A punci az első, a muff középtájon fut, a bibe hátul csattogva nem csinál majd forradalmat. Keresik a női nemi szerv új vagy legalábbis konszenzusos magyar elnevezését, amelyet ezután mindenki vihogás és vörösödés nélkül kiejthet. Amely nem ovis, obszcén vagy elidegenítő. A fenti mondat a szavazás jelenlegi állását írja le, amely egy női intim higiéniai termékcsalád kampányának keretében zajlik.

 
 
 

A szókereső projekt fontos témára irányítja a figyelmet: hogyan törődjünk azzal az egyébként lényeges testrésszel, amelynek még rendes neve sincs. És egyáltalán: miért nincs neki? Mit árul el a hiány, miért van nyelvileg kikockázva a női test és szexualitás középpontja, egy érzékeny és fontos szerv, az élet forrása? És ha már itt tartunk: a férfiaknak miért nem?

„A nemiségre használt kifejezések közül egyik rosszabb, mint a másik. A durva, orvosi és dajkanyelvi szavak közül leginkább a középsőbe tartozók elfogadottak, amelyek borzasztóan hidegek. A gyereknyelviek viszont furák, idétlenek, így jobb híján maradnak az obszcén kifejezések – mondja Kálmán László nyelvész. – Ez szimmetrikus a nemek között, viszont a nemi szervek és az azokhoz kapcsolódó dolgok már aszimmetrikusan jelennek meg, a nők kárára. A »pöcs« például sokkal inkább előfordulhat nyilvános beszédben, mint mondjuk a »nuna«. És ez tökéletesen tükrözi a társadalmunk felvilágosultságának szintjét, illetve a hagyományok mély gyökerezettségét. A nőnek a népnyelvben »csúnyája« van, a férfinak viszont büszkeségre számot tartó »dorongja«. Gyakori partnerváltás esetén a férfi »kiskakas «, a nő viszont »könnyűvérű«.”

„Míg a férfi nemi szervről lehet a szexualitástól függetlenül beszélni, a nőiről nem – erősíti meg Boros Ottilia evolúciós pszichológiával foglalkozó szakember. – Alakja, formája miatt pedig könnyebben elnevezhető. Egyszerűsége, láthatósága miatt jobban is ismert, sokkal inkább kezelik testrészként, mint a női párját. A vagina titkos, jórészt láthatatlan dolog, amelyről a közelmúltig alig volt anatómiai tudásunk. A külső részekre vannak szép szavaink, például Vénuszdomb, kisajak, nagyajak, de attól befelé, illetve az egészre vonatkoztatva már nem tudunk jól fogalmazni.”

Ezt a vélekedést erősíti a már említett kampány vírusvideója is, amelyen nők tátognak némán és kétségbeesetten, amikor arra kérik őket, hogy mondják el, hogyan szólítják intim testrészüket. A megkérdezett férfiak viszont egészen magabiztosan, sőt büszkén nevezik nevén férfiasságukat.

A férfiak dolga

„A szexualitás pozitív megélése évszázadokon át a férfiak privilégiuma volt. A nő nem élvezhette, számára csak a gyereknemzéshez volt köze. A változás bár felgyorsult, de mind nyelvi, mind pszichológiai értelemben még jelentősen érezhető a korábbi idők hatása” – hangsúlyozza Füredi Krisztián szexuálpszichológus. A szakember azonban azt is hozzáteszi, hogy szerinte a férfi nemi szervre sincs igazán semleges szó. A mellhez hasonló, nyugodtan használható kifejezésekre lenne szükség a szexualitáshoz kapcsolódó részek és cselekvések leírásához.

„A hollandok felvilágosultságát tükrözi a nyelvük is: náluk létezik olyan semleges szó a szexuális együttlétre, amelyet nem is tudok a magyarban mihez hasonlítani. Még az óvszert reklámozó óriásplakátokra is ki lehet írni. De ehhez kell egy olyan társadalom, amelyben az óvodásoknak megmutatják az állatkertben, hogy hogyan párosodnak az állatok” - mondja Kálmán László.

Boros Ottilia szerint a kereszténységgel érkezett meg a nyugati társadalmakba a prüdéria és a tabusítás, amely a különböző fokon él tovább a nyugati kultúrákban.

„A katolicizmus elválasztotta a biológiai lényt a lelkitől, a test és annak vágyai, illetve a vágyak eszközei vállalhatatlanná váltak, ahogy az étel élvezete (lásd torkosság), úgy a szex élvezete (bujaság) is bűnné lett. És azóta nem nevezik a nevükön a test dolgait. Nézzük például az angol „ég a gyomrom” kifejezést (heartburn) – ez szó szerint a szív égését jelenti. Vagy a francia „j’ai mal au coeur” (szó szerint: „fáj a szívem”) azt jelenti: hányingerem van. Ha azt mondanák, hogy a gyomor fáj, na, körülbelül akkor próbálnának a nemi szervükről beszélni.”

