dendritikus sejtek működésének megismerésére szentelte. Igazolta: ezek a természetes immunitáshoz tartozó sejtek, mondhatni karmesterként irányítják, szabályozzák, koordinálják a veleszületett és szerzett immunitás folyamatait. Ettől függ, hogy a szervezetünk mivel szemben, hogyan, és milyen hatásfokkal lép fel. Ha az immunrendszer nem megfelelő működésével állunk szemben – például ha a kórokozó vírus- vagy baktériumfertőzés ellen a szervezet nem tud kellő mértékben védekezni –, akkor ezek a sejtek segíthetnek. „Célpontként” használva őket minden eddiginél hatásosabb oltóanyagokat lehet kifejleszteni a vírusok és a sejten belül élősködő baktériumok ellen. De a dendritikus sejtek manipulálása lehetőséget ad a gyulladásos immunválasz gátlására is, például allergiás vagy autoimmun betegségek esetén, amikor az immunrendszer a szervezet saját sejtjei ellen fordul. És végül a nagy stratégiai reménység: e sejtek felhasználása a rák elleni küzdelemben.
Hogy kicsoda Tomas Tranströmer? Hogy nem ismerik? Pedig még a kínai Kunming városában is kávézót/galériát neveztek el a tiszteletére. 2001-ben a svéd költő is tiszteletét tette itt, mikor kínai fordítójával, Li Livel a svéd-kínai kulturális héten együtt szerepelt. Ha kínaira fordítják verseinket, elég nagy tömegekhez is elérhet a művészetünk, de az 1931-ben született költő – kinek első verseskötete 1954-ben 17 dikter (17 vers) címmel jelent meg – műveit több mint hatvan nyelvre ültették át, a világnyelveken kívül például gudzseratiul, hindiül, tamilul is olvasható – még magyar nyelven is. Az 1990-ig elismert pszichológusként börtönökben, ifjúsági javítóintézetekben dolgozó Tranströmer versei 1979-ben jelentek meg először magyarul. Ő maga a Svédországban élő Thinsz Gézával együttműködve pedig magyar költők: Illyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Pilinszky János, Szabó Lőrinc és Tandori Dezső verseit ültette át svédre. A 60-as évek végén járt is nálunk, Pilinszkyvel barátságot is kötött. Legutóbb 2001-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként üdvözölhettük Budapesten.
Még mindig nem rémlik? Pedig korábban is számos nemzetközi elismerésben részesült, évek óta Nobel-díj- várományos. Idén a Ladbrokes.com brit fogadóiroda záró tétjei szerint is ő volt a legesélyesebb (záráskor: 4/6-tal vezette a listát; Nádas Péter esélyeit ekkor 12/1-hez jegyezték, a 6. helyen).
Turczi István József Attila-díjas költő, műfordító 2009-ben a XXIX. Költők Világkongresszusa szervezőjeként látta volna vendégül a svéd költőt Budapesten, aki azonban megromlott egészségügyi állapota miatt – stroke-ja nemcsak a mozgásban, de a beszédben is gátolja a most 80 éves alkotót – lemondani kényszerült részvételét. A magyar költő mesélt arról, hogy míg Tranströmer telefonbeszélgetéseik alkalmával „elviselhetően rossznak” bélyegezte meg korai köteteit, addig a kritika a „ritka mélyen látásra” hívta fel a figyelmet. Ezt a mélyen látást Turczi a sajátosan misztikus emberképben, a szuggesztív nyelvezetben, a tájat és embert egybelátó költészetben ragadja meg: – „Kalevalába mártott szürrealista Biblia” – ahogy fogalmazott.
