- Hazafias nevelésről, szabályos szexuális életre nevelésről tanulhatnak a pedagógusok, integrációról kevésbé
- A Fidesz-kormány a pedagógus-továbbképzések rendszerét is „államosította”
- A hasznos képzéseket nyújtó cégek kivéreztek, a piacon a „baráti” képzőhelyek maradtak
„A pedagógus továbbképzések között alig találni olyanokat, amelyek az iskolákban nap mint nap fellépő égető problémákra adnának választ, mint például a hátrányos helyzetű gyerekek integrációjának kérdé- se. A továbbképzési rendszer jellemzően nem reflektál a jelen legnagyobb pedagó- giai kihívásaira, ezen a területen is elsza- kadt egymástól az élet és az íróasztalok mö- gött kigondolt elmélet” – mondja L. Ritók Nóra művész-pedagógus, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Művészeti Iskola igazgatója, aki nemrégiben megjelent Lát- hatatlan Magyarország című könyvének egyik fejezetében is felhívja a figyelmet: furcsa szemléletváltás történt ezen a terü- leten az utóbbi években. Találkozott olyan továbbképzésekkel, ahol a pedagógusok a kárpát-medencei magyarság vallástörté- neti és jogi, népi orvoslási vagy harcmű- vészeti hagyományairól vagy éppen a csa- ládi életre nevelésről tanulhatnak, és azt is megtudhatják: hogyan kell „szabályos szexuális életre” nevelni a gyerekeket. De most is találni olyan képzést, amely példá- ul a „hazafias és honvédelmi nevelés mód- szertanáról” szól, és céljai között szerepel: a pedagógusok „megismerjék mindazokat a nemes történelmi hagyományokat és ér- tékeket, amelyekkel felvértezve megértik a hazafiság lényegét, azt, hogy az egyes ál- lampolgár szintjén mit jelent ma ez a foga- lom”. Illetve: „fedezzék fel a honvédelmi is- meretek és tevékenységek közvetítésében rejlő közösségfejlesztési lehetőségeket”.
Ezekkel az ideológiailag erősen átszőtt képzésekkel párhuzamosan a szakér- tők szerint egyre kevesebb az olyan, ahol együttnevelésről, integrációról, kompe- tenciafejlesztésről hallhatnak a pedagó- gusok, pedig ezek azok a módszerek, ame- lyek a 21. században elengedhetetlenek lennének az oktatás korszerűsítéséhez. „Az utóbbi években gyakorlatilag bezárult a kapu azok előtt a piaci alapon működő továbbképző cégek előtt, amelyek 2010 előtt az uniós pályázatoknak köszönhető- en színessé és korszerűvé tették a tovább- képzési palettát” – teszi hozzá L. Ritók Nóra, aki szerint manapság a képzések inkább arról szólnak, hogy a pedagógus megszerezze az előírt pontmennyiséget (7 év alatt 120 kreditpontot kell megsze- rezniük az 55 évnél fiatalabbaknak), amit a törvény előír, de a képzés hasznossága, értelme háttérbe szorult.
A fő probléma, hogy a tankönyvpiachoz hasonlóan a továbbképzési rendszert is gyakorlatilag állami irányítás alá vonták, a piaci szereplőket kiszorították, és ezzel tönkretették – mondja Puskás Aurél okta- tási szakértő. Az ország uniós csatlakozá- sa után az onnan áramló pályázati pénzeknyomán fellépő fokozott igény hatására számos cég alakult, amelyek valódi szakmai tudás mellett, az európai direktívákban is hangsúlyos, kompetencia-, projekt- és csa- patmunka-alapú, informatikai, oktatásra készítették fel a pedagógusokat, amelyek fontosságát nemzetközi szinten már szinte senki nem vonja kétségbe. A piac ekkor fel- lendült, új képzőhelyek alakultak, amelyek hatékonyan egészítették ki és támogatták a modern pedagógiai célokat. Bár nyilván voltak kevésbé hasznos továbbképzések, tanfolyamok is, az iskolák és pedagógusok könnyedén találtak a céljaiknak, érdeklő- désüknek megfelelőeket.
