Olyan, mint mi?

Lehetetlenül hosszú lábaival, nádszálvékony
derekával és hatalmas melleivel 57 éve
ostromolja Barbie a nők énképét. Ha húsvér
nő lenne, a magassága meghaladná az
1,9–2,2 métert, nem lennének lengőbordái,
és nagy valószínűséggel egész nap csak feküdne,
mert a kóros soványságtól mozdulni
sem tudna. Ráadásul gyereket sem vállalhatna,
mert a menstruációja is elmaradna.
Már ha akarna, mert egy tipikus Barbie-t
nem érdekel sok minden a shoppingoláson
és a szépítkezésen kívül. A gyártó cég, a Mattel
az évek során egy sor baklövéssel erősített
rá a szép és buta nő sztereotípiájára. Az
1960-as években piacra dobtak egy olyan
babát, ami barátnőivel fogyókúrás pizsamapartit
tartott, és játékhoz olyan kiegészítőket
mellékeltek, mint tükör, testsúlymérleg
és a „Hogyan fogyózzunk?” című kézikönyv.
A feminista mozgalmak hatására egy évtizeddel
később megjelent az orvos Barbie, de
hogy az öröm ne legyen teljes, a plasztikai
sebészetre specializálódott. Majd az 1990-
es években megadták a kegyelemdöfést,
mikor a „tinibeszéd” széria beszélő babái
olyasmiket mondtak, hogy „tervezzük meg
az álomesküvőmet” és „nehéz a matekóra”.
Torz énkép és fogyókúra
A gyerekek szocializációjuk során különböző
viselkedésmintákat sajátítanak el. Margaret
Mead kulturális antropológus elmélete
szerint a látott szerepeket magukévá
teszik (internalizálják), azaz egy idő után
már azt tartják helyesnek és megfelelőnek,
amihez hozzászoktak. A szocializáció fontos
kelléke a baba, ezért ha a játékkal arra szoktatják
őket, hogy egy nő természetellenesen
vékony és nem szereti a matekot, akkor egy
idő után a gyerekek is ehhez fognak igazodni.
2006-ban brit pszichológusok 5 és 8 év
közötti kislányokon tesztelték, hogyan hat a
Barbie-világ az önértékelésükre. A gyerekeket
három csoportra osztották, és egy képeskönyvet
adtak a kezükbe, ami egy egyszerű
történetet mesélt el Miráról, aki felkel, majd
elmegy vásárolni, hogy új ruhát vegyen az
esti buliba. A különbség az volt, hogy az egyik
csoportban Barbie szerepelt a képeken, a
másikon egy Emme nevű baba, akinek a
ruhamérete 44-es, pontosan 5 számmal nagyobb,
mint a 32-es Barbie-é. A harmadikban
pedig semleges, emberalakok nélküli fotókat
mutattak a reggeli napsütésről vagy egy teli
bevásárlótáskáról. Ezután a lányoknak
el kellett dönteniük, jellemzőeke
rájuk bizonyos állítások. A mindennapi
mondatok („A korombeli gyerekek szeretik
Harry Pottert”) közé a kinézetükre
vonatkozó pozitív („Elégedett vagyok a
külsőmmel”, „A korombeli gyerekek úgy
néznek ki, mint én”) és negatív („A legtöbb
ember teste szebb az enyémnél”, „A többiek
gyakran gúnyolódnak a kinézetemen)
állításokat rejtettek. Azoknak, akik a
Barbie-könyvet nézegették, kimutathatóan
alacsonyabb volt az önértékelése azoknál,
akik a másik két albumot lapozgatták,
és a jelenséget főleg a kisebbeknél lehetett
érzékelni. A 7-8 éveseknél viszont már azt is
ki lehetett mutatni, hogy magukévá tették a
Barbie által sugallt testképet: a vékony alkatot
tartották ideálisnak, és Emme-et kövérnek
gondolták.
Négy évvel később holland tudósok megismételték
a kísérletet olyan módon, hogy a
kislányok játszhattak is a babákkal, illetve a
kontrollcsoport tagjai egy-egy legókészletet
kaptak. A tízperces játék után arra kérte a
gyerekeket egy felnőtt, hogy válasszák ki
háromtálkányi különböző színű csokidrazsé
közül, melyik a finomabb, majd magára
hagyta a tesztalanyokat. A kutatók arra a
meglepő eredményre jutottak, hogy játék
nem befolyásolta a gyerekek magukról
alkotott képét. Viszont azok, akik
a normális testalkatú Emme-mel
babáztak, sokkal több édességet
ettek, mint a barbizó lányok.
Stílusváltás
Az idők során a Mattel észbe kapott,
és sorra adta ki az egyáltalán
nem lányos foglalkozást
űző babákat. De Barbie irreális
testarányaival és a márka
rózsaszín álomvilágával
nem tudtak mit kezdeni.
A világ meg halad előre,
és egyre népszerűbbek
lettek a kevésbé lányos
játékok, mint a Lego Friends
vagy a Jégvarázs
vagány főszereplőinek,
Elzának és
Annának a figurái.
Azonban a cég csak azután
döntött a profilváltás mellett,
hogy az elmúlt években drasztikusan
visszaestek a Barbie-k
értékesítési adatai. 2012 és
2014 között ötödével kevesebb
babát tudtak
eladni, és bár a
2015-ből csak részleges
statisztikák
vannak, úgy tűnik,
a mélyrepülés tovább
folytatódott: a harmadik
negyedévben 14 százalékkal
kevesebb
fogyott, mint az
előző év azonos
időszakában. Mielőtt
nekiállt volna a Barbie-imázst lebontani,
a játékgyártó a legnagyobb titokban
tesztelte a terméket. Az anyukáknak és a kislányoknak
azt kellett eldönteniük, mennyire
tetszenek nekik a teltkarcsú („curvy”), magas
(„tall”) és alacsony („petite”) Barbie-k,
akiknek nemcsak az alkata, hanem a bőr- és
hajszíne is jelentősen eltért a megszokottól.
A felnőtteknek alapvetően tetszett az újítás,
mert magukra ismertek a babákban. A gyerekek
is szívesen játszottak velük, de állították,
ez nem Barbie. Mert Barbie vékony,
magas, szőke és kék szemű.
Most, hogy kijöttek az új babák, egyre
többen vádolják a céget azzal, hogy a nagy
átalakítás csak egy pénzszerző akció: nem
arra irányul, hogy a gyerekeknek egészségesebb
testképe legyen, hanem hogy a szülőkkel
megvetessék a babát. Hogy sikerül-e
ezzel megmenteni Barbie-t a hanyatlástól, a
jövő évi pénzügyi beszámolóból kiderül.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!