(RIP)
A héten Ralph M. Steinman orvosi Nobel-díja zökkentette ki az ítélőbizottságot rutinszerű bejelentéseiből, hiszen a szeptember 30-án elhunyt kanadai immunológus – a szabályzattal ellentétben – hétfőn megkapta az átszámolva 300 millió forintot érő jutalmazás felét. A négy és fél éve hasnyálmirigyrákkal küzdő professzor saját felfedezésének segítségével próbálta gyógyítani magát - ennek köszönheti, hogy ilyen sokáig tudott küzdeni betegségével. A tízmillió svéd korona másik felét így hiába érdemelte ki joggal Bruce Beutler és Jules Hoffmann megosztva, reflektorfénybe leginkább Steinman került. Pedig ők ketten még idén elnyerték a Shaw-díjat is, melyet Run Run Shaw hongkongi médiamágnás alapított, és amit 2004 óta csillagászat, élettudomány és matematika kategóriában osztanak. A három fizikai Nobel-díjast, Saul Perlmuttert, Brian P. Schmittet és Adam G. Riesst még 2006-ban tüntették ki ezzel. Úgy tűnik, a Shaw-díj egyfajta előszobájává kezd válni a Nobelnek. Már csak egyetlen, a közgazdasági Nobel-díj kiosztása maradt hátra. Ha lenne a Shaw-díjnak ilyen kategóriája, nekünk is könnyebb lenne találgatni. Ám szakértők így is le tudták öt emberre szűkíteni a kört, közülük kerül majd ki a közgazdasági Nobel-díjas. Vajon a chicagói egyetem gazdaságtanprofesszora, Douglas W. Diamond vagy Jerry A. Hausman, Halbert L. White-tal az ökonometria területén végzett közös kutatásukért, esetleg a Johns Hopkins Egyetem tanárnője, Anne O. Krueger vagy Gordon Tullock, a George Mason egyetemről kapja? Hétfőn kiderül.
(Á. J.)
„Nem hozhatunk létre demokráciát és tartós békét a világon, amíg a nőknek nincs meg a lehetőségük, hogy a férfiakkal egyenrangúan befolyásolják a folyamatokat a társadalom minden szintjén” – indokolta a Nobel-békedíj bizottsága, hogy három hölgynek, Ellen Johnson Sirleaf libériai elnöknek, Leymah Gbowee libériai és Tawakul Karman jemeni női jogi aktivistáknak ítélte idén az elismerést.
A bizottsághoz rekordszámú, 241 pályázat érkezett, valószínűleg ezért döntöttek úgy a kuratórium tagjai, hogy ebben a kategóriában szokatlan módon három jelöltet is kitüntetnek.
A díjazottak közül a legellentmondásosabb személyiség Ellen Johnson Sirleaf, Libéria 74 éves elnöke, aki sokat dolgozott azért, hogy a 14 éves polgárháború után talpra állítsa az országot, de a háborús bűneiért ma a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság előtt felelő Charles Taylort és lázadóit is támogatta korábban. Desmond Tutu dél-afrikai érsek szerint a 2005-ben megválasztott Sirleaf „nagyon is megérdemli a díjat, mert stabilitást hozott oda, ahol eluralkodott a pokol”. Viszont Afrika első demokratikusan megválasztott női államfőjének politikai ellenfele, William Tubman kijelentette, hogy a Nobel-bizottság döntése provokatív, mert Sirleaf a háborút szította mindig is, és most az állam fejeként csak folytatja ezt. Valamelyest alátámasztja ezt a nézetet a Libériai Igazság és Megbékélés Bizottsága is, amely 30 évre eltanácsolta az asszonyt a politikai ügyektől. De hogy a libériaiak a korrupció ellen fellépő „vasladynek” vagy Tubmannak adnak igazat, kiderül majd a keddi elnökválasztáson.
Sirleaf honfitársa, Leymah Gbowee 2003-ban a fővárosban, Monroviában menetet szervezett, hogy felhívja a figyelmet a katonák ártatlan nőkkel szembeni erőszakoskodására. A háború után is a nők politikai emancipációjáért harcolt. A kitüntetés nagyon meglepte: „Életem 39 éve alatt ez az első alkalom, hogy nem találok szavakat” – mondta a BBC riporterének.
A harmadik idei Nobel-békedíjas a jemeni Tawakul Karman lett. Az asszony ezt a főváros, Sanaa főterén tudta meg, ahol már hónapok óta táborozik nehéz körülmények között társaival, hogy Abdul Ali Szaleh elnök lemondását követeljék. Karman a jemeni Láncok Nélküli Újságírónők szervezet alapítója és vezetője. Azzal, hogy a kuratórium kitüntette, azt szeretnék üzenni a világnak, hogy ha az arab tavasz megdönti a diktatúrákat és elhozza a demokráciát, abban a nőknek is fontos szerepet kell adni.
(Sz. Á.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