A Fidesz államosítási, központosítá- si szándékai azonban ezt a területet is elérték, és 2010 után már csak az állami képzőhelyek szervezhettek továbbképzé- seket, így kiszorították a magánképzőhe- lyeket, pedig a korszerű oktatások több mint 70 százalékát ők fejlesztették ki és működtették. Az állami pedagógiai inté- zeteknek nem volt elegendő ilyen jellegű képzésük, és nem is tudták kielégíteni az igényeket. Ezért másfél éves huzavona után az állami szolgáltatók mégis szer- ződhettek olyan magáncégekkel, amelyek képzéseire szükség volt. „Ekkor félig- meddig fű alatt a baráti cégek újra munká- hoz jutottak, nagyra nőttek, de a többiek feladták és tönkrementek” – mondja Pus- kás Aurél, aki szerint ma már alig vannak, akik ezeket az egyébként létfontosságú oktatásokat nyújtanák, mert az államnak mások voltak a prioritásai. Miközben a jórészt EU-s pénzből kifejlesztett képzé- sek, szakemberek – akik képesek voltak a többieknek átadni a tudásukat – gya- korlatilag eltűntek és nem kívánatossá váltak az iskolák környékén. Közben meg- jelentek az új oktatási céloknak megfele- lő, ideológiailag átszőtt továbbképzések, amelyeket nem csak azért választanak az iskolák, mert alig van más, hanem mert sok esetben ingyenesek is. „Hamis, rossz emlékű történelemkép kialakulásához adja a nevét például az állam, amikor fél- revezető, már-már áltudományos képzé- seket akkreditál, erre pedig számos példa volt az elmúlt években. A történelem mel- lett jellemzően az etikát és erkölcstant tanítók továbbképzéseinek egy részében jelennek meg ilyen ideológiai túlkapások és szakmai hibák” – mondja Puskás Aurél, elismerve, hogy ezek mellett lehet találni olyanokat is, amelyek korszerűek és a gye- rekek vitakészségének, gondolkodásának fejlesztésére irányulnak, de sajnos ezek vannak kevesebben.
Az állam emellett teljesen beszüntette azokat a forrásokat, amelyeket az iskola saját meggyőződésből képzésre fordíthat, csupán eseti pályázati pénzekből gazdál- kodhatnak, de ezek a lehetőségek is beszű- kültek. Így maradnak az állam által kínált képzések.
„A kínálat szűkössége mellett alapvető probléma, hogy az intézményeknek már nincs továbbképzési kerete. Régebben el lehetett dönteni, hogy mi az, ami az in- tézménynek is érdeke, és az érintett pe- dagógusokat is érdekli, de most már csak az ingyenesek maradnak, ezek között vi- szont nincs nagy választék” – erősíti meg Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demok- ratikus Szakszervezetének (PDSZ) pécsi ügyvivője, aki szerint ráadásul ezeket a kurzusokat sok esetben nem a legjobb szakemberek tartják, és tényleg csak arra jók, hogy meglegyenek a pontok. Ráadá- sul a mostani rendszerben a túlterheltség mellett a pedagógusoknak nincs ideje, se lehetősége, se motivációja arra, hogy újat tanuljanak. Pedig egy a lapunknak nyilat- kozó tanár azt mesélte: 2010 előtt nagyon jó képzéseken vett részt, és az ezeken ta- nultakat a mai napig alkalmazza, most viszont csak „ökörségek” vannak a kíná- latban, amit „nevenincs szakemberek” tartanak.
Augusztus utolsó napján jár le az engedélye azoknak a tankönyveknek, amelyeket az eddig még talpon maradt magánkiadók adtak ki. Az iskolákban áprilisban indul a tankönyvrende- lési időszak, a hvg.hu információi szerint az ezért felelős pedagógusok tanácstalanok, mert bár a pálya eddig is lejtett az állami kiadó könyvei felé, az iskolák egy része még mindig a magánkiadók könyveiből rendelt, a kísérleti tankönyvek silány minősége miatt. Így viszont hivatalosan hiába vannak ingyen a tankönyvek, az iskoláknak sokszor a szülőktől kellett erre pénzt kérniük. Az Emmi azt állítja, hogy a lejáró tankönyvek is rendelhetőek lesznek, szerepelnek majd a tankönyvlistán. Azt viszont nem tudni, hogy az engedélyek meghosszab- bítására lesz-e lehetősége a kiadóknak, amelyek egy része már külföldre fejleszt. Mivel az új Nemzeti Alaptanterv még nincs kész (és várhatóan csúszik a 2019-re tervezett bevezetés), az ehhez igazodó tankönyvek fejlesztése még el sem kezdődhetett, és kétséges, hogy ebben „osztanak-e lapot” a magánkiadóknak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!