A szakember azonban úgy látja, hogy a reklámipar bizonyos fordulatot hozott a vagináról való beszédben, egyáltalán: témává emelte – az más kérdés, hogy nem világjobbító célzattal, hanem a női fogyasztókat célozva. A menstruációból nehéz napok lettek és az is kiderült, hogy mi a hüvelygomba (bár elvileg előtte a férfiakat elküldik a képernyő elől).

A szexuálpszichológus szerint is sokat fejlődött a szexualitásról való beszéd az elmúlt évtizedekben, főként a médiának köszönhetően.

„A dédszüleink például még nem tudták, hogy mi az a csikló, egészen a közelmúltig az átlagembernek fogalma sem volt arról, hogy a női nemi szervnek milyen részei vannak, de még az anatómia könyvekben is elnagyoltan ábrázolták. Sok nő a mai napig úgy éli le az életét, hogy soha nem nézte meg a saját vagináját, nem tudná lerajzolni azt. Ma már egyre többen tájékozottak a női orgazmussal és a nemi szervekkel kapcsolatosan.”

Mit csináljunk a mivel

És miért baj az, hogy nem nevezhető néven a női test középpontja? Amiről nem tudunk beszélni, arról nem is beszélünk. Amire nincs szavunk, azzal kapcsolatban nem fogalmazunk meg igényeket, vágyakat, problémákat, örömöket – ami viszont a vaginával kapcsolatban mind egészségügyileg, mind pszichológiailag, mind szexuálisan nagyon fontos lenne (és persze ugyanez igaz a hímvesszőre is). „Legalább a párok között kell, hogy legyenek szavak mindenre, ami a szexualitásukra vonatkozik, lehetnek ezek akár saját kifejezések is, a lényeg, hogy ki lehessen velük fejezni a vágyakat és ne öljék meg az intimitást” – mondja a szexuálpszichológus.

Kálmán László nyelvész nem hisz abban, hogy egy szó megszavazása, kiválasztása bármilyen változást idézhetne elő. „A nyelvi relativizmus, azaz, hogy a nyelvünk befolyásolja a gondolkodásunkat, ilyen esetekben nem működik. Nem lehet ily módon pusztán az akaratunkkal felvilágosulttá tenni a társadalmunkat. Ha majd lassan elindul a változás, a nyitás, akkor megjönnek majd hozzá – maguktól – a szavak is.”

Az intim higiéniai termékcsaládot forgalmazó márka, amely a kampányt indította, felismerte, hogy akkor tud eljutni a női fogyasztóihoz a leghatékonyabban, ha olyan szót használ, amivel a nők is azonosulni tudnak, nem kell pironkodniuk tőle. Az Ipsos számukra végzett kutatása szerint a 18–39 éves kelet-közép-európai nők több mint kétharmada küzdött már hüvelyi fertőzéssel, a nők fele az elmúlt fél évben nézett szembe a kellemetlen tünetekkel, a kutatásban részt vevők negyede pedig rendszeresen szenved emiatt. A megkérdezett nők háromnegyede nem biztos abban, mi történik ilyenkor a szervezetében, így nem is szívesen beszél a tünetekről. Ezenkívül általános az orvosoktól való félelem. Az érintettek 60 százaléka először házilag próbálja kezelni a problémát, és csak akkor fordul nőgyógyászhoz, ha ez nem sikerül. Gyakran annyira zavarban vannak, hogy alig tudják elmondani, mik a panaszaik, kontrollra pedig sokszor már nem is térnek vissza.
A szókereső kampány február 24-ig tart, eddig lehet szavazni a felsorolt szavakra, illetve újat javasolni (hu.findthename.eu).
A kampány elindítói nem gondolják, hogy egy ilyen szavazás megváltoztathatja a társadalmi szemléletet, de szerintük hosszú távon fontos, hogy beszéljenek a témáról, és idővel másképpen álljanak a nők a saját nemiségük témájához, és hogy a média is nagyobb figyelemmel legyen ezen érzékeny téma iránt. Kíváncsian várják a szavazás eredményét, a „nyertes” szó birtokában tudják majd meghatározni a következő célokat, lépéseket.

 

A Hawaii őslakóknak hétköznapi
szavaik vannak a nemi
szerveikről és dalocskákat
írnak hozzájuk

 

Egy amerikai felmérés kiderítette, hogy akik (el)ismerik a vaginájukat, azok nőgyógyászhoz is gyakrabban járnak, tehát jobban figyelnek az egészségükre.

 

Ososo Matsuri néven minden évben hagyományos sintóünnepet tartanak a vulva tiszteletére Japánban, amelynek társadalma egyébként hagyományosan férfiközpontú.

Címkék: test-ábrázolás-divat-művészet, nyelv, életmód, Párkapcsolat-Párválasztás, szex-erotika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!