Az orwelli rémálom az USA-ban már valóság: az állam az e-mailektől a közösségi portálok adatain át a telefonbeszélgetéseinkig mindent megfigyelhet, hiszen közvetlenül és automatikusan fér hozzá az információinkhoz. Magyarországon 2011 óta bírói engedély sem kell ahhoz, hogy a Terrorelhárítási Központ lehallgasson minket. Vajon tehetünk ellene valamit?
Az amerikai titkosszolgálat (NSA) külföldi, azaz nem amerikai telefonhívások, e-mailek, Facebook-megosztások és más internetes privát tartalmak millióihoz fér hozzá – derült ki a múlt héten. Igen, potenciálisan az ön email fiókjához is! A titkos program neve a PRISM. Érintett az Apple, a Microsoft, a Skype és még számos óriásvállalat, amelyek szolgáltatásait nap mint nap használjuk. A botrányban szereplő cégek listáját áttekintve gyakorlatilag nem maradt vakfolt, olyan terület az internetet használó többség életében, amit az amerikai kormány ne figyelhetne meg, ha akarna. A legsötétebb orwelli rémálom vált ezzel valósággá, azzal az egyetlen különbséggel, hogy a nyugati világ még nem használja ezeket az információkat állampolgárai ellen tömegesen. Állítólag csak oly mértékben, amennyire azt a terrorizmus elleni harc megköveteli. Ennek ellenére semmilyen jel nem mutat arra, hogy a botrány hatására tömegek hagynák el ezeket az oldalakat, és biztonságosabb, a titkosszolgálatok számára kevésbé könnyen követhető szolgáltatások után néznének.
Persze, hogy is várhatnánk el az átlagos felhasználótól, hogy felismerje a veszélyt akkor, amikor újságírók, adatvédelmi szakértők, de még az olyan intézmények is, mint az Európai Parlament, ezeket a szolgáltatásokat használják. Az EP honlapjának látogatottsági adatait többek között a Google Analytics is méri, ami azt is jelenti, hogy az EP önként és dalolva szolgáltatja ki felhasználóinak az adatait az amerikai vállalatnak, például az adatvédelem iránt hevesen érdeklődő állampolgárok IP-címeit.
Hogy miért pont az Európai Parlament jut eszünkbe? Mert ott folyik éppen az új európai adatvédelmi irányelv vitája, ami az amerikai lehallgatási botrány fényében kap új megvilágítást. Hiszen már nem egyszerűen elvi kérdésekről van szó, az emberi méltóság és a szabadság különböző értelmezési lehetőségeiről, hanem az európai polgárok magánéletének védelméről, nagyon is konkrétan.
A LobbyPlag.eu elemzése szerint a 2012 januárja óta zajló vitában az EP-képviselők beadványaiban 185 esetben köszön vissza valamelyik, főleg amerikai lobbi szervezet javaslata. Méghozzá szó szerint. A másfél éves vita alatt 844 beadvány erősítette volna, 1189 viszont gyengítette a személyiségi és adatvédelmi jogok szigorát. Míg Németország, Franciaország, Ausztria, Portugália, Bulgária és Görögország szigorítaná az adatvédelmi irányelvet, addig a többi EU-ország, köztük Magyarország gyengítené ezt a törvényt. Gál Kinga fideszes EP-képviselő 37 beadványa gyengítené a védelmet, míg 8 másikkal erősítené. Becsületére legyen mondva: az eddig feldolgozott adatok alapján nem másolt sehonnan szó szerint.
A rengeteg befolyásolásra csak egy esetet említek a majdnem kétszázból, ami jól példázza, miként próbálják az amerikai nagyvállalatok gyengíteni az európai adatvédelmet. Az eBay és az Amazon javaslatára az EP-képviselők törölnék például a törvénytervezetből azt a passzust, amelynek értelmében védenék a felhasználót akkor is, ha ugyan hozzájárulását adta adatai használatához, de a hatalmi különbségek miatt lényegében esélye sem volt máshogy cselekedni.
De miért kell védeni bennünket, ha szabad akaratunkból úgy döntünk, hogy másra bízzuk a személyes adatainkat? Vagy megfordítva: hogyan fajulhatott odáig a helyzet, hogy a szabad akaratunkkal már nem vagyunk képesek megvédeni az adatainkat? A dolog nem ma kezdődött. Az első dotcom lufi kipukkadása, az internetes cégek értékének zuhanása után új modelleket kellett kitalálni. A megoldásnak végül a célzott hirdetések bizonyultak. Ezek úgy működnek, hogy a cégek az interneten hátrahagyott információmorzsáink alapján, vagyis keresési és forgalmi naplókból, közösségi hálókon megadott személyes adatokból, elektronikus levelezések szövegéből, internetes vásárlásokból egyre célzottabb és egyre relevánsabb reklámokat és ajánlatokat tesznek nekünk.
Így fel sem tűnik, hogy az ingyenesnek látszó internetes alkalmazásokért ebben az új modellben valójában személyes adatokkal fizetünk. Az adatvédők kifogásaira pedig csak legyintettünk – most már bizonyosan tudjuk – könnyelműen, mint egy elavult világnézet felesleges aggodalmaskodásaira. Miközben az új amerikai elit megpróbálta elhitetni a világgal, hogy a privát szféra 20. századi felfogása a mai technológia mellett elavult és értelmezhetetlen.
Larry Alison, a világ egyik legnagyobb adatbázis- és annak szoftvere cégének, az Oracle-nek vezetője egy Playboy-interjúban azt mondta: „a privát szféra illúzió, az adataik jobb helyen vannak nálunk, mint saját maguknál”. Eric Schmidt Google-vezér szerint „ha valamiről nem szeretnénk, hogy kiderüljön, talán egyáltalán meg sem kellene tennünk”. Míg Mark Zuckerberg Facebook-alapító nemes egyszerűséggel azt gondolja: „a magánélethez való jog többé nem számít társadalmi normának”. Néhány hónapja egy berlini beszélgetésünk alkalmával Harper Reed, az Obama-kampány technológiai vezetője a választási harc adatkezelési elveivel kapcsolatos ellenvetéseimre csak annyit reagált: Európában valószínűleg tilos lett volna, amit csináltak, de neki különben is „hiányzik az a kulturális háttér, ami alapján egyáltalán megérthetné az európaiak adatvédelmi aggodalmait”.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az NSA-botrány kipattanását követő amerikai sajtóreakciók tömege és hevessége, a vállalatvezetők eme cinikus hozzáállását az adatvédelemhez – finoman szólva – átértékelte. Ennek következtében végre téthelyzetben tehetjük fel a kérdéseket: milyen következményei lehetnek annak, hogy egy cég vagy állam megfelelő jogi szabályozás nélkül személyes adatokat tárol rólunk?
Josef a budapesti programozó, régóta foglalkozik nemzetközi civil kezdeményezésekben adatvédelemmel. Szerinte az a legnagyobb baj a PRISM-hez hasonló automatizált hírszerzési módszerekkel, hogy nagyon nagy hibaszázalékkal dolgoznak. A hivatalos magyarázatokban 51 százalékban határozták meg a rendszer pontosságát. Nem az történik, mint régen, amikor a kém kiment a terepre és megbizonyosodott róla, hogy a célszemély sáros vagy nem, hanem algoritmusokkal próbálják kiszűrni a fontos információkat – és így már egy névazonosság is nagyon kellemetlen következményekkel járhat. Vagyis az automatizált hírszerzés költségeit a civilek viselik, az ártatlanság vélelmének elve helyett inkább az általános gyanú érvényesül. Ráadásul – mint mondja – a személyes adatok védelme azért annyira fontos, mert bárkiről összegyűjthető egy bőröndnyi kompromittáló adat, amivel aztán az emberi méltóság elvével teljesen összeegyeztethetetlen módon zsarolható. (Egyébként Josef sem igazi Josef, csak a személyes adatainak védelmében arra kért, még valódi keresztnevét se írjuk le.)
A hivatalos magyarázat szerint a PRISM természetesen teljesen törvényesen működik – és talán ettől is ennyire félelmetes –, hiszen minden esetben bírói felhatalmazással rendelkezett: a FISA, az amerikai külföldi hírszerzési törvény alapján felállított bíróság pecsétjével. Az más kérdés, hogy ez a bíróság még egyetlen kérelmet sem utasított vissza a sokéves működése alatt. De ott legalább bírói engedély szükséges a titkos adatgyűjtéshez. Magyarországon 2011 óta erre sincs szükség, ugyanis hazánkban az igazságügy-miniszter engedélyével a Terrorelhárítási Központ bárkit lehallgathat. Majtényi László korábbi adatvédelmi biztos panaszát a témában az Alkotmánybíróság a napokban tárgyalja. Majtényi telefonbeszélgetésünk alatt meg is említi: nem tudhatjuk, hogy lehallgatnak-e épp bennünket. Josef pontosan ezért egyáltalán nem is használ telefont.
És hogy mit tehetünk azok után, hogy a teljes internetes életünk – rendőrszakzsargonnal megfogalmazva – az amerikai titkosszolgálat látóterébe kerülhet, valamint Navracsics Tibor szignójával bármikor lehallgathatóak vagyunk? Josef megoldása egyszerű: írjon mindenki az EP-képviselőjének levelet, buzdítva őket az adatvédelem erősítésére. Az e-mail címek nyilvánosak, az Európai Parlament oldalán megtalálhatóak.
Közel tízezer, felhasználói adatra vonatkozó kérelem érkezett a Facebookhoz az amerikai kormánytól a tavalyi év második felében – derült ki pénteken egy, a Facebook által közzétett blogbejegyzésből. A kormányzati adatkérés a portál több mint egymilliárd felhasználója közül 18-19 ezer embert érintett. A legnagyobb közösségi oldal példáját követve a Microsoft is előrukkolt a saját számaival: a Microsofttól 2012 második felében 31 ezer felhasználóról kértek ki információkat.
Csak azokról az európaiakról gyűjtött adatokat az NSA, akikkel kapcsolatban erős a gyanú, hogy terrorizmusban, kiberbűnözésben vagy atomfegyverek terjesztésében vesznek részt – rögzítették pénteken az Egyesült Államok és az Európai Unió igazságügyi és rendészeti tisztviselői között tartott megbeszélésen Dublinban. A PRISM-botrány kirobbanása óta egyre erősödő presszióval ösztönözte Európa az Egyesült Államokat arra, szolgáltassanak több információt arról, hogy az adatfigyelés érintett-e európai polgárokat. Vivane Reding igazságügyi biztos elégedettséggel nyugtázta, hogy az adatgyűjtés nem sértette az uniós adatvédelmi szabályozásokat. (K. O.